Gyakran maguk az alanyok sem tudják, hogy vonzódásuknak neve is van. Aki nem fetisiszta, az el sem tudja képzelni, hogy valakinek a szexuális izgalom csúcsát jelentheti, ha egy női lábujjat nyalogat, vagy ha gyertyát csöpögtetnek a heréjére. A sárról, vizeletről, székletről nem is beszélve. Bár utóbbiakat már csak a nagyon merészek vallják be, de az első magyar fétisbolt tulajdonosa szerint sokkal többen vannak, mint gondolnánk.

Túl van-e a normalitás határán, vagy még belefér?

De mi is az a fetisizmus? „Erotikus fétisekről” csak a XX. század elején kezdtek beszélni, addig a téma olyannyira tabunak számított, hogy még az ideggyógyászok sem foglalkoztak vele. A fogalmat Alfred Binet írta le 1887-ben, de a kifejezést Freud dobta be a köztudatba egy erről írt esszéjében. Akkor még úgy tartották, hogy rendellenes szexuális viselkedés, betegség, és ezért gyógyítani kell. A tudósoknak máig nem sikerült megegyezniük, hogy túl van-e a normalitás határán, vagy még belefér. Az, hogy mi válik valaki számára szexuálisan vonzóvá, látszólag véletlenszerű, de valószínűsíthető, hogy sokaknál a korai bevésődésnek van ebben szerepe.

Simon Kriszta latexruha készítő és férje szerint „elég lenne, ha egy kutató venné a fáradságot, végigolvasna pár szakfórumot, és elbeszélgetne néhány emberrel. Két dolog lenne rögtön világos: minden ember rendelkezik többé-kevésbé ezzel a dologgal, s adott kultúrkörtől függ, hogy hol húzzák meg a deviancia határát, másrészt mindenkinél más az előtörténet. Mondják, írják, főleg a férfiakra jellemző. Nem igaz! Azt állítják, hogy valami bevésődés lehet. Na de mire alapozva? Néhány embernek ismerem csak az „indulását”, ők amióta az eszüket tudják, fetisiszták. Kisgyerekkoruktól fogva, mindenféle különleges esemény nélkül. De hogy ez a szexualitás csúcsa? Minden bizonnyal vannak olyanok, akiknél ez a csúcs, és vannak olyanok, akiknél nem.”

A „latex érzés”

A tárgyhoz kötődő fetisizmus legismertebb és legjobban elterjedt műfaja a ruhafétis. Sokan csak nővérke vagy kurva szerelésbe öltöznek be, de a latex-rajongók is sokan vannak. Ki ne akarna titokban úgy kinézni, mint a Macskanő? Bár egy jó latexgöncért mélyen a pénztárcába kell nyúlni, ugyanis ezek itt Európában kézi munkával készülnek. Kapható ugyan kínai változat is, de az vagy szakad, vagy mozdulni sem enged, esetleg Babe a kismalacra hasonlít a viselője benne. Drága, nehéz fel- és levenni, izzad benne az ember, a bőr nem lélegzik (bár nem vagyunk békák, akik emiatt elpusztulnak), tehát nem túl kellemes érzés a ránk ragadó gumi. De sokakat pont ez vonz. A legkelendőbbek a latexből készült maszkok, kesztyűk, nőknek a cicaruha, de elterjedőben van a nadrág és már a férfiruházat is. A fekete itt is hódít, de gyakran más színnel jelölik meg a ruhadarabon, hogy viselője a szex mely ágát preferálja. Az áhított darab beszerzésekor a boltban ajánlanak a ruhához olajat is, kenés nélkül ugyanis nagyon nehéz felvenni.

