"Fontos látni, ahhoz, hogy az emberektől áldozatot kérjünk, tudniuk kell, hogy mit, miért és hogyan teszünk" - nyilatkozta lapunknak a szocialista házelnök, s e mondat igazságtartalmát nem lehet elvitatni. Néha a politikusoknak sem árt megtudniuk, hogy a választóik mit gondolnak, és mit, miért tesznek. Például azt, hogy miért van rettenetesen elegük a politikusaikból.

Van is bennük kíváncsiság, mit tagadjuk. Itt van rögtön Gyurcsány Ferenc pártelnök/miniszterelnök, aki aktív vidékjárásba kezdett az európai uniós pénzek pályázati lehetőségeinek népszerűsítésére, hogy aztán Hajdú-Biharban azt mondja, hogy az elmúlt másfél évben nem fordítottak elég figyelmet a vidékre. Neki talán e mondat elhangzásakor nem a választói szemébe volt nehéz néznie, inkább talán Gráf Józsefébe, aki a rendszerváltás óta a legrátermettebb földművelésügyi miniszternek tűnik. Nem tudom, mit éreztem volna a helyében, de biztos nyeltem volna kettőt.

Persze nyilvánvalóan van valami igaza a miniszterelnöknek, bár azt talán túlzás lenne állítani, hogy általában a vidék magára hagyatott lenne, de vannak olyan szerencsétlen sorsú tájegységek, ahová Sólyom Lászlón kívül mostanában nemigen jutnak el politikusok. Ki tudja? Talán valahol egyszer összefut két országjárás közben államfő és miniszterelnök. Egy ilyen véletlen találkozásból adódhatna teremtő pillanat - a Sándor-palotában ilyenre nemigen volt eddig mód. A konfliktusok más közegben képesek az oldódásra - talán ezért is mondhatta a köztársasági elnök Horn Gyula kitüntetésének megtagadása után, hogy később séta közben találkoztak, beszélgettek, megbékéltek egymással.

Vajon van-e hová menni? Az MDF már megtalálta a maga útját - egyelőre úgy tűnik, mozdulnia sem kell, a Fidesz pedig - egy igazi fővárosi, Tarlós István személyében járja az országot, hátha Marx munkásságának e jeles ismerője meghódíthatja a vidéket, ha már Budapestet nem sikerült neki.

De hová menjenek a szabad demokraták, akik egyéni körzetet a választásokon nem tudtak nyerni? Hol vannak az ő választóik? A vidék felé nyitni most, a szabad demokrata irányítású minisztériumok akciói, vagyis a szárnyvonalak megszüntetése és a kórházbezárások után már nemigen lehet. Budapest? Nehéz ügy: nem lehet elindulni sem, az állandó dugók miatt el sem jutnak sehová, s egyébként is, ez a város egyre nehezebben azonosítható közeg. Marad a Parlament. De milyen út nyílik a Parlamentből? Hogyan lehet innen, és csakis innen az egy-két százalékot újra az öt közelébe tornázni? Ehhez már nem tűnik elegendőnek egy szimpla Magyar vándor, látványosabb produkcióra volna szükség. Az SZDSZ levegője fogy, az MSZP-sek szitokszóként emlegetik őket, válaszként viszont egyre erőteljesebben fogalmazódik meg bennük a koalícióból való kilépés gondolata, mint az egyik lehetséges út. A kérdés az, hogy ez az út vajon hová visz. És kinek a szemébe nézhetnének a végén? A választókéba vagy... Vagy csak egymáséba?