A kisebbségi lét esetében azt jelenti, hogy együtt él a többséggel, de nem hallja őket. Lehet-e a fogyatékosságára (vagy a származásra) úgy tekinteni, mint ami nem is létezik? Billy szülei így tekintenek a siketségre. Felnevelik fiukat úgy, mintha olyan lenne, mint a többi gyerek. Nem okítják jelnyelvre, viszont édesanyja kínkeservvel tanítja meg beszélni a saját hangját nem halló fiút. Billy tökéletesen boldogul a hallók, a többség világában, két vergődő, ám életével semmit sem kezdő, tehetségtelen testvérét lehagyva egyetemre megy, és egészen addig, ha nem is tökéletesnek, de elfogadhatónak éli meg az asszimiláció világát, amíg nem találkozik egy lánnyal.

Sylvia siket szülők gyerekeként, hallóként születik, ám betegsége miatt lassan ő is elveszíti hallását. Tökéletesen jelel, és a szülein keresztül a siketek szubkultúrájába nő bele. Találkozásuk pillanatában ugyan még hall, de már napról napra rosszabbul. Talán ellenkező irányú szocializációjuk vonzza őket egymáshoz. Sylvia szabadulna a siketek világától, míg Billy, Sylvia segítségével megismeri a jelelést, s számára ekkor nyílik meg egy új világ, a siketek közössége és a jelnyelven keresztül a világ erőlködés nélküli megértése.

A jelnyelv az integráció szimbóluma.

A jeleléssel értik egymást a nemhallók, és azzal kapcsolódnak a hallók világához.

Billy szülei azt a stratégiát választották, ami Magyarországon az érvényesülés szinte kizárólagos útja. Azok a siketek ugyanis, akiket a szülei „bekényszerítenek” a halló többség intézményei be, így például normál iskolába, arról számolnak be, hogy hálásak azért, hogy nem kellett speciális iskolában tanul niuk.

Mert ott ugyan sorstársaik között lehetnek, de nem sajátítják el azokat a képességeket, amelyek elengedhetetlenek, hogy a sikeresek legyenek, karriert építhessenek a világban úgy, mint bárki más. A fiatal színész-rendező, Szőcs Artúr, sallangoktól mentesen vitte színpadra a darabot a Pesti Színházban, azzal a bravúrral, hogy siket színházi mentor segítségét kérve a színészekkel is tökéletesen elsajátíttatta a jelelést.

Képünkön Nagy Adrienne jelnyelvi tolmács Géczi Zoltán és Telekes Péter színészek mellett.

FOTÓ: SZKÁROSSY ZSUZSA