Mindenkinek megvan a maga története. Lajosé például az, hogy vegyészmérnökként végzett, és éppen abból a Chinoinból rúgták ki lassan egy évtizede, amelynek alapításánál anyai nagyapja is közreműködött.

1. Kovács Zsófi ül elöl a Máltai Szeretetszolgálat kisbuszában, amely Józsefet keresi, mert Józsefnek szólni kell, hogy ne felejtse el, nemsokára tárgyalása lesz súlyos testi sértés miatt.

Egy üveg gyógyvízzel tekert a zaragozai expóra Nagy Sándor budapesti biciklis futár. Tizenkét napos útján többször eltévedt, azt pedig, hogy pontosan hány kilométert tett meg, azóta sem tudja: a sebességmérője ugyanis már Olaszországban szétesett.

Egy üveg gyógyvízzel tekert a zaragozai expóra Nagy Sándor budapesti biciklisfutár. Tizenkét napos útján többször eltévedt, azt pedig, hogy pontosan hány kilométert tett meg, azóta sem tudja: a sebességmérője ugyanis már Olaszországban szétesett.

Hamar munka sosem jó, bár akadnak kivételek. Tavaly például nem sokkal augusztus 20-a előtt találták ki a Miniszterelnöki Hivatal kreatívjai, hogy legyen születésnapi tortája az országnak, hisz épp egy szép, kerek évfordulóra készültünk: pontosan 1007 évvel jártunk az államalapítás után. A rendelés tehát megvolt, ami enyhén pánikba ejtette a lebonyolításra felkért Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületét.

Akkor kavarják, vagy nem kavarják? Kétségek közt hányódva igyekszünk a Hősök terére: tényleg összeveszett Jáksó László, a Heti Hetes sztárja Rákóczi Ferenccel, a Vágta műsorvezetőjével azért, mert egyikük a szegedi indulónak drukkol, a másik meg az újkígyósi lovasnak? Igaz lehet a hír? És micsoda izgalmak várhatnak a versenyen, ha ilyen erős a felütés?

Hatan vannak a radzsasztáni romák, akik szerda este felléptek nálunk, hatan, ha nem számítjuk a fakírt, de hát a fakírt is számítani kell, bár zenélni a fakír nem tud, viszont tüzet nyel és néha üvegcserepeken táncol. A radzsasztáni romák persze csak félig radzsasztániak: Franciaországban élnek, hozzánk egy marokkói koncertről érkeztek, hogy aztán másnap már tovább is álljanak. Utazó cigányok vagyunk, még bankszámlánk sincs, mondták magukról, amivel a frászt hozták a Millenáris rendezvényszervezőire: akkor most hogyan utalják nekik a fellépti díjat?

Gorcsev Iván még huszonegy éves sem volt, amikor egy makaó nevű kártyajátékon elnyerte a fizikai Nobel-díjat, Láng István ökológus viszont már ötvennégy is elmúlt, midőn a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai sorába választotta.

Elásott orosz gyerekekről írta legújabb krimijét a szekszárdi városi rendőrkapitányság helyettes vezetője. A Marcus Meadow néven publikáló Réti László alezredes persze tudja, miről beszél: talált már fej nélküli hullát a tolnai rengetegben, és baltás gyilkos után is nyomozott.

Amikor az Utolsó Élő Kanászt és állandó kísérőjét, az Utolsó Élő Kanász Barátját megpillantjuk a Vajdahunyad várában megrendezett mangalicafesztiválon, épp egy látszólag megoldhatatlannak tűnő feladatra vállalkoznak: megpróbálnak egyszerre három televíziós kamerába nézni. Mindketten feketében vannak, és az Utolsó Élő Kanász egy kicsit mérges.