- A laikusok azt hiszik, hogy a latex ruha kényelmetlen, és odaragad a bőrhöz. De nem. - magyarázza Kriszta. - És ez nem is az elsődleges szempont, amikor valaki ilyen ruhát vesz fel, ennek viseletét is meg kell szokni, mint ahogy a farmer vagy a cipő viselését meg kellett szokni anno - ráadásul a kényelmetlenség érzete egyénenként változó, ezért ha valaki azt mondja, kényelmetlen, akkor azt is tudni kell, neki mit jelent a fogalom, különben semmit sem ér a véleménye. Van egy fílingje, de ezt nem lehet szavakba önteni. Valószínűleg azzal is bajban lennék, ha azt kéne elmesélni valakinek, milyen érzés flanel inget vagy üvegszálas harisnyát hordani. Egy biztos, a latexnél a színeknek nincs többletjelentése, van aki ezt szereti, van aki amazt, van akinek ez áll jól, van, akinek amaz. A fekete, átlátszó, fehér, bébi pink, és a piros a legkedveltebb színek, de azt is hozzátenném, hogy a szivárvány többi színe még csak mostanában kezd elterjedni a piacon, és csak most kapnak teret a mintás anyagok.

A latex valamennyire légáteresztő. Ahol teljes légzárásra van szükség, ott szintetikus gumit használnak, nem latexet, ami 100 százalékban természetes anyag. Az olaj, ami kell a felvételhez, az szilikon olaj - ez fontos, mert a zsírok károsítják az anyagot -, de sokan használnak hintőport, sőt van egy klórozásnak nevezett felületkezelési eljárás, ami szükségtelenné teszi minden további segédanyag használatát.”

David Carradine amerikai színész, aki valószínűsíthetően maszturbáció közben megfojtotta magát, a légzést kontrolláló fétis rajongótáborát erősítette. A balesetek száma ezen irányzat csoportjában a legmagasabb, de a hozzátartozók általában megpróbálják eltüntetni a nyomokat, ami teljesen érthető. Hisz ki akarná megtudni a szomszéd bácsiról, netán a kisváros szeretve tisztelt tanítójáról, hogy egy jó kis önfojtogatós szex közben lelte halálát?

Hogy tovább borzoljam a kedélyeket, a szerepkörökbe a ruhán kívül sok minden belefér. A medical vagy orvosi szex (katéterek, beöntő felszerelés, vagy újraélesztő maszk), az elektromosság révén kiváltott orgazmus (vibrációs mellbimbó-csipesz, elektromos tágító, vagy akár az izgalmas nevű egypólusú elektro sperma stop katéterrel). Sokan nem értik mi a jó a heretörésben, mások azt nem értik, mit nem lehet ezen érteni? Az igény megvan rá, szinte minden rendes szexshop kínálatában megtalálható a bilincs, a korbács vagy a mellcsipeszek.

Ezek már a BDSM gyűjtőfogalom körébe tartoznak: Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés, „kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szado-mazochizmust jelöl. A szerepjátékokban az egyik fél irányít, a másik az alárendelt, és passzív az, aki végrehajtja az utasításokat. A fájdalomnak és a kiszolgáltatottságnak nagy szerepe van, de gyakran maga a nemi aktus meg sem jelenik.

Fájdalmat adni és kapni: szadizmus és mazochizmus

A szadizmus szó de Sade márki nevéből eredeztethető. Fájdalmat adni és kapni pszichológiai fétisnek tekinthető. Nem csak a fájdalom jelenik meg benne - bár legtöbben erre asszociálnak -, hanem az uralkodás és a megalázás is. A be nem avatottak számára erőszakosnak és ijesztőnek tűnik a dolog, de közelebbről vizsgálva a kép komplex. Az SM csak addig megy el, amíg bármelyik fél azt nem mondja elég, a játékszabályok egyértelműek. Mindig az alárendelt dönti el, hol van az a határ ameddig a domináns fél elmehet. A fájdalom erős, de a sérülések általában jelentéktelenek.

