Ő az a híres alkalmazott, aki magasabb kulccsal adózik, mint milliárdos főnöke, őt emlegette a mágnás, amikor azt követelte: ha valaki évi egymillió dollárnál többet keres, ne adózhasson alacsonyabb kulccsal, mint az alkalmazottai. A „Buffet-adó” becenevet kapott javaslat elnyerte Obama tetszését, aki az évértékelő beszédet megint kihasználta arra, hogy nyomatékot adjon ennek az elképzelésnek.

A first lady mellett a VIP-páholyban ülő vendégek arra szolgálnak, hogy közelebb hozzák a nagyközönséghez az elnök beszédét, arcot adjanak a kormányzat legfontosabb politikai céljainak. A hagyományt Ronald Reagan kezdte, aki 1982-ben meghívta Nancy Reagan páholyába és név szerint is megemlítette a karzaton ülő Lenny Skutnik kongresszusi alkalmazottat, aki csupán néhány nappal korábban beleugrott a jeges Potomac folyóba, és kimentette az Air Florida lezuhant 90-es járatának egyik utasát. Az ülésteremben a honatyák felállva tapsolták Skutnikot, aki állítólag mindeközben rezzenéstelen arccal állt. A first lady páholyába meghívott átlagembereket azóta is gyakran csak úgy emlegetik: „a Lenny Skutnikok”.

A szokás olyannyira elfogadottá vált, hogy a Fehér Ház előre közli a gondosan összeválogatott vendégek listáját. Idén az elnökség internetes oldalán már interaktív grafikán is megnézhettük a meghívottak fotóját, és elolvashattuk rövid életrajzukat. Minden évben vannak állandó vendégek, ilyen például az alelnök felesége – Michelle Obama mellett idén is ott ült Jill Biden. Gyakran kap meghívást egy-egy magas rangú vezető, tanácsadó is, 2008-ban például Steve Hadley, Bush nemzetbiztonsági főtanácsadója ült a páholyban. Idén Valerie Jarrett, az Obama házaspár régi barátja, az elnök bizalmasa jelent meg.

Állandónak tekinthető az amerikai hadseregben és a haditengerészekben szolgálók elismerése is. 1998-ban az akkor még „csak” first lady Hillary Clinton vendége volt Michael Tolbert őrmester, aki Boszniában szolgált egy évvel korábban, ahol társaival egy rádiótornyot védett, hogy a boszniai szerbek ne tudjanak onnan NATO-ellenes propagandát sugározni. Laura Bush 2006-os vendégei között voltak a 2005-ben Falludzsa ostrománál elesett 27 éves tengerészgyalogos Dan Clay szülei és özvegye.

A Bush-korszakban a vendégek kiválasztásakor mindig meghatározó szempont volt az elnök által indított iraki és afganisztáni háború. 2006-ban nem is csak amerikai állampolgárokat hívtak: a vendégek között volt az akkor 30 éves, gyermekeit egyedül nevelő özvegy, Fawzia Koofi, akit nem sokkal korábban az afgán nemzetgyűlés alsóházának egyik alelnökévé választottak, és meghívták a felsőház ugyanakkor megválasztott alelnökét is. 2007-ben öt Irakban szolgált katona volt a vendégek között, valamint a chicagói Michael Boland atya, aki a hajléktalan veteránok lakásgondjain segített egy munkájával. Egy évvel később, 2008-ban a vendégek közül heten is szolgáltak a két ország egyikében vagy veszítettek ott el családtagot, de a páholyban ült Bob Dole egykori kansasi szenátor és Donna Shalala is, a háborús veteránok rehabilitálásáért végzett munkájuk elismeréseként.

Laura Bush vendégei között persze sokan mások megfordultak: a malária és a HIV/AIDS elleni harc kiválóságai, vagy bevándorlók, akik hozzátettek az Egyesült Államok sikereihez. Utóbbi csoportba tartozott például a 2007-ben meghívott Alejandro Monteverde mexikói származású filmrendező, aki egy évvel korábban kapott állampolgárságot, és máris új hazája hírnevét öregbítette, amikor díjat nyert a torontói filmfesztiválon.

Az Irakban és Afganisztánban szolgáló amerikaiak elismerését Barack Obama is folytatta, ám olyan sok képviselőjüket nem hívja meg, mint elődje. Érdekességek az ő listáin is vannak: Michelle Obama 2010-es vendégei között például sok volt a fiatal, aki már középiskolás korában előrukkolt valamiféle technikai vagy természettudományos felfedezéssel, vagy sokat tett környezetéért. Köztük volt például a 19 éves Gabriela Farfan, aki végzős gimnazistaként a drágakövek fénytörésének tulajdonságait kutatta, és olyan felfedezéseket tett, amelyek az ékszeriparra is nagy hatással lehetnek.

