Az elmúlt években sok ajánlatot kapott Rendes, az utóbbi időben már afféle "fregoliembernek" kezdte magát érezni előző helyén. "Bárhol bevethető, könnyű hadtest lettem, dokumentumfilmeket forgattam, a XXI. században műsort vezettem, de ha kellett, híradóztam, produceri munkát is végeztem, formátumfejlesztési projektekbe is belefolytam." Rendes kezdte úgy érezni, hogy lassacskán szétaprózza magát. A fregoli létnek vannak árnyoldalai is.

Miközben előző munkahelyén jól érezte magát, új kihívásokra várt. "Olyan vagyok, mint egy cápa: ha megáll, meghal." Az RTL-től békében vált el, jó a kapcsolat a két csatorna között is.

Az elmúlt években több helyről is megkeresték, mígnem tavaly Rendes Zoltán egyszer csak gondolkodóba esett, és mérlegelt: elfogadta Cselényi László, a Duna TV elnöke és Pomezanski György alelnök felkérését. Az RTL-nél, de szűkebb környezetében is kicsit meglepődtek: hogyhogy kereskedelmi tévétől valaki köztévéhez, jelesül a "Dunához igazol át". "Hirtelen ugrottam fejest a Dunába, de az első munkanaptól otthon érzem magam."

Sorsszerűnek tartja, hogy a Duna TV idén lesz tizenöt éves, ő pedig éppen tizenöt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy "újságot író újságíró" lesz. Miközben a pécsi egyetem bölcsészkarán angolt tanult, azonközben tizennyolc évesen a Dunántúli Napló gyakornoka lett a hírügyeleten. Azóta folyamatosan dolgozott, később oknyomozó újságírói munkája elismeréseképpen amerikai ösztöndíjat kapott az egyik egyetemen, ahol "végre" tévézést tanulhatott. Odakint főleg a producerség érdekelte. Még mielőtt visszajött, az RTL állást ajánlott neki a Híradóban. "Végigcsináltam tornádókat, vulkánkitöréseket, antiglobalizációs tüntetéseket, háborúkat - mindent, ami jött. Szerettem ott lenni, ahol élőben zajlik a történelem."

Rendes azt mondja: "A megfoghatatlan jelent üldöztem. A dolgok mocskos közepéből tudósítani a szörnyűségeivel együtt nagyon hasznos volt, mert ebből építettem fel a hitemet, az életről, az emberről alkotott véleményemet. Végveszélyben a világ legzajosabb csendjét éled át, ahol nincs más esélyed a túlélésre, mint embernek maradni. Végtelenül szeretem az életet és az élet utat tör. A testemen ott vannak még a sérülések nyomai, amelyeket a tudósítói munka közben szereztem, de csak a szépre emlékezem. Megtanultam, hogy hősnek lenni könnyű, életben maradni sokkal nehezebb."

Talált-e vajon példaképeket a háborús övezetekben dolgozó kollégák között? "Embereket találtam, nem példaképeket. Nagyon szeretem az amerikai tudósítókat, mert hihetetlenül profik. Hitelesek, természetesek, ők ilyenek, így mondják el, amit látnak és kéretik őket így elfogadni. Egy magyar tudósítónak nincs húszfős stábja, egyszerre kutat, riporterkedik és a stábja producere is, de a képernyőn nem lehet különbség. Számomra a legfontosabb nem egy cikk a címlapon, hanem hogy a zöldségesnél megveregeti valaki a vállam, hogy izgultunk ám magáért a múltkor - ennél jobb kritika nekem soha nem kellett."

A Duna TV-nél Rendes Zoltán is "globális ember". Minden, ami a képernyőn és a képernyőn kívül, akár interneten vagy nyomtatott formában megjelenik, magának a tévének a megjelenése, a promóció felügyelete, a tavaly beszerzett virtuális stúdió fejlesztése és megtöltése díszletekkel - mind hozzátartozik. Rendes részt vesz a műsorrács kialakításában, és több területen konzultál. "Hiányzik a képernyős munka, de amit most csinálok, az fontosabb. Ha legközelebb kamera elé állok, olyat szeretnék adni a nézőknek, ami új és magaménak is érzem."

A médiában nagyon felgyorsult a verseny, itt van mindjárt a digitális műsorszórás, ami majdnem akkora ugrás lesz, mint amikor megjelent az internet. A tizenöt éves Duna is azon dolgozik, hogy az értékeket a megváltozott piaci körülmények között is célba tudja juttatni, hogy átörökítse hagyományait az új technikai feltételekre is. Egy nézőért is meg kell küzdeni, mert egyre több a csábítás a piacon, és nekünk kötelességünk új utakat találni a nézők szívéhez - vallja Rendes.

Mire büszke a kreatív főnök, ami látható is a néző számára? "A Híróra díszletére, a napkezdő műsor, a Világunk - Reggel dizájnjára, a Duna térre, és arra, hogy már számítógépen van a szeptemberben induló, tizenöt éves a Duna TV műsorfolyam arculata. Ez óriási, öt hónapos futás volt idáig" - feleli Rendes. "Napi tizenkét órát dolgoztam, csak az volt kicsit furcsa, hogy ezúttal az asztal mellett kellett közben ülnöm. Az új arculat kialakításakor sikerült rugalmas, modern csapatot létrehoznom. Mindig csapatjátékos voltam. Azt szoktam mondani, hogy a médiában kétféle ember van: a csapatjátékos és a vesztes. Az USA-ban az egyetemen »tesiórán« játszottam amerikai futballt, és ott az irányítót úgy hívják, hogy quarter back. Ő dobja a labdákat, vezet úgy, hogy ő is a csapat része, de neki is van főnöke, van védelmi és támadási koordinátora, edzője stb. Nos, én talán quarter back lettem a Duna TV-nél." A csapatmunka persze tágabb értelemben is fontos, jó lenne, ha a magyarság is egy csapatban játszana, viccesen mondva a Duna TV is már tizenöt éve csapatépítő tréninget tart a világ magyarjainak.

"A korábbi vadabb sportok után ma már inkább golfozgatok, a felszerelésem profi, de én még kutyaütő vagyok" - nyugtat meg bennünket a Duna TV kreatív vezető producere.