Kriszta véleménye mást tükröz. „Két ember terepe - és ahány pár, annyi interakció, annyi történet, annyi megélt fantázia. A gyakorlatban nem igaz, hogy addig mennek el, ameddig az alárendelt fél engedi. Erre az úgynevezett „safe word”-re csak ott van szükség, ahol a felek közt a bizalom nem 100 százalékos, mert nem élnek kapcsolatban, vagy csak a felszínen tapasztalható dolgokat játsszák el egyfajta szerepjátékként. Van, ahol nincs szükség erre, például az új kapcsolat kialakulásakor, ilyenkor egymás megismerése folyamatos, és a kapcsolat a megismertség függvényében mélyül el. Van, ahol dacára a BDSM-nek, nincs alá- és fölérendelt viszony, vagy csak olyan szinten létezik, ami mentes mindenféle megalázottságtól, sőt a teljes tudattal átélt kiszolgáltatottság nem is része a játékoknak. Ezek is csak lehetőségek a száz meg száz lehetséges „akció variációból”.

Az SM létezik önmagában, egyféle játékként (természetesen vannak igazi fájdalom-hajszoló mazochisták és ellenpólusként az őket „igénylő” szadisták is), mindenféle hatalmi színezet nélkül, és igaz ez fordítva is, van BDS is (vagyis SM nélkül). Egyszóval nemcsak az alárendelt fél függ itt a másiktól - mivel közös akaratból játszanak együtt, a domináns fél is csak azt teheti meg, amit a másik elbír. Másfelől nézve: az egyik fél dominanciája a másik fél subdominanciájának tükrében nyer értelmet. Rengeteg felvállalt felelősséggel jár ez, amit a domináns fél nyilván szeret viselni és élni vele, ezért cserébe, ha minden jól megy, az alárendelt fél tanulhat valami újat magáról. Sok esetben pontosan ezért lehet kielégítő mindkét félnek a puszta „játszadozás” mindenfajta szexuális behatolás nélkül – és itt nagyon fontos megérteni, hogy egy komoly mentális síkról is szó van; az itt okozott kielégülés legalább annyira fontos, mint a testi orgazmus.”

Közelebb visz egymáshoz

A pszichológusok, mint majdnem mindennél, a gyerekkorban keresik az okot. A rendszeres bántalmazásnak kitett gyermek azonosulva a bántalmazóval később maga is utánozza ezt, és tovább adja a nála gyengébbnek. A bántalmazott gyermek, ha a verés hatására hozzászokott a fájdalomhoz, szinte „várja” azt.

Egy dolgot nem lehet csak: általánosítani - mondja Kriszta.” Az alapvető, hogy vannak olyan időtöltések, amit pusztán azért csinál két ember, mert jó együtt lenni közben. Ezek az élmények még közelebb viszik őket egymáshoz, mi több, értelmet ad a kapcsolatuknak a rózsaszín köd időszakán túl is anélkül, hogy a száraz kötelesség alágyűrné a két ember közösségét. Hiszen ha egy kapcsolat csak a szexre épül (közösülés), akkor az nem teljes. Épp így, ha csak a közös kötelesség tartja őket össze (gyerek, vagyon, stb.), akkor egy idő után megint csak nem lesz kielégítő a kapcsolat. Egy harmonikus kapcsolatban ezekre mind szükség van, ahogy a közös időtöltésekre is, aminek egy elég jó módszere a fétis vagy a BDSM játékok. Persze lehet ez közös búvárkodás vagy mosogatás is - érdeklődés és ízlés dolga. A lényeg, hogy legyen cement a téglák között. Hogy van akinek a fétis nem a cement, hanem a tégla maga? Azt hiszem, ez is csak azt mutatja, hogy minden pár különböző, mindegyik magának alakítja ki a játékszabályokat és fedezi fel a két fél önmagát és a másikat. Ez a normális útja a dolgoknak.”

A The Sun egy cikkében azt állítja, minden hetedik brit férfi és minden tizedik nő részt vett más S/M játékban. Az USA-ban végzett kutatások szerint a lakosság 23 százaléka már kipróbálta valamilyen formában ezt az irányzatot. Magyarországra vonatkoztatva a Medián készített egy átfogó szexuális felmérést a HVG felkérésére, melyből kiderül, hogy a válaszadók alig 3 százaléka ítéli normálisnak „fájdalom okozását örömszerzés végett”. Más országokban divat a fétis, bátran betérnek az emberek egy szado-mazo klubba, sőt beszélnek is róla, mi még csak el sem fogadjuk, hogy egyesek számára ez a „normális”.