Az Obama házaspár meghívottjainak listáján érződik az is, hogy az elnököt a gazdasági válság kellős közepén választották meg. Az évek során mindig több olyan vállalkozót és átlag amerikait is meghívtak, akik az elnök által aláírt gazdaságélénkítő csomagnak köszönhetően lábaltak ki a nehéz helyzetből. 2011-ben például Gary és Robert Allen is ott ült a meghívottak között, akik családi vállalkozásban ácsszerszámokat gyártottak. A testvérek az élénkítő csomagból félmillió dollárt kaptak, ezzel a vállalkozás felét átalakították, és napelemeket kezdtek gyártani. Hasonlóan nagy hangsúlyt kapott az Obama által hatalmas politikai csaták árán az első év végére „átvert” egészségbiztosítási reform is: minden évben meghívtak olyan krónikus beteget, aki ennek köszönhe tően kapott ellátást, vagy olyan vállalkozót, aki az új szabályok biztosította kedvezmények miatt tudott újra biztosítást vásárolni alkalmazottainak.

A természeti katasztrófák, tragédiák is mindig rányomják a bélyegüket a vendégek listájára. A Bush-évek második felében mindig ült olyan önkéntes a páholyban, aki a Katrina hurrikán áldozatain segített, 2008-ban pedig a Virginia Tech műszaki egyetemen lezajlott vérengzés egyik túlélőjét invitálta meg Laura Bush. 2009 novemberében a texasi Fort Hood katonai bázison egy merénylő 13 embert megölt; két hónap múlva Obama évértékelőjére meghívtak két rendőrt, akik az elsők között értek a helyszínre és vetettek véget a vérengzésnek.

Az idei listát olvasva úgy tűnik, Barack Obama nemcsak beszédével, hanem már a vendégek listájával is a novemberi elnökválasztásra készült. Warren Buffet titkárnője mellett ott ült például Bruce Cochrane, aki családi vállalkozását 1997-ben eladta, az új tulajdonos pedig a termelést Kínába helyezte át. Két évvel ezelőtt azonban Cochrane új vállalkozásba kezdett, szigorúan csak az Egyesült Államok területén gyártat, esze ágában sincs a munkahelyeket külföldre vinni. A pennsylvaniai tanár, Sara Ferguson az állam egyik legszegényebb iskolájában tanít írás-olvasást és matematikát, és azután sem hagyta ott diákjait, hogy hónapokig nem kapott fizetést. A coloradói Mahala Greer idén májusban végez a főiskolán, 35 ezer dollárnyi adóssággal a nyakában. Az Obamaadminisztráció egyik fő célja, hogy a felsőfokú tanulmányok megfizethetőek legyenek. Mike Krieger a Szilícium-völgy „hőseinek” egyike: a brazil származású bevándorló az egyik leggyorsabban növekvő cég, az Instagram társalapítója.

A floridai Joan Milligan házát elárverezték volna, ám a kormány egyik intézkedésének köszönhetően átütemezték a hitelt, így az idős asszony és férje otthonában maradhatott. Adam Rapp, ha nincs Obama egészségbiztosítási reformja, nem kaphatta volna meg a rákbetegsége kezeléséhez szükséges gyógyszereket. Ginger Wallace, a légierő hírszerző ezredese pedig az elsők között volt, akik profitáltak a „Ne kérdezd, ne mondd el” szabályozás visszavonásából: előléptetésekor élettársa tűzhette fel új rangjelzését, azaz immár nyíltan vállalhatja leszbikusságát a hadseregben. A vendégek között volt Steve Jobs, a néhai Apple-vezér özvegye, illetve az egy éve egy lövöldözésben súlyos fejsérülést szenvedett (mandátumáról azóta lemondott) Gabrielle Giffords arizonai képviselőnő férje, Mark Kelly űrhajós is.

Természetesen egyik legnagyobb külpolitikai győzelmére is emlékeztette a közönséget az elnök: a páholyban ott ült William H. McRaven admirális, az amerikai haditengerészet különleges erőinek (SEAL) parancsnoka is. Ő tervezte és vezényelte le azt az akciót, amelynek során Pakisztánban egy amerikai egység megölte a terroristavezér Oszama bin Ladent.