Az első nehézség akkor jött, amikor egy külföldről átvett tréningen vett volna részt, de a továbbképzés férfirésze még nem volt kidolgozva.

– Cserkészként foglalkoztam gyerekekkel, így mikor félbehagytam a mérnöki tanulmányaimat, rögtön erre indultam. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óvodapedagógus-képzésén rajtam kívül pár fiú volt még, nehezen szoktuk meg, hogy az általános megszólítás a hölgyeim, de ez nem okozott gondot: aranyéletünk volt annyi nő között – mosolyog Ádám.

Utolsó évesként délutánosként dolgozott egy óvodában, ám mire végzett, megszűnt az intézmény.

– Állást keresni nem volt könynyű, nem azért, mert férfi vagyok egy női es szakmában, hanem mert kevés az álláshely. Négy éve vagyok a pályán, de azt tapasztalom, hogy kelendőek az óvó bácsik. Pedig nincs plusztudásunk az óvónőkéhez képest – csak a másik pólus vagyunk. Minden csoportomban volt olyan gyerek, akinek nincs apukája: az egyik édesanya megköszönte, hogy a pótapa szerepét ideiglenesen betöltöttem. A szülőkön látszik, ha még nem találkoztak férfi óvodapedagógussal, kezdetben tartózkodóak. Ezt hamar le lehet küzdeni a jó munkával. Ez pedig nem nemfüggő. Nincsenek más módszereim, mint az óvó néniknek: úgy működünk, mint anya és apa otthon.

Villányi Györgyné, aMagyar Pedagógiai Társaság kisgyermek-nevelési szakosztályának elnöke szerint alapvető fontosságú az egészséges személyiségfejlődéshez, hogy a gyerek férfiés női modellt egyaránt lásson. – Egyre több a válás és az egyedülálló anya. A megélhetési gondok miatt a normális családokban is kevesebb ideje van az apukáknak a gyerekekre. Az óvodások a legfogékonyabb korban vannak, az azonosulásuk gondokba ütközik, ha nincs előttük férfimodell is. A férfi- és női nézőpont különböző, a gyerekeknek mindkettőt szükséges megismerniük – érvel a szakember.

Az elmúlt százötven év alatt az óvodapedagógusi pálya sokat változott a nemek arányában is: az első óvodák létrejöttekor a nevelők még elsősorban férfiak voltak. Ehhez képest 2003-ban harminckétezer óvónőre hetven, 2008-ban ugyanannyi óvónőre már csak negyvenegy óvó bácsi jutott. – Régebben a pedagógus a legmegbecsültebb ember volt, de mára a szakma elvesztette magas státuszát – állítja Villányi Györgyné, hozzátéve: az egész közoktatásra jellemző az elnőiesedés.

Nyilassy Ádám egyelőre boldog: huszonkét kisgyereket nevel. Ez nem az a foglalkozás, amit az ajtón kilépve csak úgy szögre lehet akasztani, de úgy érzi, itt nem csak ő ad a gyerekeknek, sokat kap is tőlük. De inkább nem gondol a holnapra. – A nemi sztereotípiákra másként tekintek óvó bácsiként: nem azt kérdik tőlünk, hogy miért ezzel foglalkozunk, hanem azt, hogyan élünk meg a fizetésünkből? Fontolgatom a pályaelhagyást: ez csak addig mehet így, amíg az embernek nincs családja. A barátaim irigyelnek a munkám miatt, de ilyen körülmények között ezt nem vállalnák.