A Titanic: egy olyan legenda, melyet azért építettek, hogy lekörözzék vele a természetet. Négyezer méter mélyen találtak rá nyolcvan évvel később.

1912. április 10-e. A csodahajó első útjára készül, több mint ezer utas száll föl a fedélzetre Southamptonban. Milliomosok és szegények utaznak ugyanoda: New York-ba.

Smith kapitány, a parancsnok nagy tekintélyű öreg tengeri medve, utolsó útjára készül, nyugdíjba akar vonulni.

Április 15-én éjjel, röviddel éjfél előtt az őr jéghegy körvonalait látja. A hajó teljes gőzzel tör előre. Az első tiszt megpróbálja kikerülni az akadályt, de kudarcot vall.

Az utasok tudták, hogy történt valami, de biztosak voltak benne, majd kijavítják, és mennek tovább.

A hajó gyomrában lék keletkezett, s bezúdult a víz a kazántérbe. Késnek a vészjelzésekkel, Smith pedig betartatja az osztálykülönbségeket: nincs átjárás az első osztályúak szintjére.A kapitány tudja, hogy a helyzet menthetetlen. Az utasok fele menekülhet csak, nincs tőbb mentőcsónak.

Kitört a pánik. Az április 14-i ütközés következtében a hajó 15-én süllyed el. A katasztrófa során 1495 ember leli halálát a jeges vízben. Az első osztályon utazók kétharmada, a másodosztály fele, a harmadosztályos jeggyel utazók közül csak minden negyedik éli túl a szerencsétlenséget.

A Titaniccal a technika biztonságába vetett hit is elsüllyedt.