A Tömő utcai fiúk
Maga a Janó?, kérdezzük egy fehér inges, sötét mellényes, pörge kalapos, csizmás férfitól, akit a Tömő utcai foghíjtelek hátsó részén látunk. Vass vagyok, mondja. Vass Andor, gondnok és szobafestő. Aztán ránk néz, talán megsajnál, mert azt mondja: na jó, ma én vagyok a Janó.
Íme, Molnár egyik "hőse".
Ünneplünk tehát, mert ünnepelni jó. Az idén százéves Molnár Ferenc regénye, és a kerek évforduló úgy tűnik, mindenkit megihletett. Előbb bélyeg, majd szobor született a Pál utcai fiúkról, a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítással tiszteleg a mű előtt, most itt ez a felavatásra váró grund, úgyhogy az ember szinte már várja, hogy azt olvassa, Zoób Kati legújabb kollekcióját a vörösingesek inspirálták, egy józsefvárosi kapualjban pedig valaki megtalálta azt a megszáradt gittdarabot, amelyet egykor Weiszék rágtak.
A grund Tömő utcába való költözése azonban a centenáriumnál prózaibb okokra vezethető vissza. A foghíjtelket a józsefvárosi tömbrehabilitáció keretében próbálják érintetlenül hagyni, hogy aztán köré egy amolyan kulturális centrum épüljön. Hogy mindez a Pál utcaiak farvizén történik, az nagyrészt Mann Dániel projektmenedzsernek köszönhető. Mann először tízévesen olvasta a regényt. Akkor nem voltak kedvencei, példaképei, egyszerűen csak tetszett neki a könyv, most pedig eszébe jutott, hogy ha mást nem, a grundot talán meg lehetne a történetből valósítani.
Kedden ennek a munkának az eredményét mutatták be. Aki persze látta Fábri Zoltán filmjét, az talán csalódott egy kicsit: ez a grund ugyanis nem az a grund. A kerítés léc helyett cölöpökből áll, a farakások szabályosra vannak faragva, és Nemecsek is csak EU-kompatibilis gumitéglára dönthetné Ács Ferit, viszont itt áll az ország legnagyobb egyedi fajátéka.
Az átadón egyébként Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes saját grundélményeit osztotta meg a hallgatósággal, Csécsei Béla józsefvárosi polgármester a helyszínt mint a Pál utcai fiúk búcsújáróhelyét vizionálta. Később kiosztották az "Az én grundom" pályázat díjait, majd Molnár Ferenc regényének dramatikus feldolgozása következett. Félóra múlva a grund a budapestieké lett, Csécsei mosolygott, Nemecsek feltámadt, Boka egy pohár gyümölcslevet szopogatott, és nemcsak a Körútig, de még azon túl is sokáig nem találkoztunk egyetlen vörösingessel sem.
