Az ellenzék - kivált annak vezére - továbbra is harcosan nyilatkozik a kormány elkergetéséről - de látni kell, miként tolja maga előtt az időben az igazság pillanatát. Korábban úgy volt, hogy az önkormányzati választások eredményhirdetése lesz a nagy pillanat, majd Orbán ultimátuma következett, aztán állandó demonstrációkat ígértek a kabinet távozásáig - de mindegyik akció kifulladt. Most a népszavazásokhoz köti Orbán a Gyurcsány-kabinet sorsát. Eközben a kormány dolgozik. Kérdés, hogy a történtek után ugyanúgy, mint eddig, vagy a legkeményebb külső szorítás enyhültével másként.

A Fidesz kreatívjainak kiszámíthatósága láttán a koalíció számára hosszú idő óta most először tűnhet úgy, hogy a kormányzati ciklusra tervezett forgatókönyvük jó eséllyel bejöhet. Ennek lényege, hogy az emberek mindennapjait mélyen érintő, zsebre menő, illetve kényelmetlenségeket okozó intézkedéseken túl kell lenni a kormányzás első évében (kórház- és iskolaátszervezések, tandíj, vizitdíj, gázáremelés és hasonlók), a fennmaradó háromban pedig fokozatosan le lehet majd csitítani a kedélyeket.

Ezek - a koalíció értékelése szerint - nem is oly mellbevágóak; hisz a gázáremelést alig érezte meg a többség az enyhe tél miatt, a vizitdíj 300 forintját is a leginkább a meghosszabbodott várakozási idő miatt sérelmezték az emberek, a tandíj pedig meglepő gördülékenységgel csúszott le az érintettek torkán. Meglehet: míg az ellenzék jelentősen túl-, a kormányzat némiképp alulértékeli a megélhetési, illetve szociális szempontokat.

Március 15-e után Gyurcsány Ferenc kormányfő mozgástere várhatóan megnő majd abban, hogy elfogadtassa, mit és miért tesz. Valamelyest lazult talán a prés, és remélhetőleg az utcai hisztéria is csökken. Ilyen bolygóállásnál indulhat neki a ciklus második fázisának, a "lopakodó hangulatjavítás" időszakának. A nagy elosztórendszerek karcsúsítása után, mint ígérik, most a minőségi kérdések előtérbe kerülése jön - legfőképp teljesítménymérés az oktatásban az esélyegyenlőség érdekében, illetve uniós százmilliárdok az egészségügyi infrastruktúra modernizációjára.

Mindezt megújult tanácsadói stábbal, tudatosabban tervezett kormányzati munkával, több társadalmi egyeztetéssel, és néhány ezermilliárdnyi brüsszeli extra forrással. (Továbbá számos, kevéssé látványos, ám biztosan népszerű lépéssel - az egyik legutóbbi például több ezer elavult jogszabályt gyomlál ki a hazai kódexekből.) Hogy mindez mire lesz elég, ma még nem tudni. De azt már igen, hogy ősszel a kormánykoalíció reformmagyarázó kampányt indít, hogy visszaterelje a racionalitás medrébe a politikai diskurzust.