Míg a gyermekszegénységgel kapcsolatos felmérésekben Magyarország általában a fejlett országok rangsorának végét zárja, a kisgyermekkori gondozásról most megjelent UNICEF jelentésben a középmezőny elején, huszonöt fejlett ország közül a 7. helyet csíptük el.

Az OECD tagállamokban (Organisation for Economic Co-operation and Development - Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) a 3 és 6 év közötti gyermekek háromnegyede valamilyen intézménybe jár. A 3 év alatti gyermekek esetében ez az arány 25 százalék, de egyes országokban eléri akár az 50 százalékot is. Ezek a változások részben a nők helyzetének javulását mutatják, vagyis a számukra elérhető új lehetőségek kihasználását tükrözik. A munkaképes korú nők több mint kétharmada otthonán kívül dolgozik.

A kormányok tapsolnak a szülés utáni gyors munkavállaláshoz

Hétszín virág bölcsőde

A változásokban azonban nagy szerepe van a nélkülözésnek is. Minél szegényebb egy család, annál nagyobb nyomás nehezedik az anyákra, hogy a gyermek megszületése után minél hamarabb dolgozni menjenek. Gyakran rosszul fizetett, szakképzettséget nem igénylő állásokban helyezkednek el. A legtöbb OECD tagállam kormánya támogatja az intézményes gyermekellátást, mert minél több nő dolgozik, annál magasabbak az állami adóbevételek és a GDP, miközben csökkennek a szociális kiadások.

Az otthonon kívüli gyermekgondozásnak több előnye lehet az anya és gyermek szempontjából. Meggyorsíthatja a gyermek kognitív, nyelvi és társas kapcsolatokat érintő fejlődését, ezzel korlátozhatja a hátrányos helyzet korai kialakulását, és természetesen javíthat a nők helyzetén, mivel képesek lesznek munkát vállalni.

Veszély a pszichés fejlődésre, újratermelődő egyenlőtlenségek

A legújabb neurológiai – és megelőző pszichológiai - kutatások mégis azt igazolják, hogy a gyermek életének első időszakában döntő fontosságú, hogy szeretetteljes, stabil kapcsolatok alakuljanak ki a gyermek és a családtagok, illetve a gyermeket gondozók között. A nem megfelelő gondozás és nevelés akár hosszú távú károkat okozhat. Különösen a túl korai és túl hosszú ideig tartó intézményes ellátás lehet kifejezetten romboló.

Nagy a kockázata továbbá annak, hogy a gazdag családok gyermekei a napközbeni gyermekellátás pozitív oldalát fogják megtapasztalni, míg a negatívumokat elsősorban a szegényebb sorsú gyermekek szenvedik el. Amíg nincsen célzott program a veszélyeztetett gyermekeknek, könnyen halmozottan hátrányos helyzet alakulhat ki náluk, vagyis a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődnek.

Számos társadalmi, tanulási és magatartási probléma gyökere a nem megfelelő szülő‑gyermek kapcsolatban és a hátrányos helyzetű családok körülményeiben keresendő: ezeket a hatásokat a jó minőségű gyermekgondozás mérsékelheti. Minden állam nagy összegeket költ az idősebb gyermekek oktatására, hiszen igazolható a kiadások megtérülése. De a legújabb kutatások szerint az is világos, hogy a fiatalabb gyermekek esetében sokkal inkább igazolható ezen kiadások megtérülése. Számítások szerint a korai gyermekgondozásra fordított minden 1 dollár után a megtérülés elérheti a 8 dollárt.

A tagországok próbálnának egységesen „gondozni”

Az UNICEF jelentése ezért nemzetközi szinten alkalmazható, minimális normarendszer bevezetését javasolja. A tíz kritériumból álló rendszer az egységes normarendszer alapja lehet.

Jelenleg csak Svédország teljesíti mind a tíz javasolt kitételt, utána Izland következik kilenc kritériummal, illetve Dánia, Finnország, Franciaország és Norvégia, amelyek nyolc pontban felelnek meg a követelményeknek. Magyarország - másik három ország, Belgium, Szlovénia és Új-Zéland társaságában - hat kritériumnak tesz eleget. A tagállamok közül mindössze három ország – Ausztrália, Kanada és Írország – teljesít kevesebbet három feltételnél.

A jövő gyermekgondozásának alapjai

1. Legalább 12 hónapon át a fizetés 50 százalékának megfelelően fizetett gyermekgondozási szabadság biztosítása.

2. Állami napközbeni gyermekellátási és nevelési program kidolgozása, amely prioritást biztosít a hátrányos helyzetű gyermekek számára.

3. Államilag finanszírozott és szabályozott napközbeni gyermekellátás (bölcsőde, családi napközi) biztosítása a három év alatti gyermekek legalább egynegyede számára.

4. Államilag finanszírozott óvodai nevelés a négyéves gyermekek legalább 80 százalékának, hetente legalább 15 órában.

5. A gyermekgondozást és nevelést ellátó személyek legalább 80 százaléka számára (a családi napközi ellátást nyújtókat is beleértve) megfelelő képzés biztosítása.

6. Az iskola előtti gondozást és nevelést biztosító intézményekben dolgozó személyek legalább 50 százaléka legalább 3 éves felsőfokú tanulmányok elvégzését tudja igazolni, valamint megfelelő szakképesítéssel rendelkezik a kisgyermekgondozást illetően.

7. A négy- és ötéves óvodás gyermekek és a szakképzett személyzet aránya nem magasabb, mint 15 az 1-hez, az egyes csoportok létszáma pedig nem több, mint 24 gyermek.

8. A hat év alatti gyermekek esetében a kisgyermekgondozásra fordítandó kiadások legalább a GDP 1 százalékát érjék el.

9. A gyermekszegénységi ráta 10 százalék alatt marad. (A ráta kiszámításának alapja: azoknak a gyermekeknek az aránya, akik – a családtagok számát is tekintetbe véve – olyan családokban nőnek fel, ahol a jövedelem nem éri el az átlagos jövedelem 50 százalékát.)

10. Erős állami elkötelezettség, amely minden gyermekre kiterjed, beleértve a leginkább marginális helyzetben lévőket is. (A viszonyítási alap: a gyermekek részére biztosított alapvető egészségügyi szolgáltatások szinte minden állampolgárra kiterjedő elérhetősége.)

Kétféle út a megoldásig

Néhány OECD tagállam elkötelezte magát a gyermekellátás mellett: olyan szakpolitikát dolgoztak ki, amelynek az otthonon kívüli gyermekellátás pozitív hozadékát valósítják meg. A többi tagállamban azonban az otthonon kívüli gyermekellátás felé való tömeges elmozdulás ad hoc módon valósul meg, minimális minőségbiztosítással, ahol nagy valószínűséggel a lehetséges negatív következmények fognak érvényesülni. (A teljes tanulmány itt olvasható)

(Forrás: UNICEF Magyar Bizottság)