Szabadtéri előadás alkalmából az esőről értekezni alighanem a világ legunalmasabb témája. Ezúttal mégsem hagyhatom említetlen. A Városmajori Szabadtéri Színpadon ugyanis eső is volt meg előadás is, méghozzá egyszerre. Ez azért némileg szokatlan. A beregszászi társulat a fedett színpadon lelkiismeretesen lenyomta a Liliomfit, miközben a nézőtéren hol szemerkélt, hol szakadt az eső. Azt föl se emlegetném, hogy milyen műélvezet esernyő alól leskelődve figyelni a színiforgatagot. De hallani és megérteni a csattanókat a vízcseppek csattogása közepette, az azért nem mindennapi teljesítmény. Márpedig a szervezők nem éltek az előre jelzett esőnap lehetőségével, és az összegyűlt publikum sem követelte. Nem voltunk sokan, de vagy százan végigültük a produkciót. Kétségtelen, nem mindennapi élmény volt, még ha esztétikainak csak kevéssé mondható. Inkább az elmekórtan hatáskörébe utalnám. Az ugyan közhely, hogy színházat bizonyos őrület nélkül nem lehet csinálni, de néha nézni sem.

Márpedig a Liliomfi éppen erről szól: a színházcsinálás és nézés őrületéről. Szigligeti története is ezt példázta, a Vidnyánszky Attila rendezte előadás meg különösen. Szigligetinek a XIX. században mentségére szolgált a nemzeti eufória. Színházat játszani és nézni az ő szemükben a hazafiság egyik próbája volt. A beregszásziak azonban Chaplinnel, az amerikai filmburleszkkel keresztezik a régi szép vándorszínészetet. A színház hőskorát a film hőskorával. Chaplin-zenére éneklik, hogy pénzük ugyan nincsen... Rácz József Chaplin-jelmezben remekli a színésszé bitangolt magyar nemes ifjút, alkalmasint még szteppel is.

A Liliomfit egyvégtében adják, két óra alatt lepergetik. Mindenki folyvást a színen van, a zenekar is. A nem játszók is játszanak, kommentálnak, belebeszélnek a cselekménybe, párhuzamos jeleneteket kreálnak. Sőtér István Szellemfije ijedt szemű túlteljesítő, Vass Magdolna Mariskaként kajlán öntudatos naiva, Kacsur András koravén professzor, Kacsur Andrea szellemesen rút Kamilla, Szabó Imre népies fogadós, Orosz Melinda az ő jámboran szerelmes Erzsi lánya, Ferenci Attila lassú felfogású Gyuri pincér, Ivaskovics Viktor jódlizó ifjú Schwartz. V. Csolti Klára múltidéző viseletbe öltöztette őket.

A beregszásziak valójában magukról beszélnek: egy XXI. századi vándortársulatról. Azt, hogy hol van Beregszász, legfeljebb a térképről tudjuk. A beregszászi színházat viszont a színház iránt érdeklődő vagy akár csak magára valamit adó értelmiségi ismeri. Nemrég mozgalom is szerveződött a támogatására. A beregszásziak bejárják Magyarországot, különösen a nyári játszóhelyeket. A minap a Duna TV-ben is láthattuk a Liliomfit, azzal nyitott a kisvárdai fesztivál. Ráadásul jó ideje egészen sajátos helyzetben vannak. A társulat magja vezetőstül leszerződött Debrecenbe, most épen igazgatót keresnek hozzájuk. A Liliomfival és néhány egyéb produkcióval a maradék vándorol tovább. Viszik magukkal Alekszandr Belozub bármilyen díszletté alakítható cirkuszkocsiját és Vidnyánszky Attila nem könnyen kiszámítható színházi gondolkodását.

Ez a Liliomfi hősi és önironikus, gyönyörű és bumfordi, egyszerű és bonyodalmasan sokrétű. Eső nélkül is kész őrület.

Ez a Liliomfi hősi és önironikus, gyönyörű és bumfor