Gyermekem, gyilkosom…
Az elmúlt hónapokban világot látott hírek hátterének borzongató igazsága a computer játékok kegyetlen szabályain nevelődő nemzedékről, elérte az amerikai színpadok világát is. A napokban megkezdődött New York-i színművészek fesztiválján, („Strawberry – One Act”) nagy szakmai érdeklődés mellett, telt ház előtt mutatták be a magyar származású Gerty Agoston színdarabját „Gyermekem, gyilkosom” címmel.
A Manhattanben élő drámaírónő egyfelvonásosát évek óta játssza a New York-i Magyar Színház az USA nagyvárosaiban, de megismerhette angolul a világhírű The Theater Studio igényes közönsége is, sőt idehaza is debütált a darab a Határon Túli Színházak Fesztiválján, majd a „Split Emotions” amerikai magyar kulturális fesztiválon és Budapesten is előadták már. Most a legjobb 34 amerikai színházi alkotás között mérettetik meg. Az egyfelvonásosok- egyébként pénzdíjas - 15. fesztiváljára bekerülni is komoly színházi eredmény, hiszen előzetesen több száz alkotás és előadó közül válogatott az eseményt évről évre megrendező, Riant Theater igazgatósága.
A három nyelven író, gondolkodó szerző, korábban a német-amerikai "Staats-Zeitung" napilap, a "Basler National-Zeitung" tudósítójaként, majd a híres DPA, vagyis a Deutsche Presse-Agentur munkársaként is jegyezte magát a nemzetközi sajtóban. Szépirodalmi és színpadi munkásságát idáig 13, több nyelven kiadott regényeinek sikere bizonyítja szerte a nagyvilágban. A német közönség éppen Gerty Agoston kiváló műfordítása révén élvezheti Neil Simon Sunny Boy’s című színpadi művét.
- Egy Angliában történt eset hívta fel a figyelmemet erre a rémisztő jelenségre, vagy húsz évvel ezelőtt- mondja a Budapesten született szerző. -Bevásárlás közben eltűnt egy kétéves kisfiú. Mint később, a nyomozás során kiderült, két másik nagyobbacska gyermek elcsalta és kegyetlenül végzett az aprósággal. Ez akkor kirívó esetnek tűnt, ám sajnos az idő bebizonyította, hogy egy új társadalmi traumáról van szó, a gyilkoló gyermek jelenségéről. Természetesen a családi háttér érdekelt, az anya személye, konfliktusai, vívódása korunk nevelési pszichológiai eszméivel. Amerikában és a világon ugyanis akkortájt szinte egyetlen divatos vezérelv uralkodott, "Őfelsége, a gyermek!", semmi tiltás, semmi szabályozás, korlátlan szabadság és korlátlan televíziózás, nehogy sérüljön az ártatlan személyiség. A fiú csak legyen fiú, megengedhető vagy legalábbis elnézendő „játék„, a macskák, madarak kínzása, vagy egy kis hétköznapi kegyetlenség. Amikor Elizabeth De Charay (Ne idd a vizet c. filmben Woody Allan partnere) először játszotta a főszerepet, a színpadkép igazi görög sorsdrámát tükrözött. A középen, egyetlen reflektor fényében ülő főszereplő hatalmas fekete drapéria ruhája szinte tengerként árasztotta el a pódium egészét, körben gyertyák égtek. Lényeges mozgást sem tervezett a rendező, mert az anya vallomása a szörnyeteg, a monsterré vált gyermek személyiségéről, ez egyszer sokkal fontosabbnak bizonyult. Ezzel együtt igazi black-pinknek, vagyis fekete rózsaszín szerzőnek tartom magam, mint Jean Anouilh – mondja a drámaírónő, - Az élet vagy brutális, vagy egészen nevetséges - teszi hozzá.
Kovács Sylvia a darab főszereplője, ugyancsak magyar származású New York-i művész. A fiatal színésznő nagy lehetőségnek tartja az Off- Broadway-n való bemutatkozást . - A horrorisztikusan felkavaró mű sok társadalmi vitát váltott ki, ahogyan a szerző más szokatlan színpadi megközelítései is. Az emberek önmagukba néznek az előadás végén, milyen szülő is vagyok, hol vannak a nevelés határai, tudom e- befolyásolni a média hatását. - mondja.
