Ez a téma legalább négy évtizede nem került le a napirendről. Julian Perry Robinson, aki a kémiai és biológiai fegyverek szakértőjeként vesz részt a Harvard és a sussexi egyetem közös kutatási programjában, számos példát sorolt fel ebből az időszakból: ezek között vannak kormányzati kísérletek, amelyekben a kábító, cselekvésképtelenné tevő drogok, az LSD és a BZ (3-quinuclidinyl benzilát) hatását vizsgálták; a vietnami háborúban a CS-t (2-Chlorobenzalmalononitrile) is bevetették; a BONFIRE-nek keresztelt orosz kutatás során a szervezetünk működését szabályozó peptideket próbálták fegyverként alkalmazni; használják a vegyi anyagokat vallatásnál, valamint a tudatra ható szerek elképesztően széles körét, bénulást okozó anyagokat, amelyek az ingerületátadást gátolják; továbbá bevetnek kínzó, a szervezet működését felborító kemikáliákat is, amelyeket – a mérges szömörce kivonatától (urushiol) a varangyos béka váladékáig (bufotenin) – különféle forrásokból származó vegyületekből állítanak elő.

A BMA jelentése egyértelműen kiemeli az idegtudományokban zajló forradalmat. A genomikai és a rendszerbiológiai ágazatok áttörik azokat a határokat, amelyek az eddig egymástól elkülönített kémiai és biológiai folyamatok között húzódnak. Ma már a molekulaszerkezetet tudatosan átalakítva biológiai szabályozó folyamatokat vehetünk célba, például az idegrendszer működését, a keringést stb. A múltban ehhez rengeteget kellett kísérletezni, most viszont a munka javát a számítógép végezheti, így elképesztő ütemben lehet azonosítani a bioaktív hatóanyagokat és jellemzőiket. Új hatóanyagokat építhetünk fel, amelyek hordozó mechanizmusként szolgálnak, s önmagukban nem okoznak betegséget. Gyorsan előállíthatók, és új változataik feltérképezhetők egyfelől a kombinatórikus kémia segítségével, amely lehetővé teszi, hogy rövid időn belül nagy mennyiségű anyagot vizsgáljanak át, amelyből több ezer lehetséges molekulakötést tárhatnak fel, másfelől a genomika, a chiptechnológia és a mesterséges intelligencia segítségével előre kiszámítható a mérgező hatás, megnyílik az út az új fehérjék előállításában használt „irányított evolúció”, a proteomika, a bioinformatika és az agy receptorstruktúráinak számítógépes modellezése felé.

Az idegtudomány felhasználása nemcsak az államellenes ellenzékiekkel szemben lehetséges. Láthattuk, hogy Irakban az amerikai és szövetséges erők körében éberségfokozó szereket használtak. Wheelis és Dando szerint már akár a közeljövőben előfordulhat, hogy olyan csapatokat vetnek be, amelyek agresszivitását vegyi úton fokozták, és nem éreznek félelmet vagy fájdalmat, fáradtságot.  Az is megtörténhet, hogy a katonai farmakológia legfőbb célja az lesz, hogy törölje a hadviselt katonák kellemetlen emlékeit.

A 2001 szeptemberét követő eseményekre az államszervezet nem tudott gyorsan és határozottan válaszolni. Az Európai Parlament külügyi, valamint biztonság- és védelempolitikai bizottsága még korábban javasolta, hogy vezessenek be „általános tilalmat minden olyan – akár katonai, akár polgári – kutatással és fejlesztéssel szemben, amely arra irányul, hogy az emberi agyműködés kémiai, elektromos, hang- vagy más hatásokkal való befolyásolásával kapcsolatos ismereteket olyan fegyverek kifejlesztésére használják fel, amelyek lehetővé tehetik emberi lények bárminemű manipulálását, beleértve az ilyen rendszerek bármely konkrét vagy lehetséges alkalmazásának a tilalmát”.

A brit orvosok aggályai sokrétűek és hazájuk határain túlmutató, egyetemes érvényűek, ezért az orvosi szakma gyakorlóinak mindenütt érdemes megfontolni a következőket:

− „az egészségügyben dolgozók részvétele fegyverként használt készítménnyel végrehajtott támadás megtervezésében és végrehajtásában;
− a szóban forgó fegyver hatásaira vonatkozó adatok gyűjtése;
− az orvostudomány, azon belül is az orvosi ismeretek szerepe a fegyverfejlesztésben;
− az orvosok kettős felelőssége, hogy egyfelől nem árthatnak, másfelől támogatniuk kell a nemzetvédelmet;
− az egészségügyi szakemberek szerepe a nemzetközi jog érvényesítésében”.

