Az álláshirdetéseket böngészve kiderül, hogy egy szakképzett dolgozó havi fizetése gyakran meghaladja a nettó 2000 eurót és a munkaadók kedvezményes szálláslehetőséggel is igyekeznek magukhoz édesgetni a jó munkaerőt. A legvonzóbb úticél az Egyesült Királyság, ott gyakorlatilag bármilyen szakmával el lehet helyezkedni – még a hazai munkaadókból jobbára csak lesajnáló mosolyt kiváltó műkörmös vagy kozmetikus is állást talál. A német és osztrák piacon elsősorban az építőipar várja a magyar munkásokat. Ezután –jóval kisebb számban – a skandináv országokba indulnak tőlünk dolgozók, bár ott a kereslet is kevesebb, illetve a helyi nyelvet is csak elenyészően kevesen ismerik innen.

Annyi biztos, hogy a munkába állás igen gyorsan megy: a keresett szakmában átlagosan egy hónap alatt – azaz gyakorlatilag szinte azonnal – állást talál az érdeklődő, és 50 éves korig az életkor sem szempont. Azonban a jelenlegi magas euróárfolyam mellett a hazai fizetések cirka ötszörösét is elérő munkabér lehetőségével nem mindenki tud élni. Bár jelentkező éppen akad, ám húszból tizenkilencen a gyenge nyelvtudás miatt nem tudnak kimenni dolgozni – mondja Tanay Marcell a EUWork ügyvezető igazgatója. A kinti munkaadók ugyanis mindenekelőtt kommunikációképes nyelvtudást várnak el a munkástól.

Az EUWorknél jellemzően először egy rövid telefonos interjúval mérik fel a jelentkező nyelvtudását, majd az első szűrőt követi egy hosszabb elbeszélgetés. A külföldi munkaadók a szakmunkásoknál jellemzően legalább három év gyakorlatot várnak el és referenciákat kérnek az előző munkahelytől. A brit piacon jellemző, hogy nem ragaszkodnak olyan mértékben a „papírhoz”, azaz a végzettség igazolásához, mint a németeknél. Azonban mindkét helyen szempont a tapasztalat és a hozzáértés. A hazai munkaütemhez szokott melós a kinti munkában is vígan megállja a helyét – mondja Tanay Marcell – azonban ami a kinti munkaadók sajátossága, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a precizitásra és a tisztaságra –ott például egy fűtésszerelőnek a munkakörébe az is beletartozik, hogy összesöpri maga után a munkaterületet.

De másra is odafigyelnek: a mai önéletrajzokba már azt is érdemes külön beleírni, hogy nem dohányzik, illetve nem iszik a munkavállaló. A munkáltatók ugyanis nem igazán díjazzák, ha az alkalmazott a drága munkaidőt füstöléssel és trécseléssel tölti, a magyarosan a reggelt egy feles „szíverősítővel” indító szakit pedig gyakorlatilag azonnal kirúgják, ha rajtakapják a pityókázáson.

A megkérdezett ingázó munkások szerint azt sem árt tudni, hogy csak az erős személyiségű, fegyelmezett embernek való a kinti munka. Aki kimegy dolgozni külföldre – jellemzően egy évre szóló szerződéseket kötnek – annak az itteni kapcsolatai meglazulnak, esetleg a család is eltávolodik tőle. Nem véletlenül gyakori, hogy egy-két év után a szakmunkás visszajön Magyarországra, azonban a kinti fizetéséből is csak ideig-óráig tudja tartani a kint megszokott, magasabb életnívóját. Egy darabig itt próbál boldogulni, ám a kinti keresethez képest szinte nevetségesnek ható itteni bérek miatt hamar visszatalál külföldre. Azonban kint az esetleges egyedüllét és a nagy kereset veszélyes lehet együtt: akiben nincs meg a kellő önfegyelem, az könnyen szenvedélybeteggé válhat, amelyektől ide visszakeveredve sem mindig tud megszabadulni.