Zsebcirkálók a szobában
Az első westi (teljes nevén west highland white terrier) a hatvanas évek végén "látogatott" Magyarországra. A kis fehér bombázónak annyira megtetszett hazánk, hogy itt ragadt nálunk. Népszerű a városlakók körében, mert nem mindene a sok mozgás. De azért egyáltalán nem lusta.
A tacskóról azt tartják, irgalmatlanul önérzetes kutya. Hosszú, lapos fajta, azt gondolnánk róla, nem szeret mozogni. Erről azonban a tacskós gazdák tudnának érdekes történeteket mesélni.
A bolognese tulajdonképp egy összement (mondjuk századrésznyire kicsinyített) komondorként is fölfogható. Pici, de nagyon bátor kutya, már Arisztotelész is említi, a Mediciek udvarában mindennapos volt. Modern kori karrierje csak most kezdődik igazán.
A Yorkshire terrier (yorki) egy aranyos kis pamacs. Zsebben ugyan nem fér el, de ha nem figyelünk, könnyen ráléphetünk. Akkor aztán megismerhetjük a hangját, ami nem semmi!
Nem kutyaszobor, sokkal inkább elegáns, büszke kutya az uszkár. Pásztor és vadászeb keveredéséből származik, már az óegyiptomi emlékeken is fölbukkan - lehet, hogy ez az ősi tradíció az oka a kényes tartásnak!