A kanapé tetején

Belga csoki, belga sörök, és Bëlga zenekar a terítéken. A kert végében az öt nagylemez gyártását megélt Nádas stúdió, de mert a csirkehálóra szőtt nád nem véd meg a fagyos téli este hidegétől, visszahúzódtunk az egyszoba-konyhás kisház sarkában álló vaskályha melege köré, néhány régi koncertplakát és Bada Dada rajzai közé, a csapat dalszövegekért felelős arcaival beszélgetni.

Bauxit, Tokyo és Mégötlövés története – ahogy a Bëlga fiúk magukat nevezik - meglehetősen régre nyúlik vissza. 1998-ban megmutattak egy a Buddhista Főiskolán tanító és a Tilos rádióban műsort vezető tanáruknak egy sámándalt, tetszett neki, ezért meghívta őket a műsorába. Ott ragadtak. Több évig vezették együtt egy buddhista kisegyház társadalom- és valláskritikai műsorát, a Hitparádét, melybe a szövegelés mellett különféle világslágerek zenei alapjára dalbetéteket írtak. A szerény huszonéves fiatalok kocsmázás és csajozás helyett így szórakoztak. Imponált nekik, hogy egyre többen hallgatják őket.

A dalokat kazettára vették. Mutogatták a főiskolán, másolták a haveroknak, majd mikor egy házibuliban 1998 nyarán berakták a magnóba, a lányok megkérték őket, hogy adják elő. Egy kanapé tetején volt az első fellépés. Tátogtak és ugráltak, amíg tartott a szalag.

„Mi is vagyunk ugyanolyan szarok, mint a többiek”

Az első igazi szórakozóhelyes koncert 1999-ben volt. Azt se beszélték meg, mit csinálnak a színpadon, mert mint mondták: „úgy is lehetett tudni, hogy mindenki tökhülye lesz”. A fellépést a zenefelelős Titusz intézte. Bár a névtelenségből indulva ez főként a haveroknak szólt, egyikük már akkor úgy gratulált: „gyerekek, ez sportcsarnok!”.

Folytatták. Koncertjeikre mindig jellemző volt, hogy rossz a hangosítás. Senki nem értette a szöveget, márpedig az volt a lényeg. Ezért kitalálták, hogy lemezt szeretnének, mert ha az emberek jó minőségben hallják a dalokat és hozzájutnak a szövegkönyvöz, akkor megismerik. Ezért felvettek egy - az interneten nyomelemeiben még ma is fellelhető - demót, hogy legyen mit mutogatni a hanglemez kiadóknak.

2000-ben azért neveztek a Pepsi Sztárcsináló tehetségkutatóra, mert a kategória győzteseknek lemezmegjelenést ígértek. Viccesnek tűnt olyan számokkal indulni a hip-hop kategóriában, mint az övék, semmihez nem volt hasonlítható, mégis megnyerték vele a miskolci elődöntőt – ide vezethető vissza Miskolc gyakori emlegetése a számaikban -, de a budapesti döntőn már csak a másodikak lettek.

Az éterben üde színfoltként ekkor megjelenő Est Fm-től kinn voltak néhányan a helyszínen. Ott készült a fiúkkal az első rádiós interjú. Erről a kollektív emlékeik zavarosak, de Bauxit szerint akkor találták ki művésznevük, hogy a Bëlga tagjaiként mégse a polgári nevükön mutatkozzanak be. Az Est Fm hallgatói őket szavazták meg győztesnek. Akkor kezdte el a rádió játszani az Ovi című, a gengszterrap műfaját kifigurázó számuk, mely hatalmas előrelépést jelentett az ismertség felé.

A sztárcsináló után az összes nagy lemezkiadó megkereste őket. Bár a Bëlga koncepciója alapvetően tetszett nekik, beleszóltak volna a részletekbe - a szövegeit merésznek találták, és a dalokat is slágeresebbé akarták tenni -, a megállapodás elmaradt. A Bëlga lutri volt. Más országokban sem láttak hasonló felfogásban működő együttest.

Középutas zenekar

„A buddhizmus esszenciája a középút. A zenekar egy középút, mely egy témára a két végletet összehozza” – így fogalmazta meg a Bëlga ars poeticáját Bauxit. Egyébként jól illusztrálja a zenekar középutasságát, hogy az egyik esztergomi fellépésük alkalmával a MIÉP ifjúsági tagozata tüntetett ellenük, hogy ez micsoda szélsőbalos liberál-bolsevik banda, egy másik alkalommal pedig a szlovákiai Kürtön fogadta őket a készenléti rendőrség, hogy az ott készülő szélsőjobbos Bëlga koncertet megakadályozza. „Ez a buddhizmus lényege, hogy bármelyik véglet lehetnénk, de egyik sem.” – tették hozzá a fiúk.

Csak úgy dalszövegeket nem írnak, hogy majd jó lesz valamire. Mindig van egy ötlet. Az ötlet a keret, és arra írják a szöveget. Ezzel a kerettel mindenki egyet kell értsen, különben neki se állnak. Nincsenek kész rímpárjaik. Kivéve egyet, amit Mégötlövés már régóta fel szeretne használni: ez a feng shui / hangsúly - de ezzel, hogy leírtam, kifogom a szelet a vitorlájukból, és más zenekaroknak is lehetőséget adok a minőségi szövegírásra.

