A tudománytörténet e két látszólag távoli eseménye tegnap délután végre összeért: Láng kezdeményezésére ugyanis az MTA dísztermében Rejtő Jenő, a ponyva klasszikusa mint meteorológus és hidrológus címmel tartottak előadás-sorozatot.

A hetvenhét éves Láng Istvánnak nem ez az első ilyen ötlete. Néhány éve a Jókai műveiben megjelenő madarakról szervezett ankétot, majd az ő felkérésére tizenkét hazai és tizenkét trópusi béka hangjára improvizált Geiger György trombita- és Maros Éva hárfaművész szintén az Akadémia épületében.

Rejtő egyébként teljesen prózai módon került a képbe: amikor az Országgyűlés által azóta elfogadott nemzeti éghajlat-változási stratégiájának alapul szolgáló klímaprogrammal tavaly januárban Láng István végzett, rögtön elhatározta, hogy egy évig a tudomány helyett Rejtő Jenő munkásságának szenteli magát. A sajátos pihenés egy meteorológus ismerőse tudomására jutott, és nemsokára megszületett Rejtő, a meteorológus című előadás-sorozat váza.

A Magyar Meteorológiai Társaság és a Magyar Hidrológiai Társaság nevében szervezett tegnapi összejövetelen elsőnek Veres András, az MTA doktora méltatta Rejtő irodalmi munkásságát. Az író ugyanis több volt vicces elbeszélések és regények szerzőjénél. A nagyvárosi létezésforma mint életszemlélet éppúgy megtalálható műveiben, mint a vagánymitológiába ágyazott szabadságvágy, mely nem véletlenül tette oly népszerűvé a Kádár-korszakban, magyarázta a tudós.

Az irodalmi méltatást követően aztán Láng István ökológiai oldalról közelített a szerzőhöz. Ehhez valóban óriási munkát végzett, hisz kijegyzetelte Rejtő szinte valamennyi művét, melyek hat kötetben, összesen 4364 oldalon jelentek meg nemrég. Az eredmény mindenesetre impozáns: Fülig Jimmy megalkotója 680 meteorológiai és hidrológiai eseményről szól, 194 alkalommal tesz említést napsugárzásról és hőségről, 79-szer szélviharról, míg az árvíz és belvíz csupán 4 esetben fordul elő írásaiban. Az utolsó szó jogán című művében ráadásul még egy mostanában népszerű témát, a megújuló energiaforrásokét is érinti: igaz, ennek alapanyagát nála az emberi butaság szolgáltatná, mellyel erőműveket lehetne szerinte fűteni.

Az április elsejei, különös tematikájú konferencia farvizén egy Rejtő Jenő ihlette kiállítást rendeztek az MTA előcsarnokában. Az ilyenkor kötelező kéziratok és fényképek mellett széklábak és kártyák is láthatók, a falon a Bölcs Rablók Balladáját lehet olvasni (írta Sekszpír Aladár), és amolyan hangulatfestő jelleggel egy üvegben még igazi teveszart is bemutatnak a nagyérdeműnek.

Láng Istvánt egyébként sokszor megkérdezik, mi értelme ennek az egésznek.

Semmi, feleli mindig.

De éppen ez a szép benne.