– Közel vagyunk a megoldáshoz – mondja a 21 éves Sümegi Tamás. Az egyetem áramlástani laboratóriumában Hargitai Csaba tanár úr mentori segítségével hamarosan megindulnak azok a modellkísérletek, amelyek alapján pontosan meg lehet majd határozni az új fajta hajómeghajtás gyakorlati alkalmazásához szükséges paramétereket. Az új fajta meghajtással működő vízi járművet az egyszerűség kedvéért sokan robothajónak nevezik, ami abban az értelemben igaz is, hogy számítógéppel előre beprogramozható az útiránya. A robothajó kifejezés ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a vízi jármű mindenféle üzemanyag nélkül lenne képes haladni, viszont az új fajta meghajtás segítségével feltehetőleg az eddiginél jóval kevesebb üzemanyag felhasználásával is mozgatható lenne. A már jól ismert Flettner-rotoros megoldást a hajózásban eddig csak segédmeghajtásként használták – azaz a hajócsavar kiegészítéseként – ám Sümegi Tamás találmányának pont az a lényege, hogy a rotorok főmeghajtássá válhatnak.

– A robothajó általam kidolgozott elvének alapja egy olyan fizikai jelenség, amelynek a felismerése és leírása világújdonságnak számít – mondja Sümegi Tamás. Ennek az a lényege, hogy egy hajóról forgó rotorokat merítünk a vízbe, az ezek körül kialakuló örvények pedig mozgási energiává alakíthatók át. Mivel a rotorokat számítógéppel is lehet vezérelni, így az egész hajó mozgása akár előre beprogramozható, azaz kívülről, robotként is irányítható.

A 21 éves tabi fiatalember –aki ma már egy egyetemi kutatócsapat tagja – öt éve foglalkozik az új fajta hajómeghajtás kifejlesztésével. A kezdetek ahhoz a középiskolai fizikaversenyhez köthetők, amelyen Tamásnak egy szabadon választott kísérletet kellett bemutatnia. Lőrincz Jánosnak – a tabi gimnázium fizikatanárának – javaslatára vágott bele egy Flettnerrotoros modell megépítésébe, ami aztán alaposan megmozgatta a fantáziáját. Nem hagyta békén a gondolat, hogy a szakemberek szerint a rotoros hajómeghajtás csak folyóvízben lehet működőképes.

– Az első pillanattól az izgatott, hogy ezt a állítástmegcáfoljam – mondja Sümegi Tamás. –Ehhez persze nemcsak elméleti munkára volt szükség, hanem állandó kísérletezésre is. Nem volt könnyű elviselnie a szüleimnek, hogy átalakítottam a szobámat: egy gumilepedőre babakádat tettem, ami állandóan tele volt vízzel, a felszínén pedig tusfürdős palackokból gyártott modellhajók úszkáltak.

Az elmúlt öt évben ugyan többen is segítették a munkáját, a kísérletezés költségeinek nagyobb részét mégis Sümegi Tamás és a szülei viselték. Bár nem túl nagy összegről van szó, azért gyakran előfordult, hogy a most harmadéves egyetemista a kosztpénzéből spórolta meg a kutatáshoz szükséges forintokat. Az eddig általa épített legnagyobb hajómodell hetven centiméteres, négy rotorja elektromos meghajtással működik.

A kísérletezőkedv fenntartásához nagy segítséget adott, hogy Sümegi Tamás munkáját az elmúlt években számos szakmai díjjal jutalmazták. Az eddigi legnagyobb sikerét 2007-ben érte el, amikor a robothajóval az Ifjú Kutatók Nemzetközi Versenyén Szentpéterváron első helyezést ért el.

Nagy kérdés, hogy a találmányt – amennyiben elkészül a valós méretű prototípus – vajon mire taksálja majd a piac. Sümegi Tamás szerint ugyan a speciális meghajtású vízi jármű nem lesz túl gyors, viszont rendkívül nagy tömegek mozgatásra is alkalmassá tehető, ráadásul nagyon precízen lehet majd vele manőverezni. A leendő hajómérnök ugyanakkor a személyes sorsával kapcsolatban tisztábban lát: – Akármi is lesz a sorsa a találmánynak, azt már eldöntöttem, hogy egész életemben kutatás-fejlesztéssel kívánok foglalkozni.

„Akármi is lesz a sorsa a találmánynak, egész életemben kutatás-fejlesztéssel kívánok foglalkozni”