Ázsiában ezek a folyók: a Jangce, a Mekong, a Szalven (Salween), a Gangesz és az Indus. Európában a Duna, Dél-Amerikában a Rio de la Plata, Észak-Amerikában a Rio Grande/Rio Bravo, Afrikában a Nílus, Ausztráliában a Murray-Darling.

A rossz tervezés, a természeti övezetek nem megfelelő védelme miatt már nem lehet biztosan állítani, hogy e folyók vize tovább fog folyni - fogalmazott sarkosan a Természetvédelmi Világalap (World Wide Fund for Nature - WWF) a víz világnapja, március 22. alkalmából kiadott jelentésben.

Ha így folytatódik, "egyre több és több konfliktus lesz a vízhez való hozzáférésért" - jelentette ki Jamie Pittock, a WWF édesvízi világprogramjának igazgatója.

A víz túlzó kiszivattyúzása a mezőgazdaság és az emberi fogyasztás céljából "teljes kiszáradással fenyegeti a Rio Grandét és a Gangeszt" - figyelmeztet a WWF.

A már amúgy is kiszipolyozott Indust a globális felmelegedés veszélyezteti, mivel a Himalája gleccsereiből kapja vizét, de ezek a jégmezők zsugorodóban vannak. A hőmérséklet növekedése ugyanígy "potenciálisan pusztító hatással lehet a halászatra, a vízkinyerésre és a békére a Viktória-tó és Nílus száraz afrikai térségében" - figyelmeztet a WWF.

A Mekong a túlhalászás áldozata, a Jangcét pedig megfojtja a szennyezés, amely a partjaira tömegesen telepített iparból származik.

A Rio de la Plata, a Duna és a Szalven (amely Tibetben ered, és Burmában ömlik a tengerbe) esetében a gátak és a hajózást elősegítő vízmérnöki építkezések jelentik a legnagyobb veszélyt az ivóvízkészletekre.

A természetvédelmi szervezet a helyzet gondos tanulmányozását javasolja mindenkinek, mielőtt infrastrukturális munkálatokat kezdene, és például a Duna esetében érdemesebbnek tartja a vasúti szállítás, mint a hajózás fejlesztését.

Minthogy a kormányok most már nyugtalankodnak a vízkészletek éghajlatváltozás okozta csökkenése miatt, egyre több és több gátat emelnek a készletezés céljából, de ez ahhoz vezet, hogy még több vizet emelnek ki a folyókból, és még több ökológiai problémát okoznak - mondta Pittock igazgató.

A kormányok hidroelektromos központokat akarnak építeni energiaforrásul, ezek azonban ugyanakkor akadályozzák a víz folyását, és pusztítják a halakat - folytatta.

Ausztráliában az ember által betelepített fajok özönlötték el a Murray-Darlingot, amelyben az őshonos fajok már csak a vízi fauna nem több mint tíz százalékát adják.

Az ivóvíz világszintű fogyasztása kétszer olyan gyors ütemben növekszik, mint az emberiség létszáma, ami azt jelenti, hogy 2025-ben az emberek több mint 60 százaléka olyan helyen fog élni, ahol komoly gondokat okoz majd a vízellátás a stockholmi környezetvédelmi intézet becslése szerint.

A válság túlmutat a megvizsgált tíz folyamon, de ez a jelentés is jól tükrözi, hogy a féktelen növekedés fenyegeti a természet képességeit a növekvő igényeink kielégítésére - emlékeztet Pittock.

(MTI)

Idõs férfi az éghajlatváltozás jeleit kutatja - alacsony vízállás a Dunán, Budapestnél, 2003-ban