Bolti forgalomba került az Észtországban és Oroszországban is heves vitákat kiváltó Permikomi sügis (Komi-permják ősz) című alkotás, amely a komi-permjákok sorsán keresztül számos aktuális és sürgető problémára hívja fel a figyelmet - számol be a nyest.hu.

Az Észt Nemzeti Múzeumban nemcsak az észt kultúrát és hagyományokat ismerhetik meg a látogatók, rendszeresen láthatók finnugor témájú kiállítások, a múzeum boltjában pedig finnugor népekről szóló könyvek, CD-k és DVD-k is megvásárolhatók. Mindemellett a múzeum támogatja ilyen tárgyú filmek forgatását is. A Komi-permják ősz című film azonban az első olyan alkotás, amely bolti forgalomba is kerül.

Feladott autonómia

A filmet 2008 szeptemberében forgatták részben Kudimkarban, részben az egykori Komi-Permják Autonóm Körzet falvaiban, Indrek Jääts, észt etnográfus rendezésében. A dokumentumfilm a komi-permjákok életének mindennapjait mutatja be, ugyanakkor arra keresi a választ, mi vezetett a nemzetiségi körzetnek a Permi krajjal való 2005-ös egyesítéséhez.

Az Oroszországban élő finnugor népek közül egyedül a komi-permjákok nem voltak kisebbségben a saját közigazgatási területükön belül. Az autonóm körzet lakosságának 64%-át tette ki a finnugor népesség. A film az autonómia kérdéseit járja körbe, megszólítva egyszerű embereket, újságírókat, néprajzosokat és politikusokat, akik arról számolnak be, hogy nem volt lehetőségük az egyesítést ellenző feleknek a megszólalásra, és hogy a komi-permjákok türelmét és alkalmazkodóképességét kihasználva gyakorlatilag rájuk erőltették a politikai autonómia feladását.

A másik tényező, amelynek fontos szerepe volt, az a gazdasági fellendülés, amellyel az egyesülés kecsegtetett. A Szovjetunió felbomlása után ugyanis a körzet bevételeinek nagy részét kitevő faipar és mezőgazdaság összeomlott, a területen megugrott a munkanélküliség, elindult a lakosság elszegényedése. Gazdasági szempontból ez volt az egyik legelmaradottabb vidék Oroszország európai oldalán. Elemzők szerint az egyesítés valóban hozott előnyöket, javultak a gazdasági mutatók, azonban korántsem  a várt mértékben. Vidéken nincs munka, pusztán mezőgazdaságból pedig csak nagyon nehezen lehet megélni, a fiatalokat elszipkázzák a modernizálódó városok.

Eltűnő nyelv

Az autonómia kérdése mellett más releváns és aktuális témát is feszeget a film. Ilyen például a nyelvi és népi hagyományok továbbélésének kérdése. A komi-permják értelmiség különböző rétegei szólalnak meg a filmben, elpanaszolva a vidéki élet lehetetlenségét, a nyelvi oktatás hiányosságait és a komi-permjákok negatív önértékelését, amely a többség hozzáállásának és a hosszú évtizedek óta változatlan nyelv- és oktatáspolitika hozadéka.

Az oktatás jelenlegi helyzete sem segít sokat, hisz a hatodik osztályban mindössze egy óra áll rendelkezésre a komi-permják nyelv oktatására. A felsőbb osztályokban ez háromra bővül, azonban ez sem elegendő ahhoz, hogy gyerekek nyelvvesztését megakadályozza. A helyzetet nehezíti, hogy egyre több iskolát - különösen a falusi kisiskolát - zárnak be anyagi okora hivatkozva, annak ellenére, hogy a gyerekek száma elegendő lenne az intézmény fenntartására. Ez azért is tragikus, mert pont ezekben az intézményekben folyt sikeresen a komi-permják nyelv oktatása. A filmben megszólaló etnográfus szerint az elmúlt időszakban 30 ilyen intézményt zártak be, még olyan iskolákat is, amelyek 130 éves múltra tekintettek vissza. A tendencia pedig folytatódik.

Az orosz a menő

A komi-permják nyelv és kultúra letéteményeseinek szemében örökségük a provincializmus, az elmaradottság szimbóluma. A legfőbb probléma, hogy az oroszok szemén keresztül megalkotott önkép nem támogatja a nyelv megőrzését és a kultúra továbbörökítését.

A komi-permják nyelvvel szemben az orosz nyelv a modernitást jelképezi, a kulcsot a jobb megélhetés és a gazdagság felé. A modern világ termékei mind orosz nyelven elérhetők, bár van komi-permják irodalmi nyelv, a hivatalos életben nem lehet boldogulni permjákul, a nyelv használati színterei az otthoni körre szorulnak vissza. Vannak ugyan törekvések arra, hogy a fiatalokat a számukra vonzó csatornákon keresztül próbálják elérni. Ilyen például az Oázis nevű rockzenekar, melynek tagjai ugyan már nem beszélnek folyékonyan permjákul, dalaikat mégis ezen a nyelven íródnak, így ébresztve rá a hallgatóságot arra, hogy a populáris kultúra is megteremthető a kisebbségi nyelveken.

A film készítői azt remélik, hogy az alkotás révén Oroszországban kiváltott vita talán felrázó hatású lehet nemcsak a komi-permjákok, hanem a többi finnugor kisebbség számára is. A dokumentumfilmet Kudimkarban technikai okokra hivatkozva nem lehetett bemutatni.