A jogi foci gyökereit tulajdonképpen a Kádár-korszak mélyén kell keresnünk. Ekkoriban ritkán lehetett a vasfüggöny túloldalára utazni, ahonnan a szerencsések rendszerint ballonkabáttal, Levi's farmerrel, vagy éppen Grundig magnóval tértek vissza. A hetvenes években aztán néhány ügyvéd megunta ezt, és úgy döntött, labdarúgócsapatot alakít. Céljuk egyszerű volt: minél többet játsszanak a nyugati világrend hasonló együtteseivel - lehetőleg idegenben.

Három jogász neve maradt ránk az alapítók közül: Bánáti Jánosé, Hegedűs Lászlóé és az egykori öttusa olimpiai bajnok Török Ferencé. Különösen Törökről volt köztudott, hogy a jég hátán is megél. Egy időben Bécsben vásárolt Cornavin órákkal, valamint itthon vett viplafogakkal üzletelt Romániában, öttusázóként pedig a lövészetnél akkor még engedélyezett célzóvizet szállította a versenyzőknek. Tevékenysége következtében például 1965-ben az osztrák Polzhuber úgy berúgott, hogy összevissza lövöldözött a lőállásban, bár ez történetünk szempontjából mellékesnek tekinthető.

A taláros tizenegy tehát megalakult, és évekig utazgatott Európában, majd, amikor már mindenki megtehette ugyanezt, szép csendesen a megszűnés határára került. Ekkor lépett színre Horváth Gábor, aki újból életet lehelt az együttesbe. Horváth amolyan hobbifocista volt, ám pályakezdőként sportjoggal foglalkozott, később a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének főtitkára lett, ráadásul sokáig közös ügyvédi irodát bérelt Izsó Ignáccal, a Vasas egykori kiválóságával. Szorgos szervezőmunkája következtében nemsokára Budapesti Ügyvédek Sport és Kulturális Egyesülete néven alakult újjá a csapat, amely a Budapest bajnokságban Vis Maior FC néven vált ismertté.

A lelkes amatőrök mellett jogásszá lett egykori profik is a csapatban kergették a labdát: a már említett Izsó mellett a Szegedet, a Kispestet és a Vasast is megjárt Birinyi, vagy az egykori csepeli kapus, Szieben. Általában a társasági jogban jeleskedő Balogh Ákos játszott a középpályán, dr. Kovács villogott csatárként, a védelmet pedig Aubel Ervin erősítette, aki olyan kemény volt, hogy ha elindult egy csatár felé keresztezni, a lelátón befogták a kisgyermekek szemét. Egy Máltán vívott mérkőzésen például a maga nemesen egyszerű módján állt bosszút a százötven éves török elnyomásért: az isztambuli ügyvédeket felvonultató Boszporusz jobbszélsőjét úgy felrúgta, hogy a szerencsétlen támadó túlrepült még a salakon is.

A törökökkel egyébként a Mundiavocat elnevezésű, ügyvédeknek kiírt nemzetközi tornán játszottak Horváthék. Az ötlet egy marseille-i jogásztól, bizonyos Vincent Pinateltől származik. Először 1983-ban jöttek össze a futballbolond ügyvédek, és volt olyan év, amikor ötven csapat küzdött a selejtezőkön. Érdekes, hogy ezeken a találkozókon a brazilok rendszerint gyengén szerepeltek, jók viszont az olaszok és a spanyolok, a holland jogászok Amsterdam elnevezésű együttesét pedig maga Johnny Rep készítette fel egy időben.

A magyarok a '90-es évek közepe óta vesznek részt a Mundiavocaton. A Vis Maior FC-re épülő társaság ott volt az írországi Limerickben, a tunéziai Monastirban, a törökországi Antalyában, és persze három éve Balatonfüreden, ahol ügyvédeinknek nem sikerült a dobogóra állniuk. Háromszor is ezüstérmet szereztek viszont, legutóbb Máltán, ahol a döntőben meglehetősen különös körülmények között kaptak ki a Roma elnevezésű csapattól. Az olaszok direkt erre a meccsre igazoltak le néhány játékost, Horváthék pedig nem győztek csodálkozni az ottani jogászképzésen: a kezdéshez ugyanis néhány húszéves, agyontetovált, hidrogénezett hajú fiú állt fel. Az állítólagos ügyvédek mindenesetre olyan gyorsak voltak, hogy szemmel is nehéz volt követni a mozgásukat, és nagy küzdelemben végül 4-3-ra verték a magyarokat.

A hét éve, Marokkóban rendezett tornán azért a Budapest fantázianéven szereplő Vis Maiornak is volt egy különleges igazolása. Egyetlen mérkőzés erejéig a csapatot erősítette a felcsúti bombázó, Magyarország miniszterelnöke, az éppen arrafelé tárgyaló Orbán Viktor. Az argentin ügyvédek Cordoba elnevezésű gárdája volt ezen a mecscsen az ellenfél. Orbán jól mozgott, lelkesen támadott, ám túlságos igyekezetében úgy oldalba rúgta az egyik argentint, hogy az arab bíró sárga lapot mutatott fel neki. A jegyzőkönyv aláírásakor aztán a magyarok megkérdezték tőle, tudja-e, hogy az ország kormányfőjének adott lapot? Horváth Gábor később azt mesélte, ő embert úgy megijedni még nem látott, mint ezt a bírót. Az arab előbb elsápadt, majd remegni kezdett, végül csak annyit mondott, hogy neki akkor, ugye, most vége van?

Tavaly Malagában aztán fennállása talán legnagyobb sikerét érte el az együttes: a szeniorügyvédek kategóriájában első lett. A kezdetek óta persze jócskán kicserélődött a csapat. Jogászok jöttek és mentek, Aubel visszavonult, érkezett viszont az Újpest egykori hátvédje, Füzesi Zsolt, és itt játszik a hajdan Izraelt is megjárt támadó, Sallói István.

Az ügyvédek egyébként sokat edzenek mostanában. Készülnek a tavaszi szezonra, hiszen márciusban a listavezető Hegyvidék otthonába látogatnak. A Vis Maior FC jelenleg a hatodik, játékukat a kiegyensúlyozottság jellemzi, a védelem határozott, és talán ők az egyetlenek a bajnokságban, akiknek a bírók pillanatnyi gondolkozás nélkül mutatják fel szabálytalanság esetén a sárga lapot.

Egy ügyvéd ugyanis soha nem reklamál.

Perel.

Paragra fuss!