Almok álmodói

Amikor az Utolsó Élő Kanászt és állandó kísérőjét, az Utolsó Élő Kanász Barátját megpillantjuk a Vajdahunyad várában megrendezett mangalicafesztiválon, épp egy látszólag megoldhatatlannak tűnő feladatra vállalkoznak: megpróbálnak egyszerre három televíziós kamerába nézni. Mindketten feketében vannak, és az Utolsó Élő Kanász egy kicsit mérges.

- Dudás vagyok, nem kanász, de hiába magyarázom nekik - panaszkodik, ám ekkor megszólal a műsorközlő, hogy bejelentse: mindjárt fellép az utolsó élő pásztor.

Agócs Gergely azonban igazából nem pásztor és nem dudás, hanem néprajzkutató, aki a Felvidékről jött még a kilencvenes évek elején Magyarországra. A dudán kívül tilinkón, tárogatón és kobzon is játszik, amikor pedig egy hosszú faizével a kezében látjuk, biztosak vagyunk benne: előbb-utóbb azon is zenélni fog. Ekkor már rengetegen nyüzsögnek a Vajdahunyad várában. Nem tudni, a tavaszias idő vagy a koleszterinszegény mangalicahús volt az emberekre nagyobb hatással, ám készséggel elhisszük, hogy az utóbbi. A fesztivált egyébként egy húsforgalmazó találta ki, még októberben. Veégh Attila eredetileg nyomdásznak készült, de azóta annyi mindent csinált, hogy szinte ujjgyakorlat volt megszerveznie ezt a rendezvényt. A program az utolsó élő kanászon kívül vásári komédiásokat és az "Egy kis malac, röf-röf-röf" című programmal fellépő pécsi vígságtevőket is ígér, itt-ott pedig már készülődnek az ilyenkor szokásos kolbásztöltő és pörköltfőző versenyhez.– Azt tudják, hogyan lehet felismerni a mérges gombát? – kérdezi a zsűri elnöke, Benke László mesterszakács. – Hát, hogy a kalapját a földhöz veri és káromkodik.

Sonkás, szalámis és szafaládés pultok között sodródunk, valaki mangalica-hotdogot egyensúlyoz a feje fölött, egy férfi az újjáalakult kisgazdapárt szórólapját nyomja a kezünkbe, arrébb pedig, egy pótkocsis teherautón, néhány élő mangalicát veszünk észre. Az egyik állat éppen alszik, lábai ütemesen rángnak, talán a böllér elől menekül álmában. A mangalicának mellesleg szerteágazó a családfája: egyik ősét a római legionáriusok hozták a pannon síkságra, de rokonságot tart a spanyol ibérico zsírsertéssel és a szerb eredetű sumadinai disznókkal is. A mangalica a makkoltató ridegtartást kedveli, szőre göndör, és egy-egy latyakosabb télen úgy néz ki, mint Balázs Pali egy kéthetes kalandtúra után.

- Ma minden szép és jó, de olyan ez, mint amikor a halálos beteg néhány napra magához tér - festi később elénk a szomorú jövőképet Szabó Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének titkára. - A mangalicázásnak ugyanis vége.

Ha valakinek, hát neki ezt tudnia kell: száz anyaállata van otthon, és ha jól értjük, a termelési költségekben látja a probléma gyökerét, amihez apró adalék csupán, hogy a mangalicát ráadásul hamisítják. Egyrészt közönséges disznóhúst árulnak mangalicaként, másrészt néhány vendéglős a mangalicahúst tünteti fel szarvashúsként. Szabó úr szívesen sorolná tovább is a gondokat, ám ekkor sürgősen pálinkázni hívják. Nem lepődünk meg: a pálinka amolyan sine qua nonja a fesztiválnak. Pálinkázik vevő és eladó, pálinkáznak a szánalmasan viccelődő műsorvezetők, üdvözült arccal keverik a pörköltet a versenyzők, amikor pedig az egyiktől azt kérdezzük, van-e valamilyen titka a kolbásztöltésnek, rögtön rávágja: persze, a szatmári szilva.

A sok ismeretlen látogató között aztán megpillantunk egy ismerőst is: Szabadi Bélát. Az egykori államtitkár fényképezőgépet tart a kezében, és egy nagydarab mangalicaszalonnára mered. Se egy kósza rendező, se egy tenyésztő nincs mellette, de még egy unatkozó tévés sem szegődik hozzá, csak áll magányosan, a húst nézve. 

És semmi köze ugyan a mangalicákhoz, mégis ez számunkra a fesztivál legnagyobb tanulsága: hogy eljöhet az a pillanat, amikor senki, de tényleg senki nem akarja már megölni Bástya elvtársat.

A makkoltató ridegtartást kedveli
A makkoltató ridegtartást kedveli
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.