Felelős szakember nem tüntet fel pozitív köntösben olyan számokat, amelyekről maga is tudja, hogy hamis következtetésre adnak okot. A májusi kiskereskedelmi statisztikáról szóló közlemény címében ennek ellenére azt emelik ki, hogy a január–májusi időszakban 0,6 százalékkal növekedett az élelmiszerboltok forgalma. Remek, csakhogy májusban az egy évvel ezelőttihez képest 0,3 százalékos volt a csökkenés, de spongyát rá. „Alig 0,3 százalékos” – ahogy az NGM írja. A különbség 6 milliárd forint, ennyivel fogyasztottunk kevesebbet.

Sajnálatos módon a bútor és a tartós fogyasztási cikkek forgalma is alacsonyabb volt a tavalyinál, egyelőre megdöntve azt az eddigi aranyigazságot, hogy az új frizsiderből kivett sörrel, új fotelben, laposabb és nagyobb képátlójú televízió előtt kell az olyan sporteseményeket nyomon követni, mint a foci-Eb. (Az olimpia még bejöhet.)

Hiába a 16 százalékos adókulcs és családi kedvezmény, az emberek többsége a puszta túlélésre játszik. Megbecsüli, amije van, és csak akkor cseréli le, ha már a javíttatás is reménytelennek látszik. Lehet ugyan a januártól májusig tartó időszak pozitív adatával villogni, de józan ember gyomra ezt aligha veszi be. Mert abban az ünnepi bejglimaradéktól a húsvéti sonkán át már minden idei hétköznapi luxusunk benne van. Másra „alig” telik.