Ezzel már el is érkeztünk mondanivalóm lényegéhez: a Kritikát én azért tartom jó lapnak, mert a legkülönbözőbb műfajokban, változatos terjedelemben, az olvasmányosság különböző szintjein foglalkozik igen aktuális és fontos kérdésekkel. Egyebek mellett az úgynevezett roma problémával is.

Kiemelten - ez ugyanis ma Magyarország legégetőbb társadalmi problémája. Így aztán a lapban, a különböző műfajú és terjedelmű cikkek és tanulmányok mellett, interjúk, recenziók és kerekasztal beszélgetések váltogatják egymást.

Jó dolog a Kritika szerzőjének lenni és jó ezt a lapot olvasni, mert - szemben egyik-másik konkurens lappal – szerkesztőinek nincsenek rögeszméi arról, hogy milyen terjedelműnek kell egy tanulmánynak lennie, hány leütés lehet egy cikk, sőt még arra sem emlékszem, hogy a szerkesztők a megrettent szerzővel azért kiabáltak volna, mert tanulmányában egy-két táblázatot bátorkodott volna közölni. A lapot csak annyira szerkesztik, amennyire kell: a szerző biztos lehet benne, hogy nagyobb butaságait, nyelvhelyességi és helyesírási hibáit kijavítják a szerkesztők, de nem kell attól rettegnie, hogy szorgos magyartanárnők egy vélt vagy valóságos nyelvhelyességi hibát kihúzva, rögtön legalább két értelemzavaró hibát írnak bele cikkébe. Végül, de nem utolsósorban, jó a Kritikát olvasni és szerzőjének lenni, mert a szerkesztők a lapot nem tekintik politikai törekvéseik meghosszabbításának, az egyértelmű politikai állásfoglalásokat vagy az ilyesmitől való tartózkodást inkább rábízzák a szerzőre.

 Abban a reményben, hogy senkit sem sikerül megbántanom, szeretnék néhány fontosabb írást megemlíteni. A szűkebben értelmezett roma témájú cikkek közül kiemelkedik Tódor János: Cigányvadászat Magyarországon címen, az elmúlt négy évben, eddig 19 részben megjelent jajkiáltás-folyama. Az is jellemző a Kritikára, hogy ilyen kiemelten foglalkozott ezzel a tragédiával.

Azzal, amiről - a romák nagypolitikában való, választások előtti felbukkanását kísérő,meglehetősen rejtélyes eseményekhez hasonlóan - máig igen keveset tudunk, azzal, amiről jobb- és baloldalon, cigányok és nem cigányok körében a legképtelenebb legendák terjednek, azzal, amivel kapcsolatban máig elmaradt a magyarországi cigányok állam általi megkövetése, de még az áldozatok családjának történő jóvátétel kifizetése is, sőt még a legalapvetőbb szociális, család- és gyerekvédelmi, egészségügyi gondozás sem történt meg kielégítő módon.

 Az általam átnézett évfolyamokból, a teljesség igénye nélkül érdemes még megemlíteni azt a vitát, ami Kontra Miklós 1998-as, a magyarországi romák által anyanyelvként használt nyelv népszámlálások során való kérdezésének módjához kapcsolódott. Fontosnak tartom még Szalai Andreának a beás cigányok nyelvhasználatával foglalkozó két tanulmányát, Ónody-Molnár Dórának az iskolai integrációról, Hajnáczky Tamásnak a cigánytelepekről és Doros Juditnak a jászladányi iskolapéldáról írt cikkeit. Érdekes volt Pörös Béla két interjúja; az egyik Horváth Aladárral, a másik Csovcsics Erikával, a Gandhi Gimnázium volt igazgatójával készült. Lökös Ildikó Korniss Péter-Závada Pál: Egy sor cigány című kötetéről, Vitányi Iván és Bányai György egy-egy könyvemről írt recenziót. Fontos, hogy a Kritika leközölte az újrakörzetesített falvakról korábban folyt kerekasztal-beszélgetés szövegét.

 1995-től kezdve meglehetősen sok, több mint 25, önállóan vagy társszerzővel írt munkám jelent meg a Kritikában, amelyek közül itt csak néhányat fogok megemlíteni. Nagy vitát váltott ki a Szelényi Ivánnal közösen írt Ki a cigány? című és a társadalmak etno-szociális rétegződéséről írt tanulmányunk. Úgyszintén vitákat generáltak a szuburbanizációról és gettósodásról és az aprófalvak újrakörzetesítéséről megjelent munkáink, valamint az új szociáldemokrácia esélyeiről írt két tanulmányunk. Írtam, írtunk még pártklientúrákról gondoskodó önkormányzatokról, iskolai diszkriminációról, kisegítő iskolákba járt gyerekekről, szociális és etnikai alapú lakóhelyi szegregációról, antiszegregációs területi programokról, szociális hecckampány és romákkal szembeni erőszakhullám összefüggéseiről, kompország létünkről és ki tudja ma már, hogy még mi mindenről. Köszönet a szerkesztők és az esetleges olvasók figyelméért.

 A Kritika általam itt vizsgált témájáról és évfolyamairól elmondható, hogy igen színvonalasan és érdekesen foglalkoztak egy olyan nem népszerű, de rettenetesen fontos témával, amivel ilyen alaposan csak igen kevés más lap foglakozott. Ennyiben a Kritika az egykor méltán legendás Valóság című folyóirat által megteremtett nemes hagyomány kevés számú folytatójának tekinthető.