1. A vaslétra

A vaslétra nagyon hosszú, felér egész a negyedikig. Feketére van festve. A tövében állok, segítek az öcsémnek, hogy elkezdjen felfele mászni. Az öcsém még csak négyéves, sokkal kisebb nálam. És sokkal könynyebb is. Meg kisebb növésű. Amikor én akkora voltam, mint ő, nehezebb voltam. Nagyobb és nehezebb. Tudom, hogy neki sikerülni fog. Mondom, hogy ne féljen, neki sikerülni fog. Azt mondja, hogy nem fél, de látom, hogy fél. Mászik felfele a vaslétrán, megcsúszik a lába. Megfogom a bokáját, segítek visszatenni a létrafokra. Segítek neki feljebb mászni. Egy pár fokkal feljebb mászik, aztán még egy párral. Aztán megáll. Nem akar tovább mászni. Látom, hogy milyen nagyon szorítja a létra fokát, tiszta fehérek az ujjai. Mondom, hogy mászszon feljebb, ha nem mászik feljebb, akkor úgy fog járni, ahogy én jártam, amikor akkora voltam, mint ő. A nagyfiúk nekem is megmondták, hogy másszak feljebb, de én se másztam feljebb. Lekiált, hogy nem akar feljebb mászni. Felkiáltok neki, hogy ne féljen, neki sikerülni fog. Ő könnyebb, mint én voltam, vékonyabb csontú. Feljebb mászik. Aztán még feljebb. Aztán megáll. Fél kézzel elengedi a létrát, a háta mögé nyúl, megfordul, az egyik lába kalimpál, mégis megtalálja a létrafokot, a létra most már a háta mögött áll, úgy kapaszkodik, háta mögé tett kézzel fogja a létra fokát. Én is így csináltam, de nem voltam elég magasan. Az öcsém bátrabb. Könnyebb és bátrabb. Látom, hogy behajlítja a térdét. Tudom, hogy neki sikerülni fog. Felkiáltok neki, hogy feküdjön rá a szélre, ha elrúgta magát a létrafokról, akkor tárja szét a karját és feküdjön rá a szélre. Ha jól csinálja, egészen biztos, hogy neki sikerülni fog.

2. Három hasznos recept

(Füstbomba)

Három apróra vágott pingponglabdát fel kell oldani egy fél üveg acetonban, aztán hozzá kell keverni egy fél pohár szukot, de csak a zöld színű jó, aztán annyi fűrészport kell belekeverni, hogy jól összesűrűsödjön, aztán bele kell önteni háromdoboznyi gyufafejet, aztán kell belőle gyúrni egy hengert, és be kell csavarni újságpapírba, az újságpapír végét meg kell gyújtani, és utána futás. Biciklibelső-darabokat is lehet belekeverni, mert attól a füst még feketébb lesz, csak arra kell vigyázni, hogy vágd azt is jó apró darabokra.

(Lép)

Az optikában lehet kapni üvegre való cumit. Van sötétbarna és világosbarna, lépnek csak a sötétbarna jó. Ebből kell felfőzni minél többet minél kevesebb vízben, amíg jó büdös nem lesz, akkor hozzá kell még keverni egy kanál kristálycukrot és egy tubus fogkrémet, aztán meg kell várni, amíg langyos lesz, akkor kell felkenni a fára, ha nagyon hideg, akkor is ragad, de akkor már nem lehet rendesen kenni.

(Puskapor)

Puskaport csinálni nehéz, nagyon sokáig tart, és nagyon veszélyes. Úgy kell, hogy egy fekete kátránypapírra kell pisilni mindennap, reggel is és este is, legalább három hétig, és utána mindig meg kell szárítani a napon, és három hét után le kell kaparni róla a kátrányt és össze kell keverni ugyanannyi reszelt mosószappannal és porrá tört széntablettával.

3. Rablás

Bevisszük a papundeklidobozt a kis cukrászdába Friccel, letesszük a süteményespult elé a földre, az üvegen át a süteményeket nézzük, van minden, puncs, dobos, isler, indiáner. Várunk. Megvárjuk, amíg mindenki kimegy, csak mi maradunk ott ketten. Fric akkor odamegy az elárusítónőhöz, és azt mondja, hogy vissza akarja kapni a pénzét, mert a házicsokiban, amit tegnap vett, talált egy rozsdás szeget. Mutatja is a szeget, szép nagy, a buszmegállóban találtuk.

Az elárusítónő elveszi a szeget, aztán mindjárt vissza is adja. A fejét rázza, azt mondja, nem hiszi, azt mondja, a pénzt nem adhatja vissza. Veszekednek, az elárusítónő Fricre figyel, nem nézi, hogy én mit csinálok. Leguggolok, mintha a cipőmet kötném, kinyitom a dobozt, előveszem mind a négy füstbombát, bedugom mindegyiket a süteményespult alá. Fric azt mondja, majdnem kitörött a foga, jár neki a kárpótlás. Az elárusítónő azt mondja, nem jár neki, csak egy pofon, mert hazug és szemtelen.

Előveszem nagyapám régi benzines öngyújtóját a zsebemből, meggyújtom a füstbombákat. Felállok, kimegyek. A papundeklidobozt a földön hagyom. Fric azt mondja, tényleg majdnem kitörött a foga, de ha az elárusítónő nem hiszi, úgy is jó. Elveszi a pultról a szeget, jön ő is utánam. Kint elővesszük a bokor alól a zacskót a gázmaszkokkal. A maszkokat Fric az apjától szerezte, a vegyvédelmi parancsnokságról. Felvesszük a gázmaszkokat. A bokor mögé bújunk. Várunk.

Kivágódik a kis cukrászda ajtaja, kiszalad az elárusítónő, az ajtón ömlik kifele a füst. Beszaladunk Friccel. Akkora füst van, hogy alig látunk, de azért megtalálom a dobozt. Bemegyünk a pult mögé, én tartom, Fric tálcástul önti bele a süteményt. A füst egyre sűrűbb, a gázmaszkok túl nagyok, a füst kezd beférkőzni alájuk. Kiszaladunk, ketten visszük a dobozt.

A buszmegállóhoz megyünk, leülünk a padra. Fric egy dobost vesz ki, én egy indiánert. A tejszínhab nagyon keserű, füstízű, szürke. Próbálok enni.

4. Hét törés

A bal felső nagymetsző tejfogam akkor, amikor felálltam az állatkerti vendéglőben a székre, és a támlába kapaszkodtam, mert úgy akartam elmesélni egy viccet, de a szék eldőlt velem, és én pont a fogamra estem.

A fejem akkor, amikor az emeletes ágy létrájáról nekiestem az öntöttvas kalorifernek.

A szemfogam akkor, amikor ráharaptam a rozsdás szegre a krémesben, amit Feritől kaptam.

A karom akkor, amikor Gazsi bosszút állt azért, mert én azt mondtam neki, szopjon meg azért, mert hátulról elakasztott.

A bokám akkor, amikor az építkezésen át akartam ugrani az árkot, és ráestem a beton csatornacsőre.

A lengőbordám akkor, amikor ólomcsőből és láncból csináltam magamnak nuncsakut, hogy Dzsikán bosszút álljak, és gyakorlás közben úgy akartam a hónom alá venni, mint Bruszli.

A csípőm akkor, amikor Zozó bátyja felmászott utánam a nagyfára, és ledobott, két nappal azután, hogy a blokktetőről fejbe dobtam Zozót és a nővérét mustárbombával.

5. A nagy hógolyó

A blokkfelelős a földszinten lakik, mindig délben szellőztet. Pont akkor, amikor hazafele szoktam jönni az iskolából. A blokkfelelősre haragszom, mert szétvágta bicskával a kék gumilabdámat, és mert eltörte a térdén a tollasütőmet, és azért is, mert leszerelte a padról a deszkákat, hogy ne az ő ablaka előtt üljünk, és ne ott beszélgessünk, mert őt zavarja a zaj. Már régóta bosszút akarok állni a blokkfelelősön.

Amíg az iskolában voltam, egész nap havazott, ahogy megyek hazafele, akkora nagy a hó, hogy ha nem lépek elég óvatosan, befolyik a kék hótipróm szárába. Már messziről látom, hogy a blokkfelelős megint szellőztet, a pávamintás függönyeit kifújja az ablakon a huzat. Lehajolok, gyúrok egy hógolyót. A hó kicsit vizes, nagyon jól tapad. A hógolyó kemény és nedves, érzem a kesztyűmön át. A blokkfelelős ablakára nézek, mást gondolok.

Ledobom a hógolyót a hóba, belesüpped, lehajolok, megkeresem, először egy kézzel, aztán kettővel görgetni kezdem a blokkfelelős ablaka felé. Úgy, mintha hóembert akarnék építeni.

Mire a blokkfelelős ablakához érek, a hógolyó már akkora nagy, hogy alig tudom felemelni. De azért felemelem. Két kézzel, egészen a fejem fölé, ahogy eldobom, érzem, hogy megroppan, majdnem két darabra törik, de aztán mégis egyben marad. Berepül a blokkfelelős ablakán, kettényílik előtte a pávamintás függöny, egy pillanatra belátok a blokkfelelős szobájába, látom a perzsaszőnyeg egymás mellé fésült rojtjait, egy lakkozott kerek kisasztalt, a kisasztalon kék-fehér üvegből formázott focilabdát, tele aprópénzzel, a focilabda mellett egy porcelánfocistát, a nyakába kötve bronzérem lóg vörös szalagon. A hógolyó pont a kisasztal felé repül, de hogy eltalálja-e, azt már nem látom, mert a függöny épp akkor összelibben, a puffanást meg a csörömpölést meg már alig hallom, mert nagyon gyorsan szaladok a lépcsőház felé.

6. Top tizenkettő

A diófa harmadik elágazásáról, amikor elszakadt a tarzankötél.

A székre állított sámliról, amikor le akartam venni a konyhakredenc tetejéről az eldugott tejkrémet.

A lépcsőkorlátról az alsó lépcsőre, amikor szembekötősdit játszottunk a lépcsőházban.

A rozsdás csúszdáról, amikor beszakadt alattam.

A jeges aszfalton, amikor Misu elakasztott.

A biciklimről, amikor elengedett kézzel mentem, és fel akartam lépni a vázról a kormányra.

A hármas trambulinról, amikor csak le akartam nézni a vízre.

A kollektív kerítéséről, amikor hoztuk kifele a kukoricacsöveket.

A magasles létrájáról, amikor el akartuk foglalni.

Az iskolában a betonperemről várazáskor.

A patakba, amikor tubifexet szedtünk.

A tűzlétra tizenkettedik fokáról, amikor a nagyok repülni tanítottak.