Legfeljebb annyit tehetnénk hozzá, hogy amennyire a történet lényege emlékeztet Erdman húszas évek közepén készült szovjet szatírájára, Az öngyilkosra, a második rész, ahol az öngyilkosságot tévéshow keretében közvetítenék, Örkény István Rózsakiállítását is eszünkbe juttathatja, aminek csak annyiban van jelentősége, hogy tudatosítsuk, a médiaőrület sem korunk újdonsága. A módja, a mértéke, a jellege ugyan más, nagyjából annyira, amennyire különbözik a totális állami televízió manipulációja a versengőtől. Az eredmény meg megint más kérdés.

Kecskeméten Tasnádi Csaba, a szerző testvére, nyíregyházi színigazgató rendezte a darabot, történetesen a külső formát, a moliere-i verses balettvígjátéki ihletést helyezve előtérbe. Albinoni zenéjére XIV. Lajos korát idéző jelmezekben, graciőzen hajlongva jönnek elő a szereplők, és leplezik le a libafos színű fél Trabantot és az ugyancsak Örkényt, a Tótékat idéző budit, ahol Blondin Gáspár munkanélküli húsipari szakmunkás (böllér) addig tűnődik élete értelmetlenségén, és felesége is addig nyaggatja, míg elhatározza, hogy öngyilkos lesz. Közben a moliere-i jelmezek egy része lefoszlik róla és a többiekről is - félig-meddig magyar falusi nyomoroncokká vedlenek át. Valami azért mindig marad a színen a zsabókból, parókákból. A budi fölött pedig olykor Coppélia tesz néhány balettlépést, forgást.

A szöveg már nem hat anynyira szellemesnek, mint első hallásra, de azért most is eléggé mulatságos, több benne a telitalálat, mint a gagyi. A cirkalmas versezetek ellenpontozzák mai durvaságainkat, s egyúttal parodizálják keresettségeinket, modorosságainkat.

Kőszegi Ákos a főszerepben mélyebbre ás a szöveg és a történet alá. Olykor félelmetesen megmerevedő arcán tényleg látjuk a halált, máskor félmosolyában huncut játékosság bujkál: mintha készülne a nagy átverésre, mintha szándékosan zsarolná ki mindazt a szolgálatot, amire hivatkozva végül visszatáncolna - ha az asszony meg nem ölné. Balogh Erika az elridegült asszonyt, Réti Erika az archaikusan anyagias anyóst, Sirkó László a mindig fontos polgármestert adja pontosan. Reiter Zoltán tárgyaló pszichológusi szerepet betöltő rendőr őrnagya cinikus profi értelmiségi, Fazakas Géza ezermester szomszédként érzéketlen haszonleső, Bori Tamás a szövetkező írókat buzgón képviselő jelentéktelen költő, Danyi Judit harsányan hanyatló egykori popdíva. A mindent a körülményekre hárító nagy nemzeti panaszkultúra jellegzetes kórusát adják együtt. Rubold Ödön médiaszemélyisége precízen narcisztikus sztár, Magyar Éva mint riporter riadt szolgalélekként asszisztál neki.

Hivatalos úrként Flórián Antal érkezik Coppélia magaslati helyére. A Tartuffe-ből jövő királyi megbízott, aki vezérigazgatónak nevezi ki a már halott főhőst, inkább a vígjátéki stílt parodizálja, mintsem a darabba foglalt életet véleményezi.

Kecskeméten Finito a korábbi Magyar zombi