Pályaelhagyó oknyomozók
A két riporter távozása természetesen nagy veszteség a lap és az újságírói szakma számára is, ugyanakkor fontos jelzés is, méghozzá kettős értelemben. Egyrészt talán elgondolkodtatja a kiadókat, amelyek az utóbbi időben jelentősen visszafogták a tényfeltáró újságírói projektekre szánt költségeket, és ezzel persze az olvasóikat – közvetve pedig a demokráciát - is megrövidítették. Másrészt Schmidt és Simpson elhatározása jelezheti a jövőt: ha a média költségtakarékossági megfontolásokból szűkíti a tényfeltáró újságírás terét, a szakma legjobbjai másutt kamatoztatják majd tudásukat, tapasztalataikat, kapcsolatrendszerüket.
Az persze nagy kérdés, hogy a privát üzleti szférát választó mégoly neves újságírók ugyanolyan hatékonyan tudnak-e majd dolgozni, mint egy-egy vezető, és komoly befolyással, tekintéllyel bíró lap szerkesztőségének keretein belül. Egy biztos: munkájuk összehasonlíthatóan kisebb nyilvánosságot kap majd; és még azt sem lehet kizárni, hogy olykor-olykor éppenséggel egy-egy feltárt ügy eltussolásához (is) kérik majd segítségüket.
Az új cég, az SNS Global LLC mellett a két újságíró a biztonságpolitikával foglalkozó non-profit Nemzetközi Értékelő és Stratégia Központ (International Assessment and Strategy Center) alapítvánnyal is szorosan együttműködik majd, s mint a Pulitzer-díjas Sue Schmidt a Politico médiabloggerének nyilatkozva elmondta, továbbra is azokkal a területekkel fognak foglalkozni, mint eddig a sajtóban: a terrorizmuselhárítástól a nemzetközi szervezett bűnözésig, azaz mindennel. Olyan ez, mintha sebességet váltanánk – fogalmazott.
Mint a Politico bloggere megjegyzi, az amerikai lapok az utóbbi időben visszafogták a tényfeltáró újságírást, amely a hírlapírás egyik legköltségesebb és leginkább időigényes válfaja, és inkább a rövidebb, hírszerűbb tartalmakat helyezték előtérbe. Emellett a WSJ főszerkesztője épp a minap adta ki egy belső feljegyzésben az új írányelvet: az újságírókat nagyrészt annak alapján fogják értékelni, hogy mennyi „breaking newst” tudnak szállítani, vagyis, hogy mennyire járnak élen a hírversenyben.