Az Elboronálva című filmet a legjobb európai rövidfilm kategóriában mutatták be egy dán és egy orosz alkotással együtt. A két szereplő Hevesi Ilona és Földvári Nagy János. A film a küzdelemről szól, amelyet a két idős ember a magánnyal, a kilátástalansággal vív. Élni tovább vagy feladni? A két ember harca a megmaradásért folyik, elhagyatva egy Szentes környéki tanyán. A TV2 munkatársai által készített filmet a 38. Magyar Filmszemle zsűrije a dokumentumfilm-kategóriában a legjobb operatőri díjjal jutalmazta. Vági Barbara rendezővel és Talán Csaba operatőrrel beszélgetünk.

Önt gyakran látni vidéki riportok készítőjeként, szerkesztőjeként a TV2 Tények című műsorában - említem Vági Barbarának. Korábban a rendező készítette a Tények és tanúk című sorozatban például a zámolyi romákról szóló filmet is.

Vidéki munkáim során mindig is érdekelt, hogyan élhetnek az emberek a tanyákon, amelyekből messziről csak egy-egy kis ház sziluettjét látni, és a távolból kutyaugatás hallatszik, s száradó ruhákat lóbál szél. Magyarán: kíváncsi voltam arra, hogyan élnek az emberek ott, ahol nincs se villany, se víz, egyáltalán kik laknak ott és mit csinálnak. Már három éve dédelgettem az ötletet, végül tavaly februárban kezdtük el és októberben fejeztük be a filmet operatőr kollégámmal.

Koránál fogva maga nemigen láthatta az Isten veled, Matyora! című filmet, amely Valentyin Raszputyin könyvéből készült, nálunk 1980-ban adta ki az Európa Kiadó. Klimov filmje, amelyet még a balesetben elhunyt feleség, Larissza Sepityko kezdett el, egy erőmű-építkezés miatt vízzel elárasztott falu lakóinak drámáját mutatja meg. A filmben, miként az önökében is az ott élő idős emberek szintén saját falujukért, a túlélésért küzdenek, mindhiába. Mégis, miként az Elboronálva című filmben, ott is a létért, pontosabban a túlélésért folytatott harc az, ami az embereket, illetve a szereplőket vonzóvá teszi, és sokunk számára tanulságul szolgálhatnak, ha már nagyon "elkenődtünk".

Sajnos nem láttam a Klimov-Sepityko-filmet, de nekünk is valami efféle életérzés, életforma megmutatása volt a célunk.

Nem akarok belemagyarázni semmit a filmbe, de az Elborolnálva többről szól, mint amit első látásra bemutat. Összemberi, egyetemes kérdéseket feszeget.

Örülök, hogy így látja, erre mi is forgatás közben jöttünk rá.

Könnyen befogadta önöket a két szereplő: Hevesi Ilona és Földvári Nagy János?

Az első napok csak beszélgetéssel teltek. Meséltettük őket. Ilonka nénivel viszonylag könnyebb dolgunk volt, de szerencsére a többszöri találkozás után mindketten megnyíltak, bizalmukba fogadtak bennünket. Ők nemhogy kamerát nem láttak még életükben, hanem idegen ember is ritkán vetődik feléjük. János bácsi például ötven éve egyetlen emberrel tartja a kapcsolatot: a tanyahálózat gondnokával, aki naponta hordja neki az ebédet. A mai napig tartjuk velük a kapcsolatot a tanyagondnoki szolgálaton keresztül.

A két szereplő látta már a filmet?

Ilonka néni nagyon szeretné már megnézni, de mint mondta, nem ér rá, mert "mindig éhesek a csirkéi". A bácsi sajnos elveszítette a látását.

Az Elboronálva titka szerintem az egyszerűségében rejlik. Nincs benne semmi modoros kamerarángatás, szociohorror, miegymás - említem Talán Csabának.

A környezethez illően próbáltunk a legegyszerűbb filmes eszközökhöz nyúlni.

Nem mindennapi volt a két szereplő arca.

Előtte azért több emberrel találkoztunk, és ezután döntöttünk Hevesi Ilona és Földvári Nagy János mellett.