Padlót fog az Ikarus
Végleg leolvadt a rozoga vázat összetartó viasz a magyar Ikarus szárnyairól. A Széles Gábor érdekeltsége, a Műszertechnika-csoport kezében lévő, részekre szedett nagy múltú autóbuszgyár zuhanását tulajdonosának kommunikációs offenzívája sem tudta megállítani. Az Ikarus valaha évi 13 ezer autóbusz gyártására berendezett székesfehérvári telepén legalábbis az egy évvel ezelőtti fogadkozások ellenére, aki keres, az sem talál működő buszgyárat és a később ígért fejlesztéstechnológiai transzferközpontot sem. A néhai anyavállalat,
"Az Ikarusbusnál az utóbbi időben semmi olyan esemény nem történt, ami miatt a cég a sajtóérdeklődés középpontjába kerülhetne" - tudatta lapunkkal titkársága útján Princz Ferenc. A Műszertechnika Holding Rt. ipari tevékenységeinek irányításáért felelős vezérigazgató-helyettesnek igaza lehet: a tavaly tavasszal a Fiat Holdingtól megvásárolt buszgyárban egy éve megállt az idő. Ezt támasztja alá a székesfehérvári önkormányzatnál tett tudakolózásunk eredménye is. Ott a neve elhallgatását kérő nyilatkozónk annyit mondott: "az építésügyi hatóságon nincs olyan jellegű kezdeményezés a buszgyártással kapcsolatban, amely arra utalna, hogy valami elkezdődött volna". Gyorsan hozzátette azonban, ez nem jelenti azt, hogy a Ikarusbus nem hajtott végre olyan lépéseket a központ kialakítása érdekében, amelyeket egyelőre nem hozott nyilvánosságra. Az egy évvel korábbi állapotokhoz képest annyi változás azért történt, hogy a cégtáblán a hangzatos "részvénytársaság" megjelölést a jóval szerényebb "kft."-re cserélték. Azt azonban, hogy a cégforma megváltoztatására mi adott okot, ki-ki szabadon találgathatja. Hivatalos magyarázat ugyanis erre nincs. Az üggyel kapcsolatban Széles Gábort is kerestük, ám a Műszertechnikánál annyit mondtak, hogy a napokban nagyon elfoglalt, így csak idővel tudnak visszahívást ígérni.
A fentiek mellett egyelőre arra sem kaptunk választ, hogy mi szívta ki az erőt az egy évvel ezelőtt még az Ikarus felvirágoztatását szolgáló nagy tettekre készülő Széles Gáborból. Csupán annyit lehet látni: vállalásaiból eddig jószerivel semmi sem valósult meg. Az a legfeltűnőbb, hogy a cég székesfehérvári gyárában nem indult újra a termelés. Holott a cégtulajdonos az Ikarusbus visszavásárlása után még arról beszélt: ha az üzem nem is ontja majd ezrével a buszokat, de évi 200-400 jármű kigördülhet majd szerelőcsarnokaiból. Az új buszok öszszeszerelésénél adódó munkalehetőségre azonban az Ikarus évekkel ezelőtt szélnek eresztett munkatársai hiába várnak. A cég ugyanis eddig nem toborzott dolgozókat, amit az illetékes munkaügyi központban is megerősítettek lapunknak.
A székesfehérvári üzem területén rájuk igazán nincs is szükség. Az Ikarusbus ugyanis a város ipari parkjának szomszédságában fekvő ingatlanon jobbára a házmester szerepét látja el. Aki ide bejut vagy betéved, legfeljebb kis cégeket találhat. Buszgyárat nem. Olyannyira, hogy állítólag még a Széles által beígért új autóbusztípus első és máig egyetlen példányát sem az Ikarusbus állította kerekekre, hanem a nagyvállalkozó Hungarian Bus néven futó vállalkozása. A cégről nem sokat tudni. A társaság ugyan szerepel a Műszertechnika internetes oldalán a "tevékenységi körök" között felsorolva, ám a cég nevére kattintva csak üres ablak jelenik meg. Az éves árbevétel, tevékenységi kör, székhely és a létszám mellett nem szerepelnek számok. A cégbírósági adatokból csupán annyi konkrétum derül ki, hogy jelenleg 6,59 millió forint a vállalat jegyzett tőkéje, s a legfrissebb, 2005-re vonatkozó mérlegben pedig 13,115 millió forint nettó árbevétel szerepel.
A valaha komoly autóbuszgyárból jobbára már csak a romok vannak - és azok sem sokáig. A hírek szerint legalábbis a gyárcsarnokokat lassan, de határozottan kiürítik. Ezt jelzi, hogy az Ikarus napi 25-30 busz festésére képes fényezőcsarnokát a közelmúltban leszerelték. Sorsa ismeretlen. Mint ahogy az is: mi lesz magával az értékes területen fekvő gyárteleppel. A helyiek mindenesetre úgy tudják, hogy a város ipari parkjának szomszédságában fekvő területet az Ikarus-gyár teljes szétszedése után eladják.
Igaz, egy évvel ezelőtt Széles Gábor azzal reagált a gyártelep sorsát érintő kérdésre: "nem vagyok ingatlanügynök". Azt, hogy ma mit mondana, mint írtuk, egyelőre nem sikerült megtudnunk.
Ennek ellenére ami biztos: a magyar buszok gyártásáról kínai befektetőkkel folytatott tárgyalások első nekifutásra nem vezettek eredményre. Hiába a mutatták be a kínaiaknak az Ikarus új modelljének prototípusát, az évi 10 ezer darabos távol-keleti, illetve az ezer-kétezer darabosra tervezett oroszországi buszgyártás terve egyelőre nem valósult meg. Emellett Szélesnek szándékai ellenére még nem sikerült betörnie az iráni buszpiacra sem. A sikert legalábbis Princz Ferenc vezérigazgató-helyettes biztosan említésre érdemesnek tartotta volna.
Magyar buszkrónika
A fénykorban 13,5 ezer busz készült, ám csak az 1985-ös év sikerült ennyire jól: Ikarus márkajelzéssel közel 330 ezer buszt gyártottak Magyarországon.
A hazai busztörténet 1895-ben indult: Uhri Imre kovácsmester ekkor alapította kocsigyártó műhelyét a budapesti Elemér utcában. A háború idején megnőtt megrendelések miatt nagyobb telepre, a Gizella útra költözött a cég, melynél akkoriban félszázan dolgoztak. Az Uhri-karosszériákat MÁVAG-alvázakra építették, a motorokat a Láng Gépgyár szállította, a műhely vezetőfülkéket gyártott a Steyrnek és ugyancsak osztrák megrendelésre autóbusz-pótkocsikat. 1939-ben hatszázan, 1944-ben már 1600 dolgoztak az Uhri testvérek gyárában, melynek akkoriban a Hungária úton is volt telepe.
A Nehézipari Központ 1947. július 24-én részvénytársaságba olvasztotta a fizetésképtelen gyárat, majd a vállalatot Ikarus Karosszéria- és Járműgyár néven 1948. március 26-án államosították.
1949-ben elkészült az első magyar önhordó szerkezetű autóbusz, a Tr-3-as, melyből még abban az évben 164 darabot gyártottak. Az 1951-ben bemutatott 30-as típusból összesen tízezer készült. Az 1955-ös évjáratú, 55-ös típusjelzésű farmotoros után következett a 600-as, majd 1972-ben a 200-as típuscsalád. A 250-es modell a Nizzában megrendezett Nemzetközi Autóbuszhéten ezüstserleget kapott Rainier monacói hercegtől. 1964-ben a mátyásföldi székhelyű Ikarus székesfehérvári üzemmel bővült. A tízezredik Ikarus 1959-ben készült el, 1985-ben 13,5 ezer, 1996-ban 850 autóbuszt gyártottak a budapesti és székesfehérvári üzemegységben, 2004-ben négy magyarországi cég 1260 autóbuszt gyártott. (B. J.)
