Konferenciák népe 1.
Ez az üzleti szféra, vagy hívjuk versenyszférának, a kapitalizmus bugyrának, vagy alrendszernek. Bátran nevezhetjük sokféleképpen, és a pontosság miatt sem kell izgulnunk, mert erre a szférára nem jellemző a teoretikus precizitás. Csak annyira, hogy a felek megértsék egymást, minden ezen túli erőfeszítés már felesleges, nem hatékony. Van egy kialakult közös fogalmi bázis, amelyet ha megkapargatunk, rémisztő felszínességgel, elméleti trehánysággal, igénytelenséggel és következetlenséggel szembesülünk. De mégis ezeket a közös szavakat használják a szereplők. És megértik egymást.
Az emberek esendősége, gyengesége, botladozása ebben a kiszámítható, viszonylag jól definiált világban még inkább kontrasztos, ám kívül helyezkedve szórakoztató tud lenni. De csak ha nem vesszük komolyan! Másnap ugyanez jön - ha nem vétek nagyot a játékszabályok ellen -, újra játszhatok. Az ismétlődés ereje távol tud tartani, fel tud szabadítani annyira, hogy szórakoztatónak találjam. Nap mint nap új ingerek érnek, hazafelé menet egymás után villannak fel aznapi buta vagy éppen szórakoztató párbeszédek. Inger-tenger! Gyakran észre sem veszem, hogy magam is része vagyok az abszurdnak, én is játszom.
Hátam mögött a cég
A játékosok különböző logókkal a homlokukon feszülnek egymásnak, hátuk mögött pedig ott a cég. A cégek pedig vagy kooperálnak, vagy küzdenek egymás ellen. Másnap már lehet, hogy máshogy. Egy csipetnyi egyesülés, egy felvásárlás, és minden átrendeződik. A cégek mint valami megkérdőjelezhetetlen entitás fonják körbe a játékosokat. A cég gondoskodik rólad, cserébe viszont harcolj a cég érdekeiért, mintha a sajátodért tennéd. És így is teszünk.
Az üzleti logika mindenütt megjelenik, a nagy gondolkodóknak is van számlatömbjük, ugyebár. A sok ostobaság ellenére mégsem tudom elítélni ezt a világot. Vannak szimpatikus és kevésbé szimpatikus játékostársak, hülyék és értelmesek, akik játsszák a játékot, mert így alakult. Vagy mert időközben megszerették. És én is játszom.
Kapcsolatépítés konferencia módra
A konferencia már régen nem a szakmai gyarapodásról szól. Legfeljebb ötleteket ad, ha valaki mégis arra kényszerül, hogy beüljön néhány előadásra. Vagy csak egyre. És pont kifogja, hogy az előadás negyed órájában talál egy-két percet, ami kapcsolódik a munkájához. De többnyire ettől nem kell tartani.
Ha racionális okot akarunk keresni a konferencián való részvételre, akkor az a networking lehet. Kapcsolatot építeni, csacsogni a kávészünetekben, az ebéd közben, ki kivel ül egy asztalhoz, nem mindegy. És persze este, amikor még lazábbnak próbál feltűnni a konferenciák népe. Mert egy valamire való konferencia minimum kétnapos, és vidéken van. Csakis azért, hogy legyen ürügy az esti maradásra, hiszen ittasan (az esti networking kötelező eleme) már nem vezet haza az ember. Az előadások, szakmai programok arra valók, hogy legyen mivel kitölteni a szünetek közti időszakot. Hogy legyen szünet egyáltalán, különben egybefüggő networking lenne az egész, az pedig nem elég képmutató, furcsán hat. Ebben a világban nem szeretik a furcsaságokat.
Üzemi munka
Néha dolgozni is kell a konferencia üzemben, nem lehet mindig az élvezetre utazni. Az üzemi munka az előadás vállalása, esetleg kerekasztal-beszélgetés levezetése. Ahogy már fejtegettem, ez nem a nyertes szerep, csak lúzerek és kezdők ülnek be meghallgatni, vagy ha a networking úgy diktálja, vagyis kötelező: mert a célszemély tart előadást. Ilyenkor néhányan beülnek - érdekből. Persze működik a bajtársiasság, a tömeg növeléseként is be lehet ülni, ha a bajtárs cikinek találja az üres sorokat.
Ha felkérés érkezik egy előadásra, azt általában nem utasítjuk vissza, ez a játékszabály része. Most én szívok, máskor te. Van egy színvonal, ami alatt nem illik teljesíteni, de ez bizonyos rutinnal már nem gond. Előző este összedobja az ember. Azért is kell féltő gonddal őrizni a file-gyűjteményt a laptop cseréjénél, mert a régi anyagok ilyenkor kincset érnek. Évek alatt mindenki összerak több-kevesebb előadást, prezentációkat. Ezeket kell ilyenkor reciklikálni, újraértelmezni. Ez rengeteg időt megtakarít. Ha persze nem akarunk nagyot dobni, csak hozni a szintet. A „kopi-pészt" itt is nagy úr. Az igazán pofátlanok ugyanazzal a repertoárral mennek évek óta, nem nagyon frissítenek. Néha előfordul, hogy valakinek túl jól sikerül az anyaga, de azt évekig emlegetik. Ez azonban azzal jár, hogy többször érkezik felkérés, amivel oda az élvezet, ráadásul muszáj picit frissítgetni a „keresztfogyasztók" miatt.
Folytatjuk...
