Iskolaszínház - színháziskola
A Krétakör három művésze, Gyabronka József, Rába Roland, Nagy Zsolt jön-megy a gimnáziumi díszteremben, amelynek közepén padsorok négyszögletű játékteret, ringet vesznek körül. Nem fogadják az érkezőket, de véletlenszerűen szóba elegyednek ismerősökkel, helyeket, párnákat ajánlanak. Tapasztalt, sokat látott néző sem rögtön veszi észre, hogy jelenlétük, viselkedésük már a produkció része. Oldják a hangulatot, kontaktust teremtenek, valamiféle ellenszínházi légkört igyekeznek létrehozni. Bontják az úgynevezett negyedik falat, amely itt fizikailag egyáltalán nincs, a lelkekben pedig még meg sem épülhetett - hacsak előítéleteinkben nem hoztuk magunkkal. A játszók civilben vannak, s ennek később az is nyomatékot ad, hogy Gyabronka József átizzadt pólóját szöveg közben egyszerűen lecseréli.
A tulajdonképpeni játék azzal kezdődik viszont, hogy néhány nézővel fölolvastatják a Hamletből Shakespeare alapvető színház-esztétikai szövegeit. Ezzel kijelölik a csodás szélsőségeket bejáró százhúsz perc végső pontjait. A színházi illúzió szorgos oszlatása közben, után a színház lényegére mutatnak rá. A játéknak ki kell vonulnia a színházból, le kell vetkőznie minden teátrálisat, hogy eljuthasson igazi feladatához, hogy tükröt tartson a természetnek, hogy egyaránt elkerülje a harsányságot és a finomkodást. Ennek megfelelően nemcsak díszlet és jelmez nincs, de szerepek, figurák sincsenek. A három színész váltakozva bújik a különböző alakokba, egymáshoz képest lesznek hol Hamlet, hol Ophélia, hol Polonius, hol Claudius, hol Getrud, hol Laertes és így tovább. Történet van, és helyzetek vannak. Dráma van, az élet könyörtelenül sodró áradata van.
A rendező Schilling Árpád már tavaly nyáron, Zsámbékon, tanítványaival megkezdte a Hamlet ilyenforma tanulmányozását, ízekre szedését. Ott a jelenetek sorrendje sem maradt érintetlen. A darab mégsem sérült. Ebben az iskolák számára készült változatban Nádasdy Ádám fordítása, mely a színlap szerint William Blake, Georg Büchner, Eminem, Allen Ginsberg, Goethe, József Attila, Pilinszky János és a Bírák könyve soraival kiegészítve is mindössze kétórányira tömörödött, világos rendben követi a cselekményt. Követéséhez nem kell értőnek lenni, a történet szinte magától bontakozik ki, s még azt is csak ritkán kell bemondani, hogy éppen ki szólal meg. A minden sallangjától, kellékétől, külsőségétől megfosztott játék hatékonyan működik.
Méghozzá kettős szerepben. Tükröt tart a természetnek, egy történetben, egy eseménysorban elmondja, milyen a világ, milyen az ember, hogy működik a társadalom és a természet, de megmutatja azt is, milyen az igazi színház. Hogyan működik a tükör, miképpen lehetséges, hogy ember embert ábrázoljon. Akár minden külső eszköz nélkül is, puszta szóval, hangsúlyokkal, gesztusokkal, mimikával.
Egyfelől lenyűgöző bravúr, másfelől magától értetődő egyszerűség. Nagyon rafinált, csak nagyon kemény munkával, s főképp az igazmondás, a feltárulkozás nagyon erős elszánásával elérhető közvetlenség ez. Iskolai színház, iskolaszínház, színháziskola. Iskolásoknak és örök tanulni vágyóknak való.
(Hamlet.ws. Krétakör Színház)
