Legjobb persze, ha nem várjuk meg, amíg lerobbanunk, hanem fokozatosan, szabadban végzett mozgással szoktatjuk magunkat az egyre hűvösebb időhöz, immunrendszerünket pedig felkészítjük a kórokozók támadására. A megelőzésen túl a rendszeres mozgásnak további jótékony hatása, hogy meggyorsítja a gyógyulást. Ha mégis utolért minket a nátha vagy az influenza, adjunk hálát minden kocogással töltött percért, mert több vizsgálat szerint is azok, akik heti négy-öt alkalommal legalább 45 percet mozognak, negyed- vagy akár feleannyi idő alatt felépülnek a megfázásból. Jó ha tudjuk, hogy a betegség időtartamát gyógyszerrel sem lehet ennyire lerövidíteni.

Marad persze továbbra is a kérdés: náthás orral, fájó torokkal inkább maradjunk otthon, vagy vegyük fel az edzőcipőt. Orvosi tanács alapján először is vegyük számba a tüneteinket. Ha folyik az orrunk, vagy enyhé piros és fáj a torkunk, de nem érzünk levertséget, végtagfájdalmat, akkor nyugodtan mozoghatunk, de ne vigyük túlzásba, ne melegedjünk ki, és semmiképpen ne terheljük a tüdőnket feleslegesen. A hétköznapi náthának jót tesz, ha immunrendszerünket, vérkeringésünket, anyagcserénket fokozott működésre sarkalljuk mérsékelt testmozgással. Ilyenkor ideális a könnyű séta a friss levegőn – ami nem azonos a városi szmogban villamos után loholással–, vagy félórányi folyamatos, laza munka a ház körül: fahasogatás, gereblyézés, sepregetés. Szigorúan ágyban viszont a helyünk kifejezett tünetekkel járó felső légúti fertőzés és influenza esetén, amit kísérhet láz, nyirokcsomó-duzzanat, emésztési zavar, levertség vagy fájdalom.

A mérsékeltség és fokozatosság érvényes a lábadozás idejére is. Ne kezdjük el túl korán az intenzív edzést, ha elhúzódó náthából vagy influenzából kezdtünk éppen kilábalni, mert a megerőltető mozgás ilyenkor felesleges terhet ró az immunrendszerre.