– Schmitt Pál államfővé választása után innen is, onnan is azt lehetett hallani, hogy Kovács István követi őt a MOB-elnöki székben. Aztán egyszer csak fölbukkant az ön neve. Elárulja, ki találta ki a posztra?

– Nincs mit elárulni, magam döntöttem úgy, hogy megpályázom a tisztséget. Támogatók nélkül persze nem lett volna esélyem, az pedig nem titok, hogy a patrónusaim között volt Schmitt Pál mellett Gyulay Zsolt és Dömötör Zoltán is. Összességében megtisztelő, hogy az egész sporttársadalom mögém állt.

– Könnyű dolga lesz: győri polgármestersége mellett annak a pártnak az országgyűlési képviselője, amelynek kétharmada van, ráadásul a sportot feltűzte a zászlajára...

– Annak, aki a mai magyar sportban dolgozik, nem lehet könnyű dolga. Amúgy pedig: a MOB élén végzett munkám során a minimálisra szeretném csökkenteni a politika befolyását. Mondom ezt azzal együtt, hogy tisztában vagyok vele: a politika a sportra is hatással van. Ezt azonban a legkevésbé sem tartom bajnak; máris örömmel jelenthetem, hogy a jövő évi költségvetésből ötven százalékkal több pénz jut a sportra, mint az idén.

– Remek hír, de a nagy kérdés: mire lesz elég?

– A cél az, hogy a testnevelésóráktól az olimpiai bajnoki címig tartó piramisba visszahelyezzük azokat a téglákat, amelyek a rendszerváltás óta kihullottak belőle. Ha ezt nem teszszük, előbb-utóbb összeomlik az egész építmény. Az első lépések egyike lesz, hogy a londoni játékokon várhatóan jó eséllyel rajthoz álló versenyzők számára európai körülményeket teremtünk.

– Azaz?

– A Gerevich-ösztöndíjrendszer keretében komoly támogatást kapnak az érintettek és edzőik is.

– Azt hallani, a „komoly támogatás” havi félmillió forintot jelent. Ez szóbeszéd vagy realitás?

– Realitás.

– Ki és mikor dönt a kedvezményezettek köréről?

– Az elmúlt időszakban elért számszerű eredmények jelentik majd a kiindulópontot, a végső szót pedig a sportági szakszövetségek javaslatai alapján – szakmai szempontokat figyelembe véve – a MOB elnöksége mondja ki.

– Mi a véleménye a bizottság jelenlegi összetételéről? Tervez-e vérfrissítést?

– A tisztségviselők választása szigorú rend szerint történik, s a legközelebbi voksolás csak 2013-ban esedékes. Ugyanakkor a napi ügyeket intéző iroda jövőbeli munkatársi összetétele kapcsán vannak elképzeléseim. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindenki a megfelelő poszton dolgozik, s a terveim között szerepel a fiatalítás is.

– A sporttörvény jövő heti módosítására, lényegében a MOB hatáskörének bővülésére vonatkozó indítványt két képviselőtársával együtt ön nyújtotta be. Nem tartja pikánsnak, hogy aMOB elnöke tesz javaslatot aMOB, ezáltal saját szerepének erősítésére?

– Ellenkezőleg: azt gondolom, kifejezetten hasznos, ha egy vezető aktív részese annak a folyamatnak, amelynek témája az általa irányított szervezet jövője.

– Ha a következő évtől a pénzről és a posztóról is a bizottság határoz, mi marad a sportirányításban jelenleg részt vevő további köztestületeknek, vagy éppen az ágazatot felügyelő szakállamtitkárságnak?

– Amiről ön beszél, az – noha a megszavazásra váró törvénymódosítás valóban lehetőséget ad rá már január elsejétől – csak 2012-től esedékes. A köztestületek sorsa addigra dől el, így erről most még nem tudok többet mondani. A minisztérium feladatai pedig a legkevésbé sem csorbulnak, hogy mást ne mondjak, a jótékony jogszabályi környezet megteremtéséért ezentúl is a tárca lesz a felelős.

– Egy korábbi döntés értelmében öt, úgynevezett látványsportág – a labdarúgás, a kézi-, a kosárés a vízilabda, valamint a jégkorong – különleges lehetőséghez jut, hiszen a gazdasági szféra szereplői társasági adójuk jelentős részét megspórolhatják, ha azt az említett szakágak szponzorálására fordítják. Mi lesz a többiekkel?

– A hazai döntés az Európai Bizottság jóváhagyására vár, úgyhogy egyelőre csupán tervről beszélhetünk. Amenynyiben megvalósul, azzal valamennyi szereplő nyer: a kezdeményezés nyomán az öt sportág üzleti alapon működtethető majd, a körön kívüliek pedig az önkormányzatoknál ily módon felszabaduló összegekhez juthatnak hozzá. Nincs oka aggódnia senkinek: nem fogjuk magukra hagyni a hagyományosan eredményes magyar sportágakat akkor sem, ha azok többsége nem a legnépszerűbbek közül való.

– Bő másfél év múlva olimpiát rendeznek Londonban. Miben bízhatunk?

– A helyzet ma még siralmas, de minden lépés arra irányul, hogy jó irányba forduljanak a dolgok. Fogalmam sincs, hogy ez majd mire elegendő, azt viszont tudom: a lelkiismeretünk biztosan tiszta lesz.

„Ötven százalékkal több pénz jut a sportra”