A fenti aggodalmak jogosak, amit világosan bizonyított, hogy az orosz különleges erők 2002. október 23-án egy moszkvai színházban valószínűleg egy érzéstelenítőként-altatóként használt fentanil-származékot vetettek be, hogy terroristák fogságába esett túszokat szabadítsanak ki. A 912 túsz közül több mint 130-an haltak meg, minden hetedik ember áldozatul esett. Az úgynevezett „nem halálos” fegyver halálosnak bizonyult – sőt, halálosabbnak, mint a harctéri fegyverek, amelyek bevetése esetén a várható halálozási arány egy a tizenhathoz.

Állítólag az orosz hatóságok – amelyek máig nem nevezték meg, milyen hatóanyagot vetettek be – szándékosan megváltoztatták a halotti bizonyítványokat, hogy azt a látszatot keltsék: a szer ártalmatlan. Sokkal kevesebbet beszélnek arról, hány ember szenvedett maradandó egészségkárosodást a művelet miatt. Az áldozatok jogait védő moszkvai csoport arról számolt be, hogy a színházban összesen 174-en haltak meg és a túlélők között akad olyan, aki már sosem lesz egészséges. 

Azt már tudjuk, hogy a katonai kutatók vizsgálják az endothelin (egy 21 aminosavból álló molekulalánc) jellemzőit, amely molekulaszerkezetét tekintve hasonlít bizonyos kígyómérgekre, és egy sor új bioregulátort is, amelyekkel a keringést lehet befolyásolni. Más hatóanyagokat is elemeznek, például a „tachykinin” nevű P-anyagot, amely „intenzív bronchoconstrictiót”, vagyis fulladást idéz elő. A BMA-jelentés más kockázatokról is említést tesz olyan biokemikáliákkal kapcsolatban, amelyek hosszú lappangási idejű betegséget, például májrákot okozhatnak, ami előbb-utóbb oda vezethet, hogy húsz évvel későbbre időzített népirtást is végre lehet hajtani.

A vitában nemcsak az a tény fontos, hogy kutatások folynak gyógyszerek fegyverré alakításáról, hanem az is, hogy ugyanakkor olyan fegyvereket fejlesztenek ki, amelyek a szereket célba juttatják, például tetszőleges röppályára állítható fecskendőt, a kémiai anyagokat nagy mennyiségben szétszóró gránátot, átalakított paintball-puskát, mikrokapszulás labdacsot, amely akkor bocsátja ki a hatóanyagot, ha rálépnek, valamint robotrepülőgépet. Amint megterveztek egy fegyverplatformot, amely úgynevezett „kevésbé halálos” fegyvert hordozhat, például a Metal Storm robotrepülő eszközeit vagy gránátvető rendszereit, azokra újabb „nem halálos” változatokat lehet telepíteni. A legutóbbi ide vágó eset az elektromos sokkolóiról ismert Taser és az iRobot kereskedelmi megállapodása arról, hogy a Taser fegyverrendszereit az iRobot önjáró felderítőgépeire szerelik.  Nem kell sok idő, hogy más eszközöket, többek közt vegyi lövedéket szóró lőfegyvereket is felszereljenek, amelyek maguk is számos opcióval bővíthetők. Ha ezek a kelleténél több gázzal megölnek valakit, ugyan ki áll majd bíróság elé? Hiszen a robot nem beszél…

Az amerikai Sunshine Project szervezet bizonyítékokat talált arra, hogy az Egyesült Államokban végeztek kutatásokat arról, hogy harctéri taktikaként hogyan lehetne megváltoztatni a szexuális orientációt.  De mit szólna a világ, ha egy katonai állam elhatározná, hogy megváltoztatja a női agy kémiai folyamatait, így a hormonjaiktól vezérelt civilek alig várnák, hogy tömegével tegyenek rajtuk erőszakot a katonák?
2008-ban várhatóan felülvizsgálják a vegyifegyver-tilalmi egyezményt. A BMA-jelentés akkor éri el a célját, ha a jövőre Genfben összegyűlő fegyverellenőrök megértik a figyelmeztetést, és megpróbálják rendezni ezt a kérdést, mielőtt túl késő lenne.

Steve Wright

A szerző a School of Applied Global Ethics tanára a Leeds Metropolitan Universityn.
Fordította Szalai Éva.
A teljes cikk elolvasható a Le Monde diplomatique magyar kiadásának szeptemberi számában vagy megtalálható a havilap internetes kiadásában:www-monde-diplomatique.hu