A rendszerváltozás idején kialakított közjogi szerkezet az új alaptörvény hatályba lépése után is nagyjából változatlan lesz. Vagyis: továbbra is működik a polgárok által választott egykamarás országgyűlés, a parlamentnek felelős kormány, az ítélkezés során független bíróság, s az alapvető jogokat is változatlanul elismerik – olvasható a Bajnai Gordon volt kormányfő által létehozott Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány honlapján Együtt élni az új alkotmánnyal címen közzétett tanulmányban.

Ezért a permanens alkotmányozás kilátásba helyezése közjogilag és politikailag is veszélyes forgatókönyv – szögezi le a dokumentum –, mert tovább destabilizálhatja a jogállamot, „miközben a választók számára sem tud a legyőzni akaráson túlmutató célokat felmutatni”.

A tanulmány mindazonáltal számos kifogást megfogalmaz. „Az alaptörvény normaszövege, de főként preambuluma hemzseg az olyan mondatoktól, amelyek történelmileg hamisak, jogilag nem állják meg a helyüket vagy éppen elfogadhatatlanok a politika közösségnek a szűken vett jobboldali törzsközönségen kívüli része számára” – állítják a szerzők.

A szimbolikus ügyek azonban – ilyen a Szent Korona – „kevés vizet zavarnak”. Nagyobb baj, s a parlamentarizmus elveivel élesen ellentétes, hogy az alaptörvény „olyan kérdéseket is minősített többséggel enged csak szabályozni, amelyek pedig a mindenkori kormány felelősségi körébe tartoznak”. Ilyen a közteherviselés, a nyugdíjrendszer, a családtámogatás vagy a vagyongazdálkodás.

„A rendszerváltás egyik lényegi követelése volt, hogy a polgárok leválthassák a hatalom gyakorlóit, és a választáson teret nyithassanak egy másik programot, új elképzeléseket megvalósítani akaró politikai erőknek”. A tanulmány szerint „ezzel a követelménnyel megy szembe az alaptörvény”, mert könnyen előfordulhat, hogy „egy párt az egykulcsos adórendszer megszüntetésével vagy a családtámogatási rendszer rászorultsági alapúvá tételével kampányol (…), mégsem tudja elképzeléseit az ellenzék egyetértése nélkül megvalósítani”.

Ezért nem kizárt, hogy egy esetleges kormányváltás után a leendő kormánypárt és az ellenzék egyetért majd abban, hogy „ezeket a kérdéseket a mindenkori kormánytöbbségre, tehát egyszerű többségre kell bízni”. Ha ugyanis szükség van az ellenzék egyetértésére a törvények széles körének megalkotásához, „akkor az már nem ellenzék, hanem félig kormánypárt lesz”, amelynek felelősséget kell viselnie, de anélkül, hogy a hatalomból részesedne. „Egy kicsit is racionálisan működő ellenzék ettől a helyzettől menekülni fog” – legalábbis a tanulmány szerint.

Heves vitát váltott ki, hogy az alaptörvény szerint a jobboldali tagokból álló Költségvetési Tanács egyetértési jogot kapott a költségvetési törvény megalkotásához. A tanulmány szerint ez nem túl nagy baj, mert „számos alkalommal bebizonyosodott, hogy – politikai színezettől függetlenül – még a középtávú, parlamenti cikluson belüli racionalitás sem működött a politikai elitben”. Ezért nem elfogadhatatlan, ha a tanács megakadályozza, hogy a képviselők „a valószínű makropályától eltérő, megalapozatlan büdzsét” fogadjanak el.