A country zene az Amerikai Egyesült Államok déli részén élő, főleg skótok, írek zenéje, akik népzenéjüket az Amerikában hallott blues-zal keverték. Az amerikai „farmerzene", mely elsősorban a délen élő fehérek körében népszerű, kezdetben a gyapotföldeken dolgozók zenéje volt, amolyan munkadalként szolgált. Az úttörő zenészek az 1920-as években tűntek fel, a jellegzetes tánc azonban csak később forrt össze a country-val.

A linedance - mely formatáncot, sortáncot jelent - akkor fonódott össze véglegesen a country zenével, amikor 1992-ben Billy Ray Cyrus megírta az Achy Breaky Heart című számot. Hogy dalát népszerűsítse, felkérte Melanie Greenwood-ot, készítsen hozzá koreográfiát. A marketingfogás jól sikerült: a linedance öt évvel később már hatalmas táncőrületté nőtte ki magát. A lavinát pedig többé nem lehetett - de nem is akarták - megállítani. Azóta több mint huszonötezer koreográfia született, melyeket népszerűségi listákon tartanak nyilván. A footloose jelentése egyrészt rongy, vagy gumiláb, másrészt kötöttségek, kötelezettségek nélkül azt tenni, ami örömet okoz. Mindkét jelentése kiválóan illik ehhez a tánchoz.

A magyar cowboyok

Az első magyarországi footloose - linedance klubot 2005-ben alapította Sógor Gyula marshal (a marshal a linedance country élet megszervezésére létrehozott szövetség elnökét jelenti) egy, az omszki tó melletti étteremben, ahol sok más hellyel ellentétben szívesen fogadták ezt a kultúrát. „E zenei stílus iránti rajongásom régebbi keletű, már a hatvanas években szívesen hallgattam olyan előadókat mint Johny Cash, vagy a Credenc Clearwater Rewivew Band. Maga a tánc Hollandiában ragadott magával, ahol már a 90-es években és azóta is számtalan linedance klub működik, ahogy a világ nyitottabb felén. Évekkel korábban már oktattam western lovasokat linedance-re a lovasversenyek utáni bulik alkalmával, gondoltam, itthon is menni fog. Az amerikai zenét sokan kizárólag amerikai stílusnak fogják fel, pedig bármilyen amerikai kultúra európai eredetű, hiszen a betelepedés előtt - az indiánokén kívül - nem létezett más. Kár, hogy a hazai zenei szerkesztők nem így gondolkodnak."

A klub azóta nonprofit egyesületként működik, jelenleg harminc-negyven fővel Pomázon, az Udvaros Csárdában péntekenként tartják összejöveteleiket. Itt oktatás is folyik, de a lényeg a tagság, a country-western irányultság, a western érzés és kultúra kiteljesítése, népszerűsítése. „Kezdetben a belgiumi Footloose Linedance klubban elsajátított koreográfiákat oktattam. Ma már egyszerűbb a helyzet, mivel az interneten minden koreográfia elérhető, összesen több mint 25 ezer. Klubunk "specialitása", hogy törődik a kezdőkkel, más klubok szerint mi vagyunk a tyúkanyó, ahonnan a kiscsibék, a linedance-esek kikerülnek." Országszerte már több hasonló klub is működik, amelyek szintén foglalkoznak oktatással.

„Tánc közben a western kultúra részévé válunk"

„A koreográfiákat minden egyes zeneszámra külön-külön írják. A különböző táncok hasonlósága abban rejlik, hogy alaplépések sorozatából állnak, melyeket összekötő lépések váltanak föl. Az alaplépések egyfajta lépéskombinációk, s az összekötő lépésekkel együtt határozzák meg a tánc bonyolultságát. Maga a tánc általában a zeneszámban elkezdődő énekhangra indul és a koreográfiát - mely állhat 32-96 ütemből - 90 fokos forgásokkal mind a négy fal felé eltáncolják. Létezik két falas tánc is, de ez nem annyira jellemző." - magyarázza Sógor Gyula.

Vannak kezdő, haladó és gyakorlottak számára írt koreográfiák. A népszerűséghez hozzájárult, hogy ez a tánc elkerüli a férfi/női táncpartneri egyensúly-hiányt, mely a legtöbb táncos rendezvényen komoly problémát jelent. A táncosok a legtöbb esetben nem érintkeznek egymással, bár kivételek itt is vannak. Bonyolultságát adhatja - a lépések mellett - a kiegészítő test-mozdulatok vagy a gesztikulálás, amilyen a kalap karimájának megérintése és a fej előre biccentése. Egyes linedance koreográfiák egyedien illeszkednek egy-egy zeneszámhoz. Az ismert koreográfiát egyetlen szám alatt általában többször táncolják el, az ismétlődik, kiegészítve hidakkal, szünetekkel, duplázással és egyedi mozdulatokkal. A táncos tehát nem csak egyszerűen ismételgeti ugyanazokat a lépéseket.

„Koreográfiát bárki írhat, amelynek népszerűségét a világhálón lévő toplisták helyezési pontjai fogják megadni. Vannak népszerű koreográfusok, de bármilyen látványos, a világ klubjaiban felkapott koreográfiával fel lehet törni a csúcsra. A lényeg a countryzene, amely vezérli a linedance klubok összességét."

És persze nem csak country számra készülnek linedance koreográfiák. Lényegében bármilyen ritmusos zeneszám ihletet adhat. Különlegesebb ruha sem kell hozzá, egy farmer, egy ing vagy póló, esetleg csizma és kalap, mert a legfontosabb, hogy a táncosok legbelül érezzék a western hangulatát. Amikor elmentem egyik rendezvényükre, magával ragadott a varázslatos légkör. Pomázra hozták egy ranch csűrjét, a farmerek és barátaik ott ropták a parketten, mindenki mosolygott és boldog volt. Összejöveteleiken kívül fellépnek hazai western lovasbemutatókon, országos bika rodeók alkalmából, és rendszeresen látogatnak olyan vidéki klubokat és csapatokat, ahol szeretik és igénylik az általuk nyújtott linedance bemutatókat és oktatást.