Fellépéseik határozottan viccesek és emlékezetesek. Bëlgás mozgáskultúrájuk utánozhatatlan, gyakran készülnek kiegészítő elemekkel, ugyanakkor nincs két egyforma koncert, mert megismételni semmit sem akarnak. Mégötlövés ezt úgy magyarázza: „ha kapsz egy fehér lapot, és rajzolsz rá valamit, a második rajzod már nem tud akkora lenni, mert csak az üres helyre rajzolhatsz. Ezért van, hogy a színpadon nem lehet már látni annyi mindent, mint régen, de ezt a problémát úgy szoktuk áthidalni, hogyha teleírunk egy lapot, akkor előveszünk egy másikat. Nem ragaszkodunk a régi formákhoz.”

Formabontó emlékek

A rajongók gyakran megkérdőjelezik, hogy azért ilyen hülyék a színpadon, mert a fellépéseik előtt tudatmódosító szerekhez nyúlnak. Ezért az egyik Süss fel napos koncerten sajátos módon bizonyították be az állítás ellenkezőjét, a produkció közben végig alkoholizáltak, mocskosul berúgtak, Tokyo még oda is hányt a színpadra. Erre a közönség soraiból ki-ki a maga vérmérséklete szerint vagy elborzadt, vagy zsebkendőt hajított feléjük. És akkor itt nem volt vége, Mégötlövés elemezte, hogy mennyi benne a répa, majd szolidaritásból lefeküdtek Tokyo mellé, és erre kérték a közönségük is, akik hely hiányában leguggoltak.

A Garancsi-tónál nem volt színpad. De hogy mégis legyen valami, autójukkal beálltak a DJ-pult elé, koncert közben körülötte mozogtak, nyitogatták az ajtókat, ki-beszálltak, majd dolguk végeztével leadták Titusznál a mikrofonokat, és a kocsival elhajtottak.

Különleges élmény volt még a somorjai koncert. Ott olyan rozoga volt a színpad, hogy majdnem beszakadt. Összesen három zenekar ment el a fesztiválra, mert időközben kiderült, nincsen gázsi, nem volt annyi fizetővendég, amennyi kitermelte volna. Így a kb. 300 jegytulajdonos mind ott volt a sokat megélt színpad körül, és minden mindegy alapon olyan fergeteges hangulatot csináltak maguknak, amibe aztán egymást hajtották bele. Egy tét nélküli házibulira hasonlított az egész.

Félnek tőlük a csajok

A rocksztár imidzshez tartozó változatos szexuális élet soha nem volt jellemző az öltözőre. Tíz év alatt három félreérthetetlen ajánlatot kaptak rajongóktól – igaz, nem is provokálták őket -, szerintük félnek tőlük a csajok, mert az elérhetetlennek látszó színpadi szerepek miatt elképzelésük sincs arról, hogy milyenek lehetnek civilben. „Konszolidált fiúk vagyunk. Nekünk addig tart a rock’n’roll, amíg színpadon vagyunk, azt az öltözőbe már nem visszük be.”

Voltak olyan koncertek, mikor a közönség első soraiban álló emberek arcába köpték a vizet. Ma már csak szódásüvegből locsolják őket, de nem sértődött meg ezen még senki, hisz ez is a produkció része. Másik oldalról, ha közel mennek hozzájuk, lerángatnak róluk mindent. „Ez nagyon neveletlen dolog” – érvelt a saját igaza mellett Tokyo.

A kötött sapka, napszemüveg már-már a védjegyük. Megszokták, hogy így lépnek fel, direkt takarják az arcuk, védik a magánéletük, arról nem is beszélnek.

Egymillió dollár

Kering az interneten néhány összeg, hogy mennyi a Bëlga fiúk fellépti díja. Sajnos az információn nem látszik mikori, sem annak valódisága, de a kényes kérdést leegyszerűsítve én azt próbáltam megtudni, hogy mennyibe kerülne nekem, hogy ők játsszanak a születésnapomon. Válaszuk meglepett, zártkörű rendezvényt nem vállalnak, csak egymillió dollárért. „És akkor az még nincs annyi, mint a Rolling Stonesnak.”

Ahhoz, hogy a Bëlga több pénzt fialjon, már olyan dolgokat kellene elvállalni, amit nem szeretnének. Reklámban szerepelni, megrendelésre dalt írni, gazdag gyerekek kerti buliján bohóckodni nem opció. Évek óta azon dolgoznak, hogy összehozzanak egy olyan turnét, ami megszponzorálja önmagát, mert tapasztalatuk szerint a színpadon lehet a legtöbbet nyerni. „Hiába adsz ki lemezt, hiába hozol ki klipet, minden a színpadon dől el. Ha a színpadon odarakod magad, bennmaradsz a köztudatban” – vélik, „minél nagyobb a show, annál több pénzt lehet elkérni.”

Bëlga tavasz

Az évek során a Bëlga már megszólított mindenkit, aki sajátosan humoros dalaik miatt őket szeretheti.Megcáfoltak. Szerintük a Bëlga 2010 tavaszán fog igazán befutni, mert senki nem csinált még olyat, mint ők, hogy 4 hónap alatt 4 lemezt adnak ki. „10 év alatt 10 lemez lesz mögöttünk. Ez akkora dózis, ami csak 2011 nyarán fog lecsapódni, a minőség a mennyiség rovására fog menni” – állítja Bauxit.

A kiadó kérésére karácsony előtt még megjelenik egy karaoke dvd. A tavasszal esedékes négy lemezről keveset lehet egyelőre tudni, de az biztos, hogy erősen foglakoztatja a fiúkat a politika, és hogy a lemezek darabját két kakaós csiga áráért meg lehet majd kapni.

Csak győzzük a Bëlga nép szellemi táplálékát éhen kivárni.