JOAN CHITTISTER AZ ÉVEK AJÁNDÉKA című könyve a második kérdésre válaszol. Határozottan állítja, mindenkinél saját magán múlik, hogy milyenné akarja tenni öregkori éveit. A könyv alcíme: Méltósággal megöregedni. Ki ne szeretné ezt? A szerző pedig összefoglalja, mi mindent érdemes végiggondolni az eltelt évekből, és mit kell meggondolni a folytatáshoz.

Megteheti ki-ki maga, de miért baj, ha egy szakember útmutatását követi? A konkrét helyzet konkrét válaszát azután úgyis saját magának kell megfogalmaznia.

„Életünk legfontosabb választása előtt állunk, legalábbis azóta, hogy eljöttünk otthonról, felismertük, mihez szeretnénk kezdeni az életben, megtettük az első lépést karrierünk útján, végül eldöntöttük, hogy letelepszünk.

Most azt kell eldöntenünk, hogyan éljünk anélkül hogy valaki megmondaná, mit kell tennünk.”

Hányan vannak úgy, hogy eddigi életüket sem ők irányították, csak sodródtak a lehetőségekkel! Ők most is elfogadják majd, ami jön: várják a gyerekeik telefonját, mikor kell segítség az unokák körül.

Ez a könyv pontosan írja le, miről van szó: „Tiszta helyzet. A napjainkkal mi rendelkezünk. A feladat most az, hogy újra megtanuljunk élni. Dönthetünk úgy, hogy örömmel élünk.” Vagy? „Lehetünk elkeseredettek mindazért, amit szerettünk volna megtenni, de nem mertük megkockáztatni.”

Csodák nincsenek: közhelyek olvasása nélkül nem lehet a kötet végére jutni, de miért éppen élete végén kerülné el őket az ember?

Joan Chittister: Az évek ajándéka. Ursus Libris, 248 oldal.