Utána burgonyakrémleves parmezánsajttal, majd a főételek körül nézelődtök. A tengeri hal ízetlen, de egészséges, a tejszínes spagetti kimondottan finom, krémszerű mártása se nem túl híg, se nem csomós. A józan önvédelem nagy nehezen megálljt parancsol, hisz tudod, még desszertet is ennél. Vékony szelet, könnyű és omlós, markánsan sós tortalapon habkönnyű mascarpone krém, tetején enyhén zselézett édes eper: varázslatos ízkombináció, az amerikai sajttorta nemzetközivé lett perverz harmóniájának mintájára. Nem mindig ilyen jó a menü, az első este kínálata túl magasra teszi a mércét. A sütemények minősége is változó, a halak ízesítése pedig túlzottan is kímélő, mondhatni, fantáziátlan.

Érződik, hogy elsősorban húsimádókra épül az ellátás: nekik minden este négy-ötféle a választék, szaftos sültek, mártások és köretek garmadája kínálkozik egymás mellett. Az első este két Bilagit segít lecsillapítani túlterhelt gyomrod feszülését. Tudod, hogy másnaptól mértéket kellene tartanod, még reggel is tudod, amikor megjelensz a szálló éttermének közepén körben álló tálak körül, azután mégsem tudsz parancsolni vágyaidnak. Érkezésetek másnapján, az első reggelinél, a nyaralás kivételes állapotától megigézve, minden magadra rótt szabályt áthágva rántottát, tükörtojást, karikákra vágott sült krumplit választasz salátával, paradicsommal körítve, majd süteményt.

Otthon eszedbe se jutna gyümölcsön, müzlin és tejen vagy joghurton, egy turmixon, vagy egy kávén és egy pirítóson kívül mást fogyasztani reggelire, ám itt a csábítás túl erős. Legfeljebb a sült szalonnának és a babnak tudsz ellenállni eredményesen. A rósejbni ízes és ropogósan frissen sült, a rántotta feledhető, bár remegő állaga imponáló, a tükörtojás kecsesen kerekre szabdalt, sárgája sűrűn folyik, ha belevág az ember, a paradicsom ismét friss, édes és lédús. Jó étvággyal eszel, ízlik is, kérdés persze, mit bír az évek során sportos délelőtti koszthoz szokott gyomrod. A cél ugyan, mondhatni, szintén sportos némiképp: legyűrni a megszokást, másrészt kibírni a kései reggelivel vacsoráig, és megspórolni az ebédet.

A reflex mélyről jövő és ellenállhatatlan. Mint a vadász, járod körbe a meleg tálakat, a sajtokat, salátákat és süteményeket, azt lesve, mit tudnál még magadhoz venni, de érzed, rosszullétet kockáztatsz, ha folytatod. Kérdezhetné valaki, ugyan mi végre e zabálás este és reggel, ha nem okoz anyagi gondot egy könnyű ebéd, sőt egy komolyabb ebéd sem? Csakhogy igazi örömöt sem okoz! Őszintén szólva, örömöt kizárólag az okozna, ha e bőséget kellően ki tudnád használni, s annyit tudnál enni, ami kitart estig. Mielőtt bárki félreértené, nem gondolsz Afrika csontsovány éhezőire, Ázsia tizenkét órázó gyerekmunkásaira, vagy a hozzátok közelebb álló, munka nélkül tengődő, éhségükben és kétségbeesésükben tolvajjá, majd üldözötté vált borsodi vagy szabolcsszatmári romákra, mert demagógia lenne.

