Más dimenziókba kerülnek az ismerős fogások, a szófacsaró humor, a primitív viszonyok és emberek műfajparódiákkal elegyített ábrázolása, a népdalos és operás megszólalások beleszövése a hol bürokratikusan pontoskodó, hol divatosan hányaveti, hol tüntetően ocsmány beszédbe. A messzi Árva csillagról menekült hercegnő és szolgálója nemcsak új távlatot, nemcsak új humorforrást hoz a darabba, hanem új érzelmi lehetőséget is: mesei szentimentalizmust.

A messziről érkezők nemcsak az értetlenkedést, a földi, s főképp a kelet-közép-európai, magyarországi irracionális állapotok fölötti észelvű bambulást csempészik Pintér Béla általában mindent mindennel karikírozó, szembesítve kifordító színpadi világába, hanem jámbor, tiszta érzéseket is. No persze, ezek sem kerülhetik el a kifigurázást, a karikírozást, hiszen ezek az érzelmek, fellobbanó szerelmek is csak reménytelenül osto- ba emberi magatartásformák, sztereotípiák, s nem utolsósorban műfaji klisék.

A mesebeli űrmanók akkor tévednek Ibrányba, amikor az állástalan alkoholista falusi népművelőt egy divatbaba üzletasszony éppen kiforgatná anyai örökségéből, ám Pesten divatos sztárrá lett testvére ezt szeretné megakadályozni. A nemes frázisok és igazmondó trágárság között hányódó veszekedés fölött, a háttér magasában ülő zenekar Darvas Benedek zenei tréfáival gúnyolódik. Az űrmenekülteknek különleges minőségű alkoholra lenne szükségük, hogy járművükkel hazatérhessenek. Miközben az egész társaság fölkerekedik, hogy Skóciában igazi whiskyt kerítsen az űrhajóhoz, de csak Ausztriáig jut, ahol heves és röhejes történelmi-nemzetkarakterológiai vita kerekedik abból, hogy ki tud igazán pálinkát főzni, fölbukkan egy amerikai ügynök is, aki állítólag segíteni akar az űrlényeknek. A hercegnő beleszeret, miképpen szolgája az alkoholista népművelőbe. Ám az ügynökről kiderül, hogy valójában ő az üldöző, Árva csillag elfoglalója, aki rabként vinné vissza a hercegnőt. A jámbor, ostoba, félénk népművelő azonban igazi sci-fi-hőstettet visz végbe, és megmenti az űrmanókat. Jutalma örök álom - de talán majd eljönnek érte Árva csillagról, ahol arasznyi lényként esetleg boldog lehet. Eljuthat Tündérországba - talán. A legyőzött gonoszok viszont büntetésből maradnak Ibrányban - mégpedig magyarként.

A történetnek nem önmagában, még csak nem is értelmezési lehetőségeiben van igazi érdeme, hanem abban, amire színházi lehetőséget nyújt. A szövegbeli szellemességek, nyelvi sziporkák mellett a színpadi találatok, a mozgások, el- és föltűnések, átalakulások legalább annyira hatásosak, s ehhez sokban hozzájárul Horgas Péter díszletének, valamint Benedek Mari és Bede Jutka jelmezeinek sokat és sokfélét mondó ötletessége is. A színészek magabiztosan tudják a darab stílusát. Szamosi Zsófia a félművelten érzelgős és gyakorlatiasan durva üzletasszony, Thuróczy Szabolcs magyar és osztrák falusi fontoskodó szerepében parádézik. Deák Tamás vidéki bunkó itt is, ott is. Szalontay Tünde ironizált űrbeli hercegnőt játszik, Csatári Éva férfiszerepet alakít száraz humorral, Pintér Béla adja az amerikai ügynöknek álcázott főgonoszt. Az elesett népművelő szerepét Tóth Józsefre szabták: megtört, csodálkozó, rettegő kisember, hogy az alkohol a vérévé vált, már szinte észre se venni. Bárdos Andrea cigánylánynak öltözve a buzgó bennfentesek, a szájas szolgák, agilis szobalányok legjobb hagyományait idézi, űrmanóként pedig valóságos csoda: földöntúli naivitást és bölcsességet sugároz szinte csak a hanghordozásával.

Lehet, hogy az Árva csillag nem Pintér Béla legjelentősebb, legmélyebb alkotása, de alighanem a legsűrűbb, s így a leghatásosabb is.

(Pintér Béla: Árva csillag. Pintér Béla és Társulata - Szkéné)

Tóth József az ûrmanók között