Könnyű pókerpénzek reménye
Minap egy teljesen átlagos külsejű férfi utazott mellettem a buszon. Egyik kezével a kapaszkodót fogta, másikban mobiltelefonját szorongatta és azon pókerezett. Pénzben? Lehet. Felettébb gyanús, hogy ő is egyike a pókerlázzal fertőzött tömegeknek, akik már álmukban is a nyerő treff-káró-pikk-kör leosztást várják, és azon agyalnak, hogy miként múlhatják felül taktikailag az ellenfelet.
Míg régen a póker tiltott szerencsejátéknak számított, mára bekerült a közbeszédbe. A mindennapok része, a pókerversenyekről szóló közvetítések fix helyet kaptak a sport- és kereskedelmi televíziók műsorrendjében, a reklámblokkok online játékra csábítanak, a magazinok külön oldalt szentelnek a játék népszerűsítésének, pókerklubok nyílnak országszerte.
Valamit nagyon tudnak
Szabályai látszólag egyszerűek. Mára épp csak az nem ismeri, aki a kártyalapok láttán zsigerből borzad. Veszélye is pontosan ebből adódik, hiszen bárki könnyen elhiheti, hogy ez egyszerű, ehhez ő ért, és már el is kezdett játszani – pénzben. Hogy máshogy? Majd gyufaszálban, kavicsokban, falevelekben? Ha nincs a játéknak tétje, azzal pont a póker lényege vész el.
A pókert sportként láttatni akarók legfőbb érve, hogy a világ élvonalában a világbajnokságok döntő asztalainál ritkán tűnnek fel új nevek. Vagyis a legjobbak valamit nagyon tudnak, aminek semmi köze a szerencséhez. Ezen logika mentén a póker tanulható, stratégiai alapjai elsajátíthatóak, a rutin meg az évek egyre dörzsöltebbé teszik az embert, feltéve hogy úgy tud játszani, hogy nem a napi betevőért küzd, vagyis nem teszi görcsössé a nyerési kényszer.
Lássuk be, a magyar átlagpókeresre ez nem jellemző. A magyar átlagpókeres pénzt szeretne ezzel keresni, mert úgy hallotta, hogy meg lehet ebből élni, és hát a többszázezer forint havi fixnek minden háztartásban lenne helye – különösen most, a gazdasági világválság és a csúcsra járó munkanélküliség idején. Mert mennyivel jobb már egy főnök nélküli munka, ami játék, amely otthonról végezhető szabad időbeosztásban? És mi kell hozzá? Szinte semmi. Elég egy számítógép, és egy stabil internetkapcsolat.
Egy ország kattant rá
Mikor 2004-ben Korda György debütált a Sport TV-n a kommentátori állásban, lenyűgöző előadása nyomán, már akkor több ezren kattantak rá a pókerre. A piaci lehetőségeket látva az internetes pókerfelületet kínáló portálok is gyorsan reagáltak, és azonnali lehetőséget biztosítottak úgy a próbajátékra, mint a gyakorlásra vagy a versenyzésre. Akár tét nélkül! Innentől rengeteg történet kezdődik úgy, hogy elindult valaki a semmiből, nevezési díj nélküli, ámde pénzdíjas versenyeken megszerezte az első dollárokat, amelyet aztán visszaforgatott, és azt mai napig virtuális pókerasztalokon fialtatja.
Kétségtelen, van akinek összejött, és van aki a sikertörténetét még csak most írja. Ez nem olyan mint a piramisjáték, itt tényleg van esélye az újonnan beszállóknak, de a siker legfőbb alapja a katonás fegyelem és a játékintelligencia – és ezen a ponton válik el az egyén a tömegtől.
Attól a tömegtől, amely a pénznyereményeket ehhez összeadja. És a szomorú, hogy nem csak azok dobnak ebbe a kizárólag a játék elején közös kalapba, akiknek mindegy, akik – alacsony limiten - szórakoznak, akik a néhány száz- vagy ezerforintos nevezési díjért cserébe néhány óra kikapcsolódást keresnek és izgalmat, hanem azok is, akik megfogadják a profi pókerjátékosok és online pókeriskolák szigorú tanácsait, és kezdetben csak minimális kockázatot vállalnak.
Ha elindul a pókerspirál...
Hiába mondják a profik, hogy a szerencse hosszútávon nem befolyásolja az eredményt, azt nem szabad elfelejteni, hogy a póker onnantól szerencsejáték, ha végigmegy a parti, és minden kártyát leosztanak. Akkor nincs mese. Az nyer, akinek magasabb értékű a lapja. Pontosan ezért van a tananyagokban a hangsúly azon, hogy nyerésre esélyes lapokkal nagyot kell hívni, hogy az ellenfél elbizonytalanodjon, a lapjait bedobja, mert akkor tuti a kassza. Persze ha csak ennyin múlna... A játék során több dologra kell egyszerre figyelni! A valószínűség-számítás pl. irányt mutat, hogy mikor érdemes kockáztatni, a megfigyelőképesség és a pszichológiai érzék meg abban segít, hogy melyik ellenféltől milyen reakcióra lehet számítani.
Az internetes pókerfelületet kínáló nemzetközi oldalak jól felfogott érdeke, hogy a kezdő játékosok náluk regisztráljanak. Soha nem lehet tudni, kiből lesz fizető vendég, márpedig aki ott fizet, azután ők, mint „házigazda”, néhány százaléknyit biztos szakítanak. Éppen ezért, nem sajnálják a marketingre a pénzt! Az oldalak ingyenes versenyekkel és különféle bónuszokkal csalogatnak, pl. megduplázzák a kezdőtőkét, vagy az együttműködő partnereik kínálnak – akiknek az új regisztrálók után fizetnek –, teszem azt 50 dolláros alapot, amely tényleg semmire nem kötelez, csak amolyan mézesmadzag. Beetetés, ha tetszik. Könnyen talált pénz, amit kivenni, elkölteni nem lehet, de elveszteni vagy gyarapítani igen. És ha valaki betartja az 50 dollár mellé járó grátisz tanácsokat, akkor ez hosszú hetekre adhat teljes kikapcsolódást a való világból, hogy munka után, vagy munka helyett átszoktasson a virtuálisba.
Online kapcsolatok, alkalmi nyeremények, pókerspirál – külvilág kizárva. Csak a kártya! A dicsfényen túl ott van a sötét oldal, ahol százával születnek a szenvedélybetegek, a dolgozni nem akaró, és a normális életvitelre képtelen emberek. Vajon hány életet tett a pókerláz eddig tönkre? És még hányat fog?
Élesben
Gondoltam, ha már cikket írok, megnézem hogy megy élesben. Milyen az élőjáték? Idegenekkel.
Vasárnap délután besétáltam az egyik pókerklubba. Neveztem a legkisebb tétet igénylő versenyen, és rajtam kívül még 37-en! Mindenféle emberek. Idősek, szinte gyerekek, családapák, özvegyek, öltönyös üzletemberek és susi melegítőben, napszemüvegben, kivillanó tetoválásokkal büszkélkedő egyedek. Egy szelet Magyarország, húsz pókerasztal teljes kihasználtsága mellett.
„Különös varázzsal bír” - mondják, akik az élő játékra esküsznek. Bár akiket megkérdeztem, kivétel nélkül játszik mindegyikük az interneten, de ide pont azért járnak, ami abból hiányzik. Itt sokkal nagyobb a drukk. Itt mindenki lát mindenkit, a nevek helyett arcok vannak, szemek, az osztók feszessé teszik a tempót, itt még a csendes megfigyeléshez is önuralom kell. Hátha még egy profi játékos imázsára törekszünk! Úgy emelni, úgy blöffölni, ahogy azt szokás a tévében…
Ha túl nagy a tét, könnyen kialakulhat a játékosban a félelem, hogy túl sokat kockáztat, és emiatt rossz döntéseket hoz adott szituációkban, ahol a nyerő stratégia az emelés lenne. Ha túl kicsi a tét, akkor bejöhet az „ezen az egyen már nem múlik” effektus, vagyis az sem mindegy, mennyi pénzzel a zsebében kezd el játszani az ember, és ennek alapján, hogy milyen alakokkal kerül az asztalánál össze. És akkor még nem is beszéltünk a lapjárásról. Hiszen lehet bármennyire jó játékos valaki, ha rossz szériát fog ki, és nincs megjátszható lapja egy se. Aztán az is előfordul, hogy hihetetlenül rossz lapokkal nyernek emberek hatalmas összegeket, pusztán azért, mert pocsékul játszanak.
Akik körülöttem ültek, már sokan ismerték egymást látásból. Viszontlátásból. A mögöttük elhaladó embereknek is egyfolytában köszöngettek. Nem először kerültek egymással szembe, a pókerklub tagjaiként többször összehozta őket a sors, a profin levezényelt sorsolás, talán egymás stílusát is kiismerték már annyira, hogy tudják, kivel szemben milyen a hatásos stratégia. Ha csak nem váltogatják! Ha csak nem kényszerítik őket másra!
Hiába készültem fel elméletben, hiába képzeltem megannyi szituációt előre el, a tízfős asztalomtól harmadikként kiestem, és mentem ki az épület elé panaszkodni, hogy ez miként történhetett. Szavaim értő fülekre találtak. Hasonló történetekből volt ott sok, sőt, azt kell mondjam, más se, ekkor aztán rájöttem, hogy a pókerben túl sok a „ha”. Bár köztudott, hogy a pókerben bármilyen kézbe osztott lapokkal lehet nyerni, az sem mindegy, mekkora eséllyel. Tehát jó játékos abból lehet, aki keveset veszít, és nem feltétlen abból, aki sokat nyer. De ahhoz, hogy valaki keveset veszítsen, sok tapasztalat kell - tapasztalat, melynek a nagy számok törvénye alapján több a károsultja, mint aki evvel havi fix jövedelemre tesz szert.