Nem gondolsz nagyapáidra, akik mielőtt megfagytak vagy lelőtték őket, éheztek a fronton vagy a hadifogságban, nem gondolsz apádra és anyádra, sem nagyanyáidra, akik éheztek a vagonban és az ausztriai lágerben vagy a hortobágyi kitelepítésen (a tárgytalan törlendő); nem gondolsz az ötvenes évekre, amikor anyád mustáros kenyeret evett, ha éhes volt, sem a hatvanas évekre, amikor apád főzeléken, joghurton és kiflin élt, míg összejött az első lakás; nem gondolsz gyerekkori túletetésedre, elhízásodra és a keserves fogyókúrára, sem a kamaszkori családi turistautakra az Adrián, a kocsi mellett, hordozható gázpalackon melegített konzervekkel, mely már gyerekként se tűnt viccesnek. Nem akarsz demagóg lenni és közvetlen ösztönreakcióidat történelmi összefüggésrendszerbe ágyazni, de tudod, a személyes kicsinyesség nem elegendő magyarázat e normálisnak nem mondható reakciókra az étellel kapcsolatban.

Magyarázat nincs, az érzés erősebb nálad. Hiába eszel tíz és fél tizenegy között, a szállodai étterem szabályai szerinti lehető legkésőbbi időpontban ebédszerű reggelit; hiába a puffadt telítettség és az émelygős gyomorfájás, hiába a fogadkozás, hogy többé nem, többé soha ilyen reggelit, nemcsak hogy megéhezel ebédidőben, s éhségedben, egyszersmind dühödben enned kell valamit a városban, hanem este a svédasztalos vacsorán, hiába koncentrálsz, hiába fékezed étvágyad, és hiába igyekszel csupán a legkívánatosabb ételekből válogatni, azokból is inkább csak kóstolót, ismét rosszullétig eszed magad. Harmadnap reggel rádöbbensz, hogyha nem vagy megfontolt, ha nem leszel úrrá megzavart ösztöneiden, s ha nem tudod kordában tartani vágyaidat, és nem tudsz elővigyázatosabban étkezni, a következményekkel még azelőtt számot vetve, hogy bekövetkeznének; ha nem viselkedsz előrelátón, felnőtt, érett személyiséghez méltón, az egész nyaralást tönkreteszed rosszulléteiddel.

Végül, ha nehezen is, mégiscsak megszületik a döntés, mely törvényerejű szabállyá lesz nyaralásod hátralévő részére, s amely, ha talán mások számára nem is jelenthet követendő mintát, reméled, számodra, mégis megoldást kínál. A kínkeservesen megszerzett tapasztalatok és bölcsesség birtokában, a reggelinél, miközben gyümölcsöt és müzlit eszel, csak igazán óvatosan kóstolsz meg egykét süteményt. Utána titokban körbepillantasz, hogy az ajtónál álló ügyeletes étteremvezető és a pincérek észre ne vegyenek. Ekkor, az apró barna zsemlékből, vékonyra szeletelt sajtokból, kemény tojásból, salátából és az édes, lédús paradicsomszeletekből szendvicseket gyártasz, és papírszalvétába csomagolva, titokban kicsempészed őket az étteremből.

Megnyugszol: így már van ebéded. Most már csak arra kell vigyáznod, hogy a szendvicsek délben ne üljék meg túlságosan a gyomrod, ne is túl későn edd meg őket, hogy este kiadósan, mindenből megfelelő mennyiséget magadhoz véve tudj vacsorázni. Szerényebb koszthoz szokott gyomrodat tekintve, s minthogy sosem vagy éhes, ez korántsem egyszerű feladat. Kis tanácstalanság után azonban erre is találsz megoldást. Minthogy este, a záráshoz közeledve, a személyzet is itt vacsorázik az étteremben, lazább a fegyelem, könnyebb a dolgod. A desszertet szalvétába csomagolva csempészed fel a szobába és éjszaka, lefekvés előtt, vagy hajnalban felébredve, néhány órával a kései reggeli előtt eszed meg. Igaz, hogy már egyáltalán nem esik jól, de ez is a tiéd! Próbálkozásaid a negyedik napon vallanak végleges kudarcot. Elrontod a gyomrod, ennek minden nyilvánvaló jelével. Este és másnap kekszen, pirítóson és teán élsz, csak nézed a tálak körül tobzódó, megpúpozott tányérjaikkal többször is forduló szállóvendégeket. Még két nap van hátra a nyaralásból, de te túl vagy a holtponton. Könnyűnek érzed magad, és elégedettnek.