Néhány hete, regényének magyar megjelentetése miatt Adorján Budapesten járt. Leírja, mennyire meglepte, amikor egy őt meginterjúvoló újságíró könyvét „bátorként" jellemezte. A szerző először a valóban legvitatottabb témára, a mű egyik kulcsepizódjára, az öngyilkosságra gondolt, de rövidesen kiderült, nem erről van szó, hanem a zsidó származás felvállalásáról, annak megvallásáról. Ma Magyarországon ismét oka van félni valakinek, ha zsidó - vonta le az írónő a következtetést az esetből.

Mindezt megerősíti, hogy egy szélsőjobboldali párt az áprilisi választásokon bekerült a parlamentbe, s nem is akármilyen eredménnyel: ők jelentik manapság Magyarországon a harmadik erőt. A párt 1978-ban született elnöke, Vona Gábor a választások után olyan uniformisban tette le parlamenti esküjét, amely minden részletében az egykori magyar fasiszta mozgalmat idézi. E mozgalom tagjai siettek a nácik segítségére, hogy Auschwitzba deportálják a magyar zsidókat, s ők lőtték bele a Dunába azokat, akiket sikerült összefogdosniuk az utcákon. „Közöttük dédszüleimet is" - jegyzi meg rezignáltan a szerző. És amikor Vona letette esküt, egyetlen magyar parlamenti képviselő sem tiltakozott, még csak ki sem ment a teremből, nem is szégyenkezett.

Hogy lehetséges ez az unió-tag Magyarországon, mi történt, mi történik ebben az országban?

Amikor Adorján megkérdezte egyik magyar kollégáját a dolgok állásáról, s hogy valóban ilyen veszélyes-e a helyzet, az elgondolkodva csak annyit mondott: azt túlzás lenne állítani, hogy az embernek újra deportálástól, táboroktól kellene tartania. De a hangulat az országban fenyegető.

Adorján felhívja a figyelmet: a rendszerváltást követően már érezhető volt, a szabadság kitárta a kapukat a szélsőséges magatartások és eszmék előtt is. Látensen ugyan, de megfigyelhető volt az antiszemitizmus erősödése. Ám a mai helyzet ehhez nem mérhető. A közéletben, az újságokban teljes nyíltsággal lehet ma már zsidózni; a rasszista, a kisebbségeket, az emberi jogokat sértő megnyilatkozások teljes polgárjogot nyertek.

A szerző megszólaltatja Ungváry Rudolfot, aki a Jobbikat az egykori nép nácizmus reinkarnációjának tekinti, viszont kiemeli a Fidesz és annak vezére, Orbán Viktor felelősségét is mindabban, ami történik. Orbán, aki április óta kétharmados többséggel uralja a magyar parlamentet úgy viselkedik, mint egy Mini-Mussolini - mondja. „A Fidesz nem oly nyíltan náci vagy nyilas, mint a Jobbik, de nagyon közel áll ahhoz, hogy pont olyan legyen."

Orbán személyesen tehető felelőssé mindazért a sikerért - írja a konzervatív lap -, amit a szélsőségesek a mai Magyarországon elkönyvelhetnek. A pártvezér azon kijelentései, melyek a 2002-es választásokon elszenvedett veresége és ellenzékbe kényszerülése után elhangzottak, azaz hogy ők és nem a többiek képviselik a hazát („A haza nem lehet ellenzékben"), vagy a társadalom kettészakítása (ezen az oldalon az igaz magyarok, a másikon az „idegenszívűek"), megtették hatásukat. Ma minden kisebbség, sőt maga a demokrácia is célkeresztben van Orbánnak köszönhetően.

A magyar szélsőségesek, a zsidóság és a cigányság mellett, esküdt ellenségüknek tekintik a liberális értelmiséget is. Nem véletlenül. A szerző a Münchenben élő történész és kutató, Magdalena Marsovszky tanulmányát idézi, mely megállapítja: a Fidesz ideológiája sokkal jobban hasonlít a szélsőséges nacionalista német Nemzeti Demokrata Pártéra, mint a konzervatív és keresztény CDU-éra, minthogy a magyarságot etnikai közösségként, végül is egyfajta faji kategória alapján határozza meg. A németek - állapítja meg az idézett kutató - már megtanulták, mint jelent mindez. A jelek szerint a Fidesz és követői, azaz nagyon sok magyar viszont nem. Ezért olyan drámai a helyzet, s ezért hasonlíthatóak a mai magyar állapotok joggal a weimari időkre.

Nagyszülei 1956-ban hagyták el Budapestet és Nyugaton telepedtek el - írja Johanna Adorján -, amiért, a mai magyarországi állapotokat látva, csak hálás lehet nekik.

Johanna Adorján író, a FAZ munkatársa. Könyve, az Exkluzív szerelem, idén jelent meg magyarul - írja a globusz.net.