A szerző a Munkáspárt 2006 alelnöke

TGM szerint a dolgozók és a munka világából már kiszorult szegények kirekesztése a társadalomból a középosztályt (értsd polgárságot) nem érinti, "ezért nem lesz aláírásgyűjtés, nem lesz tüntetés, nem lesz sajtókampány, nem lesz népszavazás".

Az utóbbi hónapok felfokozott kampányhangulata után bizony nem árt lehiggadni, és alaposan elemezni társadalmunk válságos állapotának okait. Senkit sem akarok lebeszélni arról, hogy örüljön a magyar választópolgárok politikai aktivitásának, a neoliberális reformokkal való szembefordulásnak. De nem hagyhatjuk, hogy az érdekeikért végre tenni akaró dolgozókat és szegényeket végzetesen félrevezessék. Minden írástudó baloldalinak tollat, billentyűzetet és mikrofont kell ragadnia, hogy bebizonyítsuk: a szegények nyomorának megszüntetéséhez nem elég egy-két díjat leszavazni, vagy bármely kormányt lecserélni. Sokan nem tudják, hogy a közszolgáltatás rendszereinek működéséhez szükséges adóforintokat túlnyomó többségében alulfizetett munkavállalók és kispénzű nyugdíjasok adják össze. Az összes adóbevétel több mint 80 százaléka a lakosság befizetéseiből származik. A nyugdíjasok (az évtizedekig fizetett járulékon túl) az elfogyasztott termékek és szolgáltatások után fizetik az áfát, a munkavállalókat ezen felül terheli még a személyi jövedelemadó, és persze az illetékeket és járulékokat is be kell fizetniük a hatóságoknak.

Micsoda igazságtalanság, hogy a szegényeket terhelő adók és a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatások árai egyre emelkednek, miközben a vállalkozások - persze elsősorban a tőkeerős cégek - rendre kedvezményeket kapnak. Sem a kormány, sem annak jobboldali ellenzéke nem háborog például azon, hogy az energiahordozók árának drasztikus emelkedése közben a külföldi tulajdonban lévő energetikai szolgáltató cégek az inflációt lényegesen meghaladó mértékben növelték nyereségüket. Kinek a kárára? Természetesen a nyugdíjasok és minimálbéresek a legfőbb elszenvedői ennek a folyamatnak. És itt bizony nem 300 forintról van szó.

A tisztességtelenül magas profitra szert tevő óriáscégek adóterheinek növelésére - profitjuk csökkentésére - irányuló népszavazási kezdeményezést persze elutasítaná az Alkotmánybíróság, a magyar kapitalizmus fura ura, hiszen adókról, költségvetési kérdésekről - vagyis a lényegről - ma nem lehet népszavazást tartani. A Kossuth Lajos reinkarnációjának kikiáltott, valójában annak poros nyomába sem érő machiavellista Fidesz-vezér részvételi demokráciáról hazudozott a népszavazási kampányban, miközben pártja kétely nélkül megszavazta a lisszaboni szerződés magyarországi ratifikációját, és még csak fel sem vetették annak lehetőségét, hogy erről a kérdésről a népnek kellene döntenie. Miért érdekes ez? Hát csak azért, mert a lisszaboni szerződés - a neoliberális politika egyik alapja - garantálja a tőke szabad mozgását az Európai Unióban is, ami persze egyet jelent a közszolgáltatások, így az egészségügy piacosításával. Ebből is látszik, hogy akármilyen kormány alakul a következő választás után, nem a nép véleménye, hanem az unió nagy hatalmú urainak akarata fog érvényesülni. Ha valaki kételkedne ebben, annak figyelmébe ajánlom a németországi nagykoalíció népnyúzó "reformpolitikáját", melynek aktív formálója a mi kis demagóg jobboldalunk "néppárti" szövetségese is.

A szegénység okát nem a vizitdíjban, a kormányban, esetleg Gyurcsány vagy Orbán személyében kell keresni. A szegénységet az a rendszer termeli ki, amelyben a hatalom azoké, akiknek elég pénzük (tőkéjük) van ahhoz, hogy más munkájából gazdagodjanak. A szegénységet, a kiszolgáltatottságot és velük együtt az újfasizmus veszélyét csak a munkából élők összefogásával lehet eredményesen csökkenteni. Olyan jelentős baloldali erőre van szükség, amely egyesíti a munkásokat, az alkalmazottakat, a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat és a fiatalokat. Egyesíteni kell a baloldali szervezeteket, civileket és szakszervezeteket. Össze kell fogni Magyarországon is, és egész Európában, hogy elég erősek legyünk a legerősebb óriáscéggel szemben is.

Nem kétlem, hogy ez az új baloldali összefogás létre fog jönni. Németországban érdemben már el is kezdődött a folyamat. Ha a polgári erők együtt tudtak működni a lisszaboni szerződés támogatásában, akkor mi, baloldaliak miért ne tudnánk összefogni a szegények, a többség érdekében?