Állítólag kilóra vette meg hajdan az ukrán maffiát, volt focicsapata, ült börtönben, fénykorában pedig harmincmilliót keresett egyetlen nap alatt. Stadler József élete olyan, mintha egy szabadnapos hollywoodi dramaturg írta volna, úgyhogy amikor arról hallunk, a nyolc általánost végzett egykori juhász a Budapesti Corvinus Egyetemen tart előadást, meg sem lepődünk. Aztán hétfő délután megpillantjuk az intézmény folyosóján. Farmert visel, bőrzakót, a nyakán vastag aranyláncról óriási aranykereszt lóg, rajta Jézussal. Ekkor azt gondoljuk: ez az ember önmaga karikatúrája.

Van, aki nem nyughat soha. Hídvégi-Üstös Pál például a Szaharát akarja keresztülfutni az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig. Ha mástól hallanánk ugyanezt, felkapnánk a fejünket, de most a szemünk se rebben. Legutóbb akkor találkoztunk Hídvégi-Üstössel, amikor a Tisza végigúszására készült. Miért teszi, kérdeztük tőle, mert ilyenkor mindig efféle ostobaságokat kérdez az ember. Nem tudom, válaszolta. Valamivel csak el kell tölteni az időt.

A Pál utcai fiúk grundját adták át tegnap délután Budapesten, ami körülbelül olyan különös, mintha arról hallanánk, hogy megtalálták Jumurdzsák gyűrűjét Egerben. A Pál utcai grund ráadásul furcsa helyen van: a Tömő utcában.

Mezei István kijárta az élet iskoláját, ott volt minden órán, megtanulta jól a leckét. Ha megütötték, visszaütött, ha ellökték, felkelt, és megjegyezte örökre, hogy mindenkiből lehet ember. Ő is, lám, mire vitte. Ha névjegyet csináltatna, ki se férne arra a mostani titulusa: a magyar cigány labdarúgó-válogatott menedzsere.

Hárman voltak, mint a testőrök. Huszty marketingvezetőként dolgozott, Kardos kereskedelmi vezetőként, Vitézy pedig egy nagy kereskedelmi cég marketingigazgatójaként. Fiatalok voltak, nagyra törők, tudták, mit érnek, és erősnek hitték magukat. Tulajdonképpen azok is voltak: erősek.

Varga János pedellust, egykori kamionsofőrt, cukrászt és horganyzót először egy üvegfal mögött pillantjuk meg. Kopaszodó, zömök, jó kedélyű ember, a kezét az asztalra teszi, amikor beszél.

Szabó Zoltánné, azaz Rozika tanuló korában egyszer magának Salamon Bélának csinált frizurát. A komikus egyáltalán nem volt vicces ember, és amikor távozott, húsz fillér borravalót adott. Skótnak hívtuk a háta mögött, meséli Rozika, aki hajdan elég szépen keresett a fodrászkodással. Most, negyvennégy évvel később viszont már alig jön ki a nyugdíjából, a számlákat sokszor későn fizeti, ha pedig olykor hajat vág, a világ legkülönösebb pénzét kapja: naptallérokat.

Amikor az ügyvédek labdarúgócsapatáról írunk, nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy itt mintha valaki feltalálta volna a spanyolviaszt. Nincs ugyanis nyilvánvalóbb dolog egy futballozó jogásznál, aki szinte gyárilag ravasz, kitűnő a helyzetfelismerése és legendásan jól védekezik. Mondhatni, az ügyvédet az Isten is labdarúgónak teremtette.

Gracza Zoltán egy apró, benzinszagú garázsban töltötte a gyermekkorát, de ezt a legkevésbé sem bánta. Négyévesen még csak nagyapja Polski Fiatjának hangját utánozta, tízéves korában már traktorra ült, majd vezetett terepjárót, teherautót, és titokban szántott is egy keveset a határban.

Szöllősy Irén mellében egy revolvergolyó van, az ujján egy gyűrű, a fejében pedig tucatnyi dal, melyeket hibátlanul énekel el, ha megkérik rá. Most múlt nyolcvanhét éves. Az idő kikezdte a testét, az emlékek néha cserbenhagyják, ám ha megszólal, a hangja olyan, mint egykor. Attól kezdve mondhat bármit ez az apró asszony, mesélhet háborúról, Indiáról, vagy éppen a kitüntetéseiről, már tudjuk, ki ő valójában: Cicamica.