Még októberben mutatták be Nyíregyházán a Peer Gyntöt, azóta többször szerettem volna megnézni. Kedves színészeim hozták létre, Horváth László Attila játssza a címszerepet, Fazekas István rendezte. Fazekas a hetvenes években magyar-népművelés szakosként az amatőr mozgalomban kezdte a színészetet, a Stúdió K egyik jellegzetes alakja volt. Aztán ő is profi lett, a Radnótiban, majd évekig Veszprémben játszott, most már jó ideje rendszeresen Nyíregyházán szerepel. Ötvenharmadik évében jár, második rendezése a Peer Gynt. Talán érthető, ha azt vártam, súlyos közlendők bírták a hatalmas vállalkozásra. Végre a Vidéki Színházak Találkozója keretében a Nemzeti Gobbi Hilda Stúdiótermében sikerült megnéznem az előadást. Alighanem sokat veszített eredeti varázsából a Krúdy kamaráétól eléggé különböző térben. Az őszi bemutatóról lelkes beszámolókat olvastam, ilyesmire itt okot nem éreztem.

És főképp nem leltem a fontos, a mindenképpen kikívánkozó, feltétlen elmondandó rendezői vallomást. Márpedig az olyan óriási filozófiai drámák, mint a Faust, Az ember tragédiája, a Peer Gynt vagy látványos szuperprodukcióként lehetnek hatásosak, vagy mély elemzésen alapuló értelmezés, illetve erős személyes mondandó révén. Ezek híján a sok közkeletű bölcsesség közhelyként pereg le a nézőről. A stúdiótér természete inkább a gondolati tartalom kibontásának lehetőségét kínálja. Paseczki Zsolt durván ácsolt, sötét dobogót kínál egy póznával, amelyen két keresztrúd szolgál kapaszkodóul és kötelek rögzítésére, olykor a hátsó falra vetülő képe keresztet formáz. A kötelekre ponyvák erősíthetők vitorla vagy sátor gyanánt. Talicska, asztallábazat, illetve egy koporsót és ágyat is jelentő teknő segíti még a játékot. A különféle helyszíneket, Peer életútjának állomásait nagyrészt a jelmezek mutatják meg.

A feltűnőbb rendezői beavatkozásokból nem olvasható ki igazi rendszer. Az előadás a manólányok csábtáncával kezdődik, ám ez pusztán hangulati felütésnek bizonyul. Ennél lényegesebb, hogy Solvejg nemcsak vár valahol a színfalak mögött, hanem közöttünk, a nézőteret kettéválasztó folyosóról nézi végig Peer kalandjait, a második részhez mosolyogva vezeti a színre, később néha segít neki átöltözni, mintegy gondoskodik róla. Sőt anyja is kikel sírjából, hogy segítségére legyen. Ez világos üzenet, ám nem több, mint annak hangsúlyos illusztrálása, amit a Görbe mond, hogy erős, mert nők állnak mögötte. Ez így túl kevés ahhoz, hogy izgalmassá tegye a jó három és fél órán át tartó estét.

Maradna még a címszerepet játszó színész személyes varázsa, egyéniségének titka, amit rejtegetve mutogat, kérkedve félt, miközben maga is keres. Horváth László Attila egy kedves mosolyú, nyílt fickót mutat meg, aki naiv, magabízó hittel kószálja végig az életet. Lehet szeretni, lehet drukkolni is neki olykor. Csak nem eléggé izgalmas. Antal Olga Aase viselkedésébe belelop némi emancipált játékosságot. Molnár Mariann igyekszik átszellemült szeretettel követni Peert, de se kívül, se belül nem tud Solvejggé válni.

A Gomböntőt a rendező adja. Olvasztótégelyét Peer talán elkerüli. A darab nem úszta meg.

Peer életútjának állomásait nagyrészt a jelmezek mutatják meg