Egyetlen gerbera arany szeme:

egy kert jelképe az emlékezetben.

Barackszín hold: augusztus szelleme

kísért a két ecetfaág között. Benn

 

most szálltak épp láda-sírjukba le

a nyári holmik. Két molylepke rebben

szekrény-mélyből. Szeptember gesztenye-

emberkéi formálódnak kezedben.

 

Villanyfény, füst. Ez már az ősz. De még

a kezdet halhatatlan ősze: most még az év

pörgő csiga az istenek kezében.

 

Még én is halhatatlan szemmel látom a két

spaletta közt a holdat, az éjfél köldökét

duzzadni a jövővel, halállal terhes égen.