Első lépés: A komposzt

Ganéj, szemétdomb, gilisztástartály: mindegyik ugyanazt jelenti. A növényi eredetű hulladékok hasznosítása, a komposztálás gyémánt félkrajcárral ugyan nem szolgál, viszont biztosítja a tápanyagodús termőföldet a növényeink alá, és ráadásul elég érdekes is. Kevés munkával sok lelkiismeretet tisztít meg az ember, és még pénzügyileg is jól jár.

Nem valami úri huncutságról van szó. A komposztálás a hulladékok hasznosításának a legősibb módja: a növényi eredetű szemetet nem hűvös halomba kell rakni, hanem kupacra gyűjteni, így megrothad, a végeredmény pedig tápanyagdús, "zsíros fekete föld".

Mégis hogy?

Két lépésben: gyűjteni és elhelyezni. Semmi fakszni: minden komposzt, ami növényi hulladék. A krumpli héja, a tulipán szára és az örök favorit, a kávézacc is. Ezeket kell a többi hulladéktól külön gyűjteni. Ezzel meg is van az egyik fele a dolognak.

A másik: az összegyűjtött komposztadagokat össze kell gyűjteni egy rakásra. Erre alkalmas egy konténer, lavor, akármilyen tároló. Parasztbarokk megoldás a rusztikus szemétdomb, ami leginkább falak mellett vagy sarkokban áll csinosan, de ügyesebbek pusztán is szépre formázhatják. Nálunk, ahogy a videóban is látszik, egy fa ládában ül a szemét, s a ládának nincsen alja. Ez azért praktikus, mert így alul egyszerűen ki lehet kaparni a kész virágföldet. Aki ehhez finnyás, vagy nagyon nicsen kert, ahol elhelyezhetné, kaphat extraspéci komposztálóberendezéseket, amikben baktériumkultúra vagy a puszta hit érleli a virágföldnekvalót, de vehet vagy berendezhet gilisztakomposztálót: ebben közönséges nyimnyám kis földigiliszták emésztik puhára a szemetünket.

Az igényesek rostálják át évente a kupacot - a finomabbját használják, a kevésbé érettet górják vissza a kupacba. A punkok csak kaparják ki azt, ami már fekete, ültessenek bele, aztán találgassák, hogy milyen mag kelt ki ott oldalt.

Aztán minek?

Mert a virágföld drága, és sokszor rossz minőségű. Márpedig virágföld mindig kell. A megalomániások két-három méteres dudvákat is nevelhetnek a hálószobájukban, hibiszkuszba fekszenek és rododendron fölött mosdanak. Az anyagiasak nevelhetnek babot, borsót, epret és még egy sor növényt, attól függően, hogy mennyire napos a lakás. Még a legsivárabb helyen is megnő az újhagyma és a snidling.

A komposztból lett földról biztosan tudjuk, hogy mi van benne: mi raktuk bele, az étel külseje.

A kommunális hulladékban kevesebb végzi, így spórolhat az ember a szemétdíjon, végül pedig az ökoszisztéma is örülhet magának ha az értékes tápanyagforrás nem vegyszeres háztartásihulladék-hegyekben végzi, hanem rövid úton újrahasznosul.

Jó, de biztos van benne valami huncutság

A komposztálás egyetlen hátránya, hogy az embernek ki kell alakítania a különgyűjtés rendjét az otthonában. Ehhez szükséges egy zárható doboz vagy más olyan alkalmatosság, amibe nem jutnak be az ízeltlábúak, különben saját méhkaptárat is akaszthatunk a konyhai csillár helyére. Ha viszont a komposzt otthon zárva van, ilyen probléma nem adódik.

Húst vagy csontot csak akkor szabad a komposztba dobni, ha az ember kifejezetten rajong a csatornapatkányokért. Ezek valóban izgalmas állatok, kiváló a szaglásuk, így megtalálnak minden szaftos-szagos falatot, és jó esetben még érdekes betegségeket is terjeszthetnek. A macskák legfeljebb úgy tarthatják távol a patkányokat, ha külön tányérban nekik adjuk ki a húsos maradékot, és ők felzabálják, mielőtt a rágcsálók megoronthatnák a lakomát.

Komposztálni legjobb esetben persze kertben lehet. Kertje pedig minden városi háznak is van: előtte, mögötte, körötte vagy benne. Persze, csakhogy sok háznak, főleg a körfolyósosknak járólappal vagy nemes egyszerűséggel betonnal lefedték a földjét. Ezt mindenképpen fel kell törni és kidobni a fenébe! Addig azonban, míg ezt lemeccselik a lakóközösséggel, nyugodtan próbálják ki a gilisztakomposztálót vagy a zárható komposztáló masinákat, amik pincében vagy a cselédlépcső zugában is boldogan elkomposztálgatnak.

Mért mindig nekem kell?!

Ahogyan a szelektív hulladékgyűjtést is sikerül lassan kiverekedni, úgy a szerves hulladék is szemet szúrt a közterület-fenntartóknak. Hogyne: a legegyszerűbben kezelhető hulladékfajtából rövid időn belül pénzt csinálhatnak, ha megdarálva, megrothasztva, bezacskózva a virágboltok alsó polcaira juttatják vissza.

Budapesten a Fővárosi Közterület-fenntartó a külső kerületekben gyűjti a szerves hulladékot, ehhez külön gyűjtőket is adtak. Az emberi ész diadala: pont ott gyűjtik be a lombot, ágat, zöldséghulladékot, ahol minden háznak van saját kertje, hogy komposztáljon. A belvárosiak meg nézzék csak a szemetüket.

Valójában azonban a kertesházlakók is jobban járnak, ha megtartják maguknak a kapirgálnivalót: a méregdrága és megbízhatatlan gyeptrágyák helyett teljesen ingyen juthatnak hozzá a legkönnyebben kezelhető trágyához: a komposzthoz.

komposzt