Németország 2004-ben hét évre átmeneti mentességet kért a személyek szabad áramlásának irányelve alól. Hogy látja, megérte? Több szakértő állítja, hogy azok az országok, amelyek beengedték a kelet-európai munkavállalókat, mint Nagy-Britannia vagy Írország, sokat profitáltak belőlük...

A német kormány sajnos nem használta ki az átmeneti időszakot: mi azt szerettük volna, ha ez alatt az idő alatt bevezetik a minimálbért, és intézkedéseket hoznak a bérdömping és a munkavállalók kizsákmányolása ellen. De ez sajnos nem történt meg. Több euró pai országgal ellentétben nálunk még mindig nincs minimálbér. Sőt az alacsony fizetésűek száma növekedett is az elmúlt években. Ez ma a német munkavállalók 22 százalékát érinti, és a legnagyobb az Európai Unióban. Itt 4-6 eurós órabérekről beszélünk, amiből képtelenség tisztességesen megélni. Hadd tegyem hozzá, hogy Németországban 1,3 millió embernek a munkabérén kívül szociális segélyt is kell kérnie, hogy el tudja tartani a családját. Mi azt szerettük volna, ha a hét év alatt ezen a téren történik előrelépés. A DGB 8,5 eurós órabért sürget, de a kormány egyelőre hallani sem akar róla. A liberálisok egyenesen ördögtől valónak tartják. A mobilitás fontos, de társadalmilag igazságos formában: nemcsak a külföldről jövő munkavállalóknak, hanem a hazai munkaerőnek is védeni kell az érdekeit.

Aggódnak-e most a munkaerőpiac felszabadulása miatt, elárasztja-e Németországot a kelet-európai munkaerő?

Először is hadd szögezzem le: a munkavállalók szabad mozgása alapjog az Európai Unióban, és ezt mi is támogatjuk.Viszont tartunk tőle, hogy épp az alacsony fizetésűek száma fog növekedni, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a bevándorlás általában lefelé nyomja a béreket. Épp ezért szükség van szabályokra: a német kormánytól azt kérjük, hogy állítsanak fel tanácsadó irodákat, az újonnan jövők tudjanak kihez fordulni, ha gondjuk támad. Ha valaki nem beszél (jól) németül, akkor könnyen megfoszthatják a jogaitól, kizsákmányolhatják. És persze szeretnénk, ha ők is csatlakoznának a szakszervezethez, hogy képviselni tudjuk az érdekeiket.

Önök szerint honnan jönnek majd a legtöbben?

Ezt nagyon nehéz megjósolni. Ez minden esetben az illető személyes döntése, ami függ az anyaország és persze Németország gazdasági helyzetétől is. A német Munkaügyi Kutatóintézet évente 100 és 140 ezer közé teszi az újonnan érkező munkavállalók számát, mások két év alatt nyolcszázezer emberre számítanak. Utóbbit én túlzottnak tartom. A kétoldalú munkaügyi szerződések keretében már eddig is évente kétszázezer ember jött Németországba. A munkaerő szabad áramlásánál most jobban aggaszt, amit a szolgáltatások szabad áramlása terén tapasztalunk: gyakran előfordul, hogy egymás ország vállalata „postafiókcéget” bejegyezve az adott piacon megszokottnál jóval olcsóbban kezd szolgáltatásokat nyújtani.

De ez nem fér bele a versenybe?

A szolgáltatások terén szerintem nem a munkabérben, hanem a minőségben kellene versenyezni. Németországban ráadásul épp ebben a szektorban alacsonyak a bérek, ezt nem kellene még lejjebb nyomni.

Viszont folyamatosan csökken amunkanélküliség, önöket tartják Európa motorjának, és megindult a gazdasági növekedés is. Milyen ágazatokban lesz leginkább szükség a kelet-európai munkaerőre?

Az egészségügyben, az ápolásban mindenképpen, itt már eddig is sok kelet-európai dolgozott. A szolgáltatások terén is lehet bővülésre számítani, de fontos, hogy a fizetések és a munkakörülmények megfelelők legyenek.

A német munkaadók sokat panaszkodnak a képzett munkaerő hiányára. Nem találnak megfelelő mérnököket.

Biztosan jönnek majd kvalifikált munkavállalók, de ezt a problémát nem lehet csupán külföldiekkel megoldani. A munkaadók nálunk azt hiszik, hogy a szakképzett munkavállaló csak úgy terem magától, esetleg a fán nő. Hát nem. A képzésbe és az oktatásba be kell fektetni, és ezt hosszú távon folytatni kell. Természetesen fontos a bevándorlás, a külföldi szakemberek bevonása, de az oktatást nem lehet elhanyagolni.