Ne bántsátok szegény Viktort
Ámultan nézem ezt a beszéd- és írásfolyamot.
Ellenzéki vezérként Orbán képviselő jól nevelt, kedves, puha, törleszkedő kiscica, akit a simulékonyság és az olykori halk nyávogás jellemez.
A legutóbbi országgyűlési választásokon elszenvedett csekély mérvű veresége után lelkesen és lojálisan megszavazta Medgyessy Péter száznapos programját a nemzeti egység jegyében. Az erre következő helyhatósági választásokat már csattanósan vesztette el a jobboldal. Ha Orbán Viktor is egyetért a szocialista miniszterelnökkel, miért ne szavazzunk a kormánykoalíció jelöltjeire? - kérdezhették sokan.
Az európai parlamenti választásokat megnyerte a Fidesz, ám ezt az előnyét udvariasan nem használta ki. Viszont a balközép kormánykoalícióval való erőpróbának nyilvánította a kettős népszavazást, amelynek első kérdését az akkor még egységes kommunista párt kezdeményezte, a másodikat pedig a Magyarok Világszövetségének elnöksége, amely a mai magyarországi jobboldal halálos ellenségeiből áll. Erre a két kérdésre - amelyhez semmi benső köze nem volt - tette föl sorsát a mindenki által zseniális taktikusnak tekintett Orbán. A népszavazási küzdelemben a hagyományos nacionalizmus és a bevándorlóellenes "jóléti sovinizmus" csapott össze, és természetesen az utóbbi nyert.
Ekkor a szociálliberális sajtó fölszólította Orbán Viktort, hogy hagyja a trianonozást és a "szimbolikus politizálást" (ezen Magyarországon a nemzeti jelképek és retorika használatát értik), és ő ezt a tanácsot engedelmesen megfogadta. Katasztrofális veresége éjjelén bejelentette, hogy avval fog foglalkozni ezentúl, amit a szociálliberális sajtó "valóságos kérdéseknek" nevez (azaz a gazdasági kérdésekkel), s kinyilvánította, hogy "sorvezetője" a "létbizonytalanság" lesz.
A balközép fölszólította Orbán Viktort, hogy mellőzze az Európa-ellenességet.
Orbán Viktor és a Fidesz csont nélkül megszavazta az európai alkotmányszerződés neoliberális tervezetét (a kormánytöbbséggel együtt), amelytől csak a francia nép mentett meg bennünket.
A balközép fölszólította Orbán Viktort, hogy oszlassa el a jobboldalnak a zsidókhoz és Izraelhez fűződő viszonyát illető kételyeket.
Orbán Viktor erre elutazott Izraelbe, ahol kitüntető figyelemmel fogadták a knesszetben és egyebütt. Orbán nekibúsult, szilaj "likudnyik"-ként tért vissza a Szentföldről ("a Likud a Fidesz természetes szövetségese" - mondta). Nem sokan mertek ilyen gesztust tenni, az MSZP és az SZDSZ elnöke biztosan nem.
A balközép fölszólította Orbán Viktort, hogy legyen kedvesebb és békülékenyebb az utódállamokkal, szomszédainkkal.
Orbán és a Fidesz csont nélkül megszavazta Románia EU-fölvételét.
A balközép fölszólította Orbán Viktort, hogy ne ossza meg az erdélyi magyarokat, ne támasszon körükben átkos széthúzást.
Erre Orbán Viktor haladéktalanul kibékült Markó Bélával, akivel együtt utálta volt, és akivel együtt vesztette volt el a népszavazási küzdelmet.
Az SZDSZ bejelentette, hogy egykulcsos adót javasol, amelyet olyan fejlett nyugati demokráciák alkalmaznak, mint Románia, Szlovákia és a megszállt Irak.
Erre Orbán Viktor is bejelentette, hogy egykulcsos adót ("flat tax") akar. Gazdasági főembere, Matolcsy is egykulcsos adót akar. Ez viszont népszerűtlen, ezért Orbán visszavonta ezt a javaslatát, míg Matolcsy továbbra is fönntartja. (Ezt szeretik ám a választók.)
A balközép fölszólította Orbán Viktort, hogy hozza rendbe csakugyan megromlott viszonyát az amerikai kormánynyal.
Erre Orbán beszédet mondott a neokonzervatív/neoliberális főhadiszálláson, az American Enterprise Institute-ban (és állandóan tárgyal "az idegen tőke" hazai képviselőivel), többedmagával díszvendégnek hívta meg George W. Bush elnököt az idén esedékes '56-os emlékünnepségekre. Külpolitikai vezető emberei számtalan cikkben és nyilatkozatban erősítgették, hogy Orbán Viktort mennyire szeretik Washingtonban - s csakugyan, ha szófogadó, miért ne szeretnék? Elvégre néhány kisebb morgás ellenére nem indított kampányt Magyarország iraki háborús részvétele ellen.
Azt mondja Orbán Viktor, hogy néhány biztató gazdasági adat ellenére sok magyar embernek rosszul megy a sora?
De hiszen Ferge Zsuzsa akadémikus - Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök szociálpolitikai főtanácsadója - is ugyanezt mondja.
Azt mondja Orbán Viktor, hogy túl nagy az államháztartási hiány, túl nagy az államadósság?
De hiszen Bokros Lajos, Bauer Tamás és Békesi László is ezt mondja.
A balközép sajtó (közelebbről: a Népszabadság, még közelebbről: e sorok írója) fölszólítja Orbán Viktort: térjen viszsza a parlamentbe.
Orbán Viktor visszatér a parlamentbe.
A balközép sajtó fölszólítja Orbán Viktort: békítse meg a 2002-ben megbántott "panelprolikat".
Orbán Viktor munkástagozatot alapít, HÉV-vel látogatja a lakótelepeket, magasztalja a Kádár-rendszert (rendszeresen), "antikommunista" létére együtt mutatkozik Szűrös Mátyással, a Központi Bizottság volt titkárával, Pozsgay Imrével, a Politikai Bizottság volt tagjával, a Kádár-nosztalgiát megtestesítő Kudlik Júliával. Már csak A "nagykoalíciós" Berecz János hiányzik; nem sokáig.
A balközép sajtó fölszólítja Orbán Viktort, "megosztó" pártpropagandájában ne éljen (vissza) a nemzeti jelképekkel.
A Fidesz visszatér a kezdetek narancssárgájához plakátjain és hirdetésein. És ki jelenik meg piros-fehér-zöld díszletben a minap? Gyurcsány és Hiller.
A szociálliberális közvélemény kevesli Orbán és a jobboldal demokratikus elkötelezettségét.
Orbán ezrekkel konzultál, gesztusokat tesz, amelyek azt jelzik, hallgat másokra, a baloldal gondolataiban is lel alkalmazható ideákra. Tömeggyűlésein mellőzi a kívülállók számára fenyegetőnek föltűnhető külsőségeket. Tónusa társalgó, nem szónoki.
A szociálliberális médiákok nagyobb Európa-barátságra sarkallják Orbánt.
S csakugyan: mi történik erre? Gyurcsány, a szociálliberális kormánytöbbség vezetője mondja: "mi a fenét akar tőlünk Európa?" - ugyanő mondja, hogy neki fontosabb a magyarok jóléte, mint az euró bevezetése; ugyanő küzd oroszlánként elvbarátjával, Tony Blairrel a szűken értelmezett magyar nemzeti érdek (steksz) védelmében. Mit tesz Orbán? Brüsszelből üzen haza - mint újdonsült euromániás eurokrata -, óva intvén a magyar kormányt a szűkkeblű nemzetieskedéstől, a népjóléti populizmustól, az államadósságtól és a költségvetési hiánytól. Mint fölényes kozmopolita, külföldön bírálja hazája kormányát, amit miniszterelnök korában még nem helyeselt, de hát az ember fejlődik.
Mégis a balközép sajtó állandóan támadja Orbán Viktort, ami érthetetlen. Hiszen szociálliberális szemszögből Orbán Viktor majdnem tökéletes.
Akkor volna teljesen tökéletes, ha ezúttal nem a szőlőtelepítési támogatásokról, hanem a szavazatokról mondaná:
"Ne mi kapjuk a legtöbbet."
