Ki minek adja meg magát? – Végül

mindegy. Esésünk íve nyilvánvaló.

Meghajlunk, megtörünk előtted – de

nem emelsz föl minket álló Istenünk.

 

Vacogsz a házak kapujában papundekli

paplanunk alatt, nyitogatod a kukák tört

fedelét velünk. Egy az érinthetetlenek

között, szőke cigány vagy fekete bőrű

 

sudra. Az utca seprése a dolgod, a csatorna-

tisztítás. S ha fölvágják szolgáid hasát,

és visszavarrják, hogy szemedet ránk

 

függesztve heverj a krónikus belosztály

bűzében velünk. – Összesúgnak a többiek

mögöttünk, nem értik: Veled beszélünk.