A történet kezdete a kilencvenes évek első felére nyúlik vissza: a Honvédelmi Minisztérium akkor határozta el, hogy a magyar légteret védő 131 öreg radart, amelyeket összesen több mint hatezer katona kezel, lecseréli három, kis létszámú egységeket készenlétben tartó, korszerű lokátorra. Miután beléptünk az észak-atlanti szövetségbe, a NATO magára vállalta a 24 milliárd forintos beruházás finanszírozását. A három lokátorból kettő a tervezett időre - vagyis 2006 őszére - megépült, a harmadik kivitelezése azonban nem kezdődhetett el. Azt ugyanis a Zengőre tervezték, s ott - a Greenpeace és a Védegylet aktivistáival megerősített - helybéli környezetvédők 2004 februárjában meggátolták a munkák startját. A környezetvédők fő érve az volt, hogy a lokátorhoz vezető új út nyomvonala veszélyezteti a hegyen dúsan tenyésző, ám védettséget élvező bánáti bazsarózsa két-három százalékát.

A kormány a zöldek nemzetközi visszhangot kiváltó polgári engedetlenségétől elbátortalanodott. A politikai vezetés elbizonytalanodását fokozta, hogy 2005 nyarán a parlament azt a Sólyom Lászlót választotta meg államfővé (és ezzel a hadsereg főparancsnokává), aki - a Védegylethez kötődve - ugyancsak ellenezte a lokátor Zengőre telepítését. A kormány ezért a HM-et felszólította, hogy keressen új helyet a harmadik lokátornak. A HM a Tubest találta alkalmasnak a célra. 2006 novemberére elkészült a létesítmény környezeti hatástanulmánya, ami megerősítette, hogy a Tubesen megépíthető a radar.

Csakhogy eközben felerősödtek a tubesi radar ellen tiltakozó hangok a baranyai megyeszékhelyen. Ki a lokátor sugárzásától félt, ki pedig attól, hogy az objektum katonai célponttá teszi Pécset. A szorongások megalapozatlanságát a katonai szakértők kevés eredménnyel igyekeztek bizonygatni. A Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM) - aláírásgyűjtéssel - helyi népszavazást kényszerített ki az ügyben. A CMM azt akarta elérni, hogy a városi közgyűlés - a rendezési terv módosításával - tiltsa meg a lokátor megépítését a Tubesen. A referendumot a múlt vasárnap tartották.

Az eredmény ismert: a 127 ezer pécsi választópolgárból 41 ezren járultak az urnákhoz. A voksolók 94 százaléka, csaknem 39 ezer pécsi nemet mondott a radarra. Ám a népszavazás érvényességhez a pécsiek több mint felének voksolni kellett volna. Mivel a referendum érvénytelen volt, a katonai tárca azonnal úgy foglalt állást, hogy a pécsiek - tulajdonképpen - nem tiltakoznak a radar ellen.

A lokátor ellenzői egészen másképp értékelték a népszavazást. Ők úgy vélték, hogy a referendum 50 százalékos küszöbe indokolatlanul szigorú szabály, hisz egy népszavazás - kampánypénzek és ilyen irányú tradíciók híján - nem képes mozgósítani egy nagyvárosban a választók több mint felét. Azt pedig, hogy a voksolók 95 százaléka nem akar lokátort, a létesítmény ellenzői elsöprő győzelemnek minősítették.

Ám hiába: a szabály, az szabály. Ha nincs meg az 50 százalék, akkor a népszavazás nem minősül ügydöntőnek. Ám az is igaz, hogy az érvénytelen népszavazás a városi közgyűlést nem kötelezi a radar befogadására - arra csak akkor kötelezné, ha a népszavazás érvényes lett volna, s a voksolók több mint fele a radar mellett foglalt volna állást. Ha a képviselőtestület úgy látja, a pécsiek vasárnapi állásfoglalása egyértelmű, és pontosan leképezi a helybéliek viszonyulását a radarhoz, akkor a városatyák dönthetnek úgy, hogy a radart kitiltják a Tubesről. Mellesleg korábban a városháza valamennyi pártfrakciója úgy foglalt állást, hogy akkor is figyelembe veszik a népszavazás eredményét, ha az érvénytelen lesz.

Kérdés, hogy a pécsi közgyűlést irányító MSZP frakció hajlandó-e szembehelyezkedni a szocialista kormánnyal. Pécsnek szüksége van a kormány jóindulatára, egyrészt, mert súlyosan eladósodott, másrészt, mert 2010-ben a város lesz a kontinens kulturális metropolisza, s ez utóbbi projekt a kormány támogatása nélkül biztos kudarc. Ha a város kapni akar a kormánytól, akkor adni is kell valamit. Például helyet a lokátornak. A városházi ellenzék szerint a lokátor - a népszavazás eredménye miatt - nem lehet alku tárgya. A Fidesz a referendum másnapján arra figyelmeztette Tasnádi Pétert, a város szocialista polgármesterét, hogy az őszi önkormányzati választáson Tasnádi 10 ezer vokssal kevesebbet kapott, mint amennyien most a radar ellen szavaztak (pedig akkor a választók 47 százaléka ment el szavazni). Vagyis a radar elutasítóinak tábora a városban lényegesen nagyobb, mint Tasnádié és a szocialistáké. S ez - hosszútávon - mindenképp figyelmeztető a pécsi MSZP számára. A radart elutasító pécsiek azt üzenik Tasnádinak és párttársainak, hogy 2006-ban nem a kormány és a HM választotta meg őket a város irányítóivá, hanem a helybéliek. És 2010-ben is csak rájuk számíthatnak, nem pedig a kormányra és a HM-re.

Az üzenet egyelőre nem ösztönzi Tasnádi Pétert és az MSZP frakciót arra, hogy szembe menjen a kormánnyal. A polgármester szerdán sajtóközleményt adott ki, amely idézi Orbán Viktor ismert mondását: “sokan voltunk, de nem voltunk elegen”. Tasnádi szerint a város elbukta a lokátor elleni harcot, mert a pécsiek kétharmada nem élt demokratikus véleménynyilvánítási jogával. Így a lokátorról szóló döntés a kormányzat kezében van, zárja nyilatkozatát a polgármester.

A radar ellenzői nem így látják. Vicze Csilla, a CMM szóvivője tegnap felszólította a polgármestert és a városatyákat, hogy a közgyűlés mondja ki a rendezési tervben a tilalmat a radar megépítésére. Ha a testület ezt nem teszi meg, akkor a CMM jogi eszközökkel próbálja meggátolni a radar építési engedélyének kiadását. Arra a kérdésre, hogy mi lesz akkor, ez nem vezet eredményre, Vicze Csilla azt válaszolta: akkor a polgári engedetlenség módszerét alkalmazzák, hasonlót, mint a Zengő védői. Az előjelek arról vallanak, hogy megismétlődhet a zengői csata - csak immár a Tubesen.

Ungár Tamás
Pécs

Tubesi rádióállomás