Keljfeljóska
Az előadás ötlete Szirmai Péter docenstől származik, aki nagyjából egyidős lehet Stadlerrel. A szocializmusban, nyolc évvel a rendszerváltás előtt ő alapította meg az egyik első magyar gmk-t. A cég munka- és üzemszervezéssel, valamint tanácsadással foglalkozott, Szirmai pedig a vállalkozása mellett az akkor még Marx Károly nevét viselő egyetemen tanított. Rendszeresen hívott az óráira vendégeket: az évek során megfordult nála szerencsés nagyvállalkozó, ügyes külkeres és self-made man milliomos, aki az Egyesült Államokban tányérmosogatóként kezdte. Stadlerre egy tévéműsorban figyelt fel Szirmai. "Az fogott meg, ahogyan beszélt" - mesélte később. Valószínűleg fogalma sincs arról, mi az a business projekt engineering, mégis azt csinálja.
Szóval, Stadler. Először ezt írjuk róla a noteszbe: lefogyott, és hiányzik elöl a foga. Stadler tényleg lefogyott, és a barátnőjével lép a harmadik emeleti tanterembe, aki ezúttal nem szőke, de most is egy jó húszassal fiatalabb nála. Egy parasztcsalád szüleiből származok, kezdi az előadást, mi pedig lélekben a legrosszabbra készülünk. Ám ekkor Stadler mesélni kezd. Beszél a tanyáról, ahol született, a Ceglédi tsz-ről, ahol felvásárlóként dolgozott, és az első nagy üzletéről, ami úgy jött össze, hogy kiszagolta, felemelik a sörösüvegek betétdíját. Stadler akkor egy kétezer négyzetméteres raktárt bérelt, amibe naponta húsz kamionnal hozatta a söröket.
Furcsa, töredékes életút bontakozik ki lassan előttünk, egy annyira kelet-európai történet, hogy az szinte már fáj. Hallunk zacskóban hozott milliókról, az adott szó hatalmáról, és arról, hogy amikor az APEH ellenőrzést tartott, a vállalkozó még tizennyolc vonalat szereltetett az irodaházába, hogy mindig hallja, miről beszélnek az ellenőrök. Az akasztói telepen ekkoriban hatszáz kamionnyi áru állt rendszeresen. Leginkább élelmiszerrel kereskedett Stadler, Ukrajnában, Oroszországban voltak bázisai, de eljutott egészen a Csendes-óceánig. A pénzét az ukrán maffia vigyázta, amikor pedig a Csuvas Köztársaságba szállított, géppisztolyosok ültek a kamionjain.
Húsz perc után azon kapjuk magunkat, hogy le vagyunk nyűgözve. Itt van ez a furcsa ember ormótlan pecsétgyűrűkkel az ujján, aki tájszólással beszél, legénynek meg drágámnak szólítja a hallgatókat, aki minden tüsszentés után azt mondja, na, ugye, hogy igazat beszélek, viszont másfél milliárd forintos forgalma volt tavaly. Stadler ugyanis a börtön után újból talpra állt, mint valami makacs keljfeljancsi. Először diszkót akart nyitni, aztán vett ötszáz öltönyt. Ma tizenkétezer bőrkabát, tízezer kosztüm, összesen másfél millió darab ruha lóg a raktáraiban. Azt tervezi, két-három nagyobb üzletet nyit az országban, Solton pedig egy hatezer négyzetméteres áruházat épít, és már keresik a különböző labdarúgócsapatok is.
Tényleg nem tudjuk, hogyan csinálja. A papírmunkát utálja, a pénzt lovettának mondja, amikor pedig hétfő reggel Szirmai Péter egy emlékeztető sms-t küldött neki, nem tudta az üzenetet elolvasni. Az egyetemre ráadásul különös ajándékkal érkezett: hideg zsíroldót és toalettöblítőt hozott a hallgatóknak. Őrület, írjuk, amikor rámutat a sarokba halmozott dobozokra.
"Éngöm a munka éltet" - mondja később, és amikor befejezi az előadást, hosszan tapsolják. A liftben együtt utazunk vele. Ügyetlenül nyomogatja a mobilját, a pecsétcsűrűk megvillannak az ujján, és most tűnik csak fel, milyen pirospozsgás az arca.
Vicces még mindig, de már nem nevetünk